Egyszerre utal a történelmi örökségre és a természeti környezetre Erick van Egeraat újonnan átadott gravei városházája, amely az önkormányzat mellett otthont ad az észak-brabanti tartományi archívumnak és a maaslandi lakásépítő szövetkezetnek is.

A Budapesten is irodát működtető holland építésziroda épülete messziről nézve egyetlen egységnek tűnik, ugyanakkor közelebbről szemlélve szembetűnik, hogy valójában több részből szerveződik. A három különböző intézményt befogadó ház összetett struktúrája az új köztérként funkcionáló, üvegfalú földszinti csarnokban tárul fel a látogatók előtt.

Az amszterdami születésű sztárépítész és csapata 1998-ban dolgozta ki a gravei városfejlesztési tervet. A koncepcióban elkülönül egymástól a történelmi városközpont és a régi erődöt körbeölelő zöldterület. Az új városháza épületegyüttese éppen a két zóna határvonalán, pontosan az egykori falak helyén található, ezért designja egyaránt utal a historikus örökségre és a természeti környezetre.

A Dózsa György úti ING-székházat jegyző, Budapestért-díjas Erik van Egeraat nyilatkozata szerint ez a kettős jelleg számottevően befolyásolta a tervezést. Fontos volt, hogy a városháza zökkenőmentesen simuljon bele a környezetébe, miközben könnyen megközelíthető. A háromrészes együttes homlokzati felületén domború és sík elemek váltakoznak. A természetes anyagok, így a fa, a kő és a tetőn a fű használata is hozzájárult, hogy a masszív, mégis kifinomult hatást keltő épület egyfajta nyitott városkapuként vonzza a közönséget.

A természeti környezet nemcsak az építőanyag-választásban, hanem a tömbképzésben is meghatározónak bizonyult. A komplexum fluid formája az egykori városfalak kanyargósságát idézi, míg a belső térszerkezetet a város jellegzetes sikátorainak mintájára alakították ki. A gravei városháza újabb példa az eltérő funkciókat szolgáló szerves, karakteres, a klasszikus hagyományt kortárs nyelven újrafogalmazó építészeti egységre.