A tengerszint alatt fekvő városoknak különösen nagy kihívás, hogy mit kezdjenek a rájuk zúdult csapadékkal. Különösen így van ezzel Rotterdam, ahol a meteorológusok előrejelzései szerint a jövőben a lehulló csapadék mennyisége 5%-kal, az esőzések intenzitása pedig 10%-kal nő majd. A városvezetés nemrég úgy határozott, hogy nem kíván további hatalmas pénzeket a csatornarendszer bővítésére költeni.

Ehelyett az emberi kreativitást és a mérnököket hívták segítségül. Florian Boer és Marco Vermeulen elképzelése, amely a Waterpleinen (vizes terek) nevet kapta, jóval egyszerűbb és költségkímélőbb választ jelent az esővízgyűjtés problémájára.

Az elképzelés lényege az, hogy gyakorlatilag felszíni víztárolók rendszerét hoznák létre, itt összegyűjtve a csapadékvizet, elvezetve azt az épületek környezetéből. Amint egy víztároló medence megtelik, a víz túlcsordul és átfolyik a szomszédos medencébe. Az esőzés elmúltával a vizet a közeli természetes vízkészletbe vezetik, elszivárogtatják a talajba, de akár a környező épületekben szürke szennyvízként fel is használhatják azt. A lényeg, hogy a víz soha nem maradna hosszabb ideig a gyűjtőmedencékben.

A terv nemcsak hatalmas megtakarítást jelent a közpénzekben, de ezzel új típusú közösségi terek jönnének létre. Akár tele vannak a medencék, akár szárazak, az így kialakult közösségi tereket sokféle célra kihasználhatják a városlakók. A Waterpleinen-projekt 2005-ben indult útjára, mostanra viszont eljött a megvalósítás ideje: Rotterdamban a tervek szerint az elkövetkezendő években legalább 25 ilyen teret hoznak létre. A prototípus, egy 1000 köbméteres medence (ez a térfogat megfelel 5000, csordultig telt fürdőkádban tárolt vízmennyiséggel) átadása 2010 nyarára várható.