Mégpedig Bjarke Ingels, a dán BIG első embere, akinek egyébként szinte minden épülete egy hegyre emlékeztet – mint azt a tervek bemutatása után az éles szemű kritikusok észrevették. A nemrég bemutatott, még engedélyezés előtt álló tervek a hagyományos, keretes beépítésű európai városi tömb és a New York-i felhőkarcolók furcsa ötvözetét mutatják.

A 600 lakásos, 80 ezer négyzetméteres épület tervezésére a Durst Fetner Residental adott megbízást az irodának, amely az elmúlt években jelentős hírnévre tett szert hasonló projektekkel – egy nemrég elkészült, koppenhágai lakóépületüket egyenesen Skandinávia legjobb zöldtetős házának választották. Az Európában kipróbált és tökéletesített receptet a BIG New York-ban is beveti. A helyszín a West 57th Street, a Central Parktól tíz perc sétára, a vízparton. A téglalap alakú telket körbeépítik, megemelt belső udvart képezve. A körbeépítetés magassága azonban nem egyenletes, hanem a nap járásának és a vízparti telek elhelyezkedésének megfelelően befelé meredeken emelkedik: míg a tömb három sarka alacsony, az északkeleti sarok 137 méterre nyúlik. Az épület így, magasságában alkalmazkodva a városban megszokott középmagas felhőkarcolókhoz, egy üreges piramisra vagy hegyre emlékeztet.

A különleges megjelenést csak fokozza az üveggel borított, és a BIG-re jellemző módon erkélyekkel tagolt oldalfalak, valamint a lejtős tető fehér betonfelülete közötti ellentét. A tetőbe ugyancsak teraszok mélyednek, dél felé tekintve, az egyes apartmanokhoz kapcsolódva. Az épület minden nézetből más képet mutat: a város belseje felől felhőkarcoló, a vízpartról pedig feltárja izgalmas tömegét.

A megoldás a BIG szerint több szempontból is előnyös: beengedi a délutáni napfényt a tömb belsejébe, és megőrzi a szomszédos telken álló, régebbi Helena Tower kilátását az öböl felé.

A projekt bonyolítására a BIG saját irodát is nyitott New York-ban; ezzel a 36 éves, 1998-ban diplomázott Bjarke Ingels, akit nemrég a davosi világgazdasági fórum előadói közé hívtak, újabb lépést tett a világhírnév felé.