Most már bizonyos, hogy a londoni Foster & Partners tervei alapkán újulhat meg Moszkva és Oroszország egyik legfontosabb kulturális intézménye, a Puskin Múzeum. A világhírű angol építész még 2006-ban megbízást kapott a tervek kidolgozására, de csak idén januárban dőlt el, hogy a három koncepció közül az övét valósítják meg. Ez a leghosszabb és a legköltségesebb is: a nyolc évig tartó munkák egymilliárd dollárt emésztenek majd fel.

Az újjáépítési tender körül némileg tisztázatlan a helyzet. Egy korábbi fordulót az orosz Szergej Tkacsenko nyert meg, ám januárra újabb kört hirdettek, amelyre hárman adtak be pályázatot: az orosz kulturális minisztérium helyreállítási intézete, egy hasonló, moszkvai illetőségű intézmény Tkacsenko vezetésével, valamint a terveit már jóval korábban prezentáló Sir Norman Foster. A döntés annak fényében is figyelemreméltó, hogy a múzeum igazgatónője, Irina Antonova még 2008 végén úgy nyilatkozott: Foster elképzelésének nincs reális alternatívája.

A nyertes tervek alapján a múzeum felújítása és bővítése öt lépcsőben valósul meg. A grandiózus látványtervek azt mutatják, hogy a külső-belső felújítás és a látványos üvegtetők restaurálása mellett az egyébként a budapesti Szépművészetihez igen hasonló épületben lefelé terjeszkednek. Ennek kapcsán rendezik újra az előtte fekvő teret is, amely a múzeumhoz méltó találkozó- és rendezvényszíntérré válhat. A környező épületekben részben kulturális funkciókat helyeznek el: egy hatszáz fős koncerttermet, könyvtárat és adminisztrációs központit, de helyet kap egy szálloda is a közelben. A környező köztereket sétálóutcává alakítják, és új kerteket alakítanak ki az udvarokban.

Foster moszkvai diadalútja az utóbbi időben megbicsaklani látszik: a Kreml szomszédságába tervezett nagyszabású projektjének ügye a bíróság előtt van, a város legmagasabb épületének szánt Oroszország-torony munkálatait pedig leállították. A világhírű Tretyakov-képtár helyére tervezett kulturális-kereskedelmi központja, a „Narancs” még az egyébként passzív és óvatos orosz kulturális szcénát is megmozgatta: a tiltakozás egészen a 2008-as velencei építészeti biennáléig elért. Az építésznek azonban nyilvánvalóan szüksége van a munkára, hiszen a gazdasági válság következtében leálló beruházások miatt nemrég munkatársai negyedét volt kénytelen elbocsátani.