25 esztendős, azaz szerkesztőségünk legtöbb tagjánál is fiatalabb Nagy-Britannia legifjabb műemléke. A brit örökségvédelmi szervezet azt követően döntött úgy, hogy első fokú műemléknek nyilvánítha Sir Richard Rogers híres, 1986-ban elkészült Lloyd’s-székházát, miután a tervezett kisebb átalakítások komoly tiltakozáshullámot indítottak el.

A tiltakozásokat The Twentieth Century Society nevű, a közelmúlt építészeti emlékeinek megóvására alakult szervezet vezette. Ez azért is érdekes ellentmondás, mert a társaság 1979-ben épp annak az 1928-as épületnek a megóvása érdekében jött létre, amelynek a helyére Rogers az új Lloyd’s-székházat tervezte. Akkor nem sikerült a kampány, most viszont igen: a 20th Century Society 2008-as javaslatára az épület három év alatt elnyerte a szigorúan védett besorolást.

Az 1978-1986 között felépült ház a Lloyd’s of London biztosítóház székhelye, és a posztmodern építészet világszerte ismert példája. Akárcsak a párizsi Pompidou-központ esetében, amelyet Rogers Renzo Piano olasz építésszel közösen tervezett, a Loyd’s-székház legfontosabb jellemzője is az, hogy a kiszolgálóterek és –szerelvények (a lépcsők, liftek, elektromos és csővezetékek) az épület falán kívülre kerültek. A párizsi épület színes egyvelegéhez képest azonban a Lloyd’s jóval fémesebb, technicistább külsőt kapott: a felszerelt 12 üveglift például az első volt a maga nemében Nagy-Britanniában.

A 14 szintes, legmagasabb pontján 88 méterre nyúló épület három fő irodatoronyból és három, a kiszolgáló helyiségeket tartalmazó toronyból állnak, amelyek egy négyzetes, hatvanméteres belmagasságú központi tér köré csoportosulnak. A ház érdekességei közé tartozik a 11. szinten elhelyezett, Robert Adam által tervezett 1763-as étkező, amelyet a Lloyd’s korábbi épületéből szállítottak át ide. Az irodaszintek mindegyike flexibilis, a szükségletek szerint alakítható. A ház egyébként már a maga idején is nagy feltűnést keltett, ami nem kis részben annak köszönhető, hogy maga II. Erzsébet adta át.

A Lloyd's-székház védelme egyfajta, az építész felé tett gesztusként is értelmezhető. Hiába tartozik Rogers a brit építészet meghatározó mesterei közé, az elmúlt években többször is vitába keveredett az örökségvédelmi szervekkel. Saját, védett lakóházát például a kellő engedélyek nélkül akarta átalakítani, a British Museumhoz készített bővítését pedig át kellett dolgoznia, miután közfelháborodást váltott ki.