A londoni Johnson Banks designstúdió legújabb projektje, az "Arkitypo" láttán valószínűleg minden betűfanatikus kénytelen felsikoltani: a 3D nyomtatással készített ábécé szoborszerű kompozíciói egy-egy jelentős betűtípusból épülnek fel, látványosan megragadva a fontok sajátos struktúráját és elmesélve a történetüket.

A projektet a stúdió az angol Ravensburne digitális média egyetemmel együttműködésben valósította meg, így fejlesztették ki és tesztelték az iskola új 3D modellező technológiáját. A tervezők az angol ábécé betűinek felépítéséhez A-tól Z-ig olyan fontokat választottak, amelyek elnevezése az adott betűvel kezdődik.

Még izgalmasabbá teszi a projektet, hogy minden egyes kompozíció megörökíti az adott betűtípus történetének egy fontos momentumát is: a "Johnston" készletből felépített "J" betű-szobor például egy metrótérkép alakjára emlékeztet, mivel a Johnston-t eredetileg a londoni metró felirataihoz tervezték. A "Courier" betűcsaládot az ötvenes években írógépekhez használták, ezért a belőle  készült "C" kompozíció írógépbillentyűkből áll.

Az "Arkitypo" projektet hat hónap alatt valósították meg: Johnson Banks designer először a betűtípusok történetének és felépítésének kutatásával foglalkozott, majd rajzokat, maketteket és egyszerűbb 3D rendereket készítettek hozzájuk, mielőtt a nyomtatáshoz láttak volna. A ravensbourne-i műhelyben közösen fejlesztették ki a 3D modelleket, majd következett a nyomtatás, amelynek során számos ötletet újra kellett tervezni ahhoz, hogy a végleges térbeli kompozíciók ne essenek szét. A legbonyolultabb betűk nyomtatása nyolc óráig tartott.

Az "A" betű az 1896-ban tervezett "Akzidenz Grotesk" betűtípusból készült, ami az egyik első igazán elterjedt sans serif fontcsalád.

A "B" természetesen Giambattista Bodoni olasz betűmetsző mester 1798-ban tervezett klasszikus fontjából készült. Bodoni a korábbi "Baskerville" karaktereket fejlesztette tovább azzal, hogy saját betűit jóval kontrasztosabbá tette. Johnson Banks-ék kompozíciója ezt az átalakulást jeleníti meg.

A  "Courier"-t eredetileg az IBM írógépeihez tervezték 1955-ben.

Az "F"-et felépítő "Fraktur" betűtípust a karoling minuszkulák és más kézzel írt karakterek alapján tervezték meg a 8. században azért, hogy kialakítsanak egy sztenderdizált karaktercsaládot a könyvnyomtatáshoz. A "Fraktur" egészen a 20. századig a betűk alapstílusául szolgált (a náci uralom alatt tiltották be 1941-ben). 

A "G"-hez használt 1933-as "Gill Sans" tervezője, Eric Gill állítólag azt mondta egyszer: "A szemüveg úgy néz ki, mint egy g-betű. Olyan g-betűt fogok csinálni, ami egy szemüvegre hasonlít!"

Mi más is lehetne a "H", mint a világ egyik legismertebb betűje, az 1960-ban készült Helvetica, aminek a neve Svájc latin elnevezését őrzi. A Helvetica mára nem csak a svájci design, hanem a modernizmus jelképe lett, és rengeteg különböző célra használják évtizedek óta, Johnson Banks-ék modellje pedig olyan cégek logóiból épül fel, amik a Helveticát használják márkájukhoz.

Az ábécé összes betűjét és a részletes történetüket is végignézhetjük az "Arkitypo" honlapján!