A Cser Kiadó frissen megjelent kiadványa a művészet egy különleges, kevésbé ismert területét mutatja be: az üveg építészeti alkalmazását. A közhiedelemmel ellentétben ez nemcsak az ólomüveg készítését foglalja magába: ez a mesterség sem állt meg a fejlődésben, reagált a képzőművészeti trendekre, alkalmazta az új technológiákat, amelyek fokozatosan felváltották a hagyományos kézműves technikákat. Csak az alapelv az, ami állandó: a képeket az áttetsző üveg és a rajta átszűrődő fény segítségével hozza létre.

A középkori üvegfestés védelmére 1962-ben világméretű program indult, amelynek során összeírták a fennmaradt műemlékeket, majd kifejlesztették a szükséges állagmegóvó technikákat és kiértékelték a restaurátori beavatkozásokat. Erre a feladatra jött létre a Corpus Vitraearum Medii Aevi (CVMA) elnevezésű szervezetet, amelynek a felmerülő nehézségek ellenére minden európai országban sikerült kiadnia a fennmaradt műemlékek listáját.

Napjainkban új feladattal kell kiegészíteni a programot: a 19. és 20. században keletkezett művek védelmével. Számos mű található templomokban, középületekben, amelyek elismert művészek figyelemre méltó alkotásai. A kötet az európai üvegművészet rövid áttekintésével indul.

A cseh szerző, Ludvík Losos művét a magyar üvegművészetet bemutató fejezet egészíti ki, amelynek szerzője Balogh Eleonóra. Magyarországon, történelmünkből kifolyólag, bizonyos korszakokból igencsak töredékes emlékek maradtak fenn. Különösen igaz ez egy olyan törékeny anyagra, mint az üveg. Ezért, míg a római korból maradt ránk a földből előkerült üvegtábla, az Árpád-korból egyáltalán nem maradt tárgyi emlékünk. Az első hazai üveges céh 1475-ben alakult meg, és megkezdték munkájukat az első üveghuták is a Zemplénben, később a Mártában, Mecsekben. Az egyik legkorábbi európai üvegműhely pedig egy 12. század eleji pásztói üvegcsűr. Legrégebbi üvegablak maradványaink a pozsonyszentgyörgyi Szentháromság-kápolnából erednek, de fennmaradtak töredékek a budavári mátyás –templomból és az aranyosmaróti templom üvegablakaiból is.

A hazai építészeti üvegművészet hőskora azonban a 19. században kezdődik. Budapest példátlan fejlődésével számos elegáns palotaépület jött létre, amelyekben előkelő helyet kapott az egyedi üvegművészet. Páratlan kultúrtörténeti érték jött így létre, köszönhetően az olyan mestereknek, mint Kratzmann Ede, Róth Miksa vagy a Forgó és Társa manufaktúra. Létrejött a szakma tagjait tömörítő Budapesti Önálló Üvegesek és Üvegkereskedők Egyesülete. Olyan alkotások jöttek létre, mint a New York-palota festett üvegablakai (Waltherr Gida), a nagykanizsai, jászberényi és még számos hazai templom festett üvegablakai (Palka József), a budapesti Béke szálló és a Képviselőház elnöki fogadójának díszüvegei (Kopp Ferenc), a Gresham-palota bevilágító üvegteteje (Haas és Somogyi) vagy a városmajori templom ablakai (Árkayné Sztéhló Lili). A rangos névsor azonban még jóval tovább folytatható lenne. A világháborúkat követő korszak viszont alapvető változást hozott az üvegművészet építészeti alkalmazásával kapcsolatban: a térélményt fokozó hatalmas üvegfalak létrejötte új gondolkodásmódot igényelt. Az új művészetfelfogás igényével fektették le az üvegművészképzés hazai alapjait. A művészi üveg pedig napjainkban sem hiányozhat az elegáns középületekből, de egyre több magánházból sem.

A könyv második részében a mesterség fogásaival és eszközeivel, valamint az üvegkészítés technikáival ismerkedhetünk meg, végül a szerző a sérült üvegezés javításával kapcsolatos tudnivalókra is kitér.