A japánok mindig is híresek voltak maximálisan helytakarékos lakásmegoldásaikról – ékes példája ennek a Tokió belvárosában épült kis család ház, amely egy keskeny telekre ékelődik be, két magasház közé. A kis méret egyáltalán nem ment a minőség rovására: a Ryue Nishiziwa jegyezte épület szinte belső falak nélkül, teljesen nyitott és átlátható struktúrával készült. A napfényes belső terekben, továbbá a teraszokon és a tetőteraszon sok-sok növény kapott helyet, így kis túlzással szinte egymásra halmozott kerteknek is tekinthető az épület.

A külső falakat teljes szintmagasságú ablakok, míg a belsőket szokatlan módon függönyök és növényfalak helyettesítik. A földszinten a konyha és nappali, az első és második emeleten háló- és fürdőszoba, a tetőteraszon pedig egy kis plusz szoba (vendégszoba vagy tároló) kapott helyet. A szinteke egyszerű vasbeton lemezek, amelyekbe kerek nyílásokat vágtak az acél csigalépcsőnek. A belső terek bútorozottsága minimális, cserében viszont zsúfolásig megtöltik őket a zöld növények.

A Pritzker-díjas japán tervező, a SANAA egyik alapítójának épülete jó példa arra, hogy még egy zsúfolt metropoliszban sem kell lemondanunk a természetközeli létformáról, és bezárkóznunk sötét és szeparált lakásdobozokba.