Január 25-én megnyitott a hollandia Zaandam új városházája. A 73 ezres hollandia város legfontosabb nevezetessége eddig az volt, hogy egykor itt nyílt az első európai McDonald’s, ám az új városháza a két éve elkészült Inntel szállodával a kortárs építészet zarándoktérképére is felteheti.

A városháza helyét a Soeters Van Eldonk által készített rendezési terv jelölte ki. Zaandam a Zaan-csatorna partján párhuzamosan futó két út mentén fejlődött ki, így, bár történelmi jelentőségű épülete akad szép számmal, valódi városközpontja nincs. Emiatt indították 2008-ban az Inverdan-tervet, új központot tervezve a város közlekedési csomópontjába, a vasútvonal és a buszpályaudvar mellé. A Soeters Van Eldonk helyreállította az egykori, a 20. században felszámolt történelmi utcavonalakat, valamint az itt húzódó, korábban feltöltött csatornát. A városközpont különlegességét azonban nem ez, hanem az átfogóan alkalmazott építészeti stílus adja: az új épületek a Zaandamban tipikus, zöldre festett fából készült, fehérre mázolt nyílászárókkal és párkányokkal díszített homlokzatok elemeit, formáit használják, szükség szerint felnagyítva és eltorzítva.

A városközpont első elemeként Wilfried van Winden szállodaépülete készült el 2010-ben. A 160 szobás Inntel Hotel komoly reakciókat váltott ki, nemcsak a meghökkent helybéliek között, de a nemzetközi szaksajtóban is, van Winden ugyanis a toronyépület oldalaira egyszerűen felmásolta a hagyományos, két-háromszintes helyi homlokzatokat. A háborgókat aligha nyugtatja meg, hogy a negyed új épülete, a városháza is hasonló stílusban készült el, a régi buszpályaudvar helyén. Ez a funkció sem költözött el: akárcsak a Budapest Sportcsarnoknál vagy a kőbányai KÖKI Terminál esetében, a 24 375 négyzetméteres épületkomplexum része az alsó szinteken az új buszállomás. Az együttes egy felüljárón keresztül közvetlenül kapcsolódik a szállodához. Az irodai szárny homlokzatát hagyományos zaandami házak láncaként képezték ki. A tervezők szerint nemcsak a zöld-fehér homlokzat és a jellegzetes tömegek tartoznak a helyi építészet jellegzetességei közé, hanem az eklektikus stílus is, így, akárcsak elődeik, ők is bátran válogattak a történelmi építészet formatárából. A tervezői leírás szerint az épületegyüttes így a posztmodern építészet nagyjai, Robert Venturi, Renzo Piano, Adolfo Natalini munkásságának parafrázisaként is értelmezhető.

A Soeters Van Eldonk munkásságában nem meglepő ez a stílus: korábbi épületeiken is gyakran indultak ki a tradicionális helyi építészet jellemzőiből. Az Amszterdamban 2006-ra felépült Piramisházak például a jellegzetes helyi téglaházak 17 emeletesre nagyított verziói, a Den Boschban épült Lelienhuyze-kastély pedig egy középkori várkastély tömegébe helyezett lakóépület-együttes, várárokkal és sövénylabirintussal kiegészítve.