Design

Jó példaként, önerőből indította el a Suppré-Neopaint csapata a TűzfalRehab köztéri festészeti projektet idén áprilisban, a Király és a Kazinczy utca sarkán álló hatalmas romos tűzfal felújításával, amit teljesen ingyen, hat nap alatt festettek ki. Abban bíztak, hogy a látványos és hamar népszerűvé vált kezdeményezéssel felhívhatják a döntéshozók figyelmét is a belváros frekventált pontjain omladozó tűzfalak elhanyagolt állapotára, és a további felújításokhoz megnyerhetik az önkormányzatok támogatását. Azóta azonban kiderült: hiába minden utánajárás és igyekezet, a szervezők nem hogy segítséget nem kapnak, a végeláthatatlan engedélyeztetési eljárások és a papírmunka gyakorlatilag lehetetlenné teszik a köztéri festést. A hétvégén a Király utca - Design utca klaszter közbenjárásával, a Királyi vásár keretében a csapat felújíthatott volna egy újabb tűzfalat, de a projektet végül az utolsó pillanatban lefújták - sajnos úgy tűnik: a hivatalok által felállított falakon még a Neopaint sem tud javítani.

A kül- és beltéri épület-építményfestések iránti igény jellemzően nem a közszférában, hanem a nyugati cégek magyarországi terjeszkedésével jelent meg; az önkormányzatok a mai napig nem igazán ismerték fel ennek jelentőségét. Jó példa erre a panelrehabilitáció: az elmúlt években panelépületeik százait szigetelték és színezték újra, de elenyészően kevésről lehet azt mondani, hogy az új arculat a városképet is pozitív irány mozdította elő (ld. pl. Színekkel újul meg a Havanna című cikkünket). Pedig ezekhez az összegekhez hasonló nagyságrendűt évtizedeken belül nem lehet majd előteremteni. Karakán főépítészek, előrelátó önkormányzatok hiányában egyelőre a civilek kilincselnek azért, hogy saját pénzükön megvalósíthassák ötleteiket – és nem ritkán hiába.

Az elmúlt években a köztéri festés-projektek száma egyre gyarapodott és úgy látszott, hogy hamarosan talán az önkormányzatok is hasznos befektetésként tekintenek majd erre a városrehabilitációs megoldásra. Ocztos István és művésztársai egyelőre tervek szintjén mutatnak példát a magánkezdeményezésekre a Belső-Erzsébetvárosban, a Színes Város csapata, vagy a Nyugati téri felüljáró lábazati festését készítő 1000% csoport azonban már megvalósult eredményekkel is dicsekedhet. Igaz, ezeket a városlakók és a street arttal hivatásszerűen foglalkozók is vegyesen fogadták – sokan túlzásnak érezték az élénk, absztrakt formákat, mások nem is sorolják őket a street art körébe.

Az előző kezdeményezésektől függetlenül az ex-graffiti művészekből alakult, óriásfelületekre és tűzfalakra "szakosodott" Suppré-Neopaint vizuál-kommunikációs ügynökség és alkotócsapat ezért döntött úgy, hogy könnyen értelmezhető, figurális, a város és a környék múltjához kapcsolódó tervekkel keresi meg a VI. és a VII. kerületi önkormányzatot. A „Budapest Anno” néven futó sorozat első darabjaként a Városháza Parkban, egy tűzfalra készült dekoráció 2010-ben, amely egy régi képeslap nyomán a pesti városvezetés előző otthonát, az Erzsébet-híd építésekor elbontott Régi Városházát ábrázolja. 

A legelső fővárosi dekorációs festések közül őket dicséri a Roosevelt téri villamosmegállóban máig látható, 2005-ben készült „485689 – A szabadság útja”; Suli-piktor nevű kezdeményezésükre pedig tavaly óta 15 iskola jelentkezett, amely szívesen fogadná egy nagyobb bel- vagy kültéri falfelület dekorációját. Emellett az évente kétszer, egyre nagyobb sikerrel megrendezett, fiatal művészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosító PortfolioPoints kiállítás- és programsorozat megszervezése is őket dicséri.

Budapest Anno a Városháza Parkban

A Neopaint és tagjai sok szálon kötődnek a VI-VII. kerülethez, ráadásul a sűrűn beépült negyedekben kínálja magát a legtöbb foghíj, tűzfal, kerítés a festésre. A csapat főhadiszállása pont a Király és a Kazinczy utca sarkánál van, az ablakaik a szemben lévő játszóteret elcsúfító, lehangoló tűzfalra néztek, így kézenfekvő volt, hogy ezzel a helyszínnel kezdik a projektet. Szinte hihetetlen, de a 2011-es tavaszi Portfolio Points egyik eseményeként átadott faldekoráció elkészülését közel három éves szervezés előzte meg: annak ellenére, hogy a festés több százezer forintos költségét a Suppré-Neopaint vállalta magára és a dekorációt ingyen, a Trilak támogatásával valósították meg, mégis csak a Király utca - Design utca klaszter közbenjárásával, évek alatt sikerült kiharcolniuk az önkormányzatnál, hogy önerőből felújíthassák a közterületen álló, romos falat.

Jankovits Barnabástól, a Suppré-Neopaint központi emberétől megtudtuk, hogy bár régóta van egy hosszú listájuk konkrét címekkel a felújításra szoruló belvárosi tűzfalakról, a Trilak változatlanul támogatná őket és a lakosság is lelkes, a TűzfalRehab program valahol két földhivatal, alpolgármester és főépítész iroda között elveszett a papírmunka útvesztőiben. A Király utcai festés után úgy tervezték, hogy a Paulay Ede utcában folytatják majd a projektet, de miután a VI. kerületi önkormányzattól semmilyen segítséget nem kaptak a hivatali ügyintézésben, és semmi esély nem volt arra, hogy  bármilyen mértékű anyagi támogatást biztosítsanak a tekintélyes munkáért cserébe, a csapat végül kénytelen volt feladni a próbálkozást. 

Jankovits Barnabás azt mondja: ahhoz, hogy a program folytatódhasson, határozott lépésre lenne szükség az önkormányzatok részéről. Optimális esetben a hivatalok kijelölnék a felújítandó falakat, az alkotócsapatok pályázatokat és látványterveket nyújtanának be és még szponzorokat is keresnének, az önkormányzatoknak csupán az engedélyeztetési eljárást kellene egyszerűbbé tenniük, és a köztérfelújításokra szánt összegekből bronzszobrok és zászlók állítása helyett a valódi esztétikai problémákat megoldó kezdeményezéseket kellene támogatniuk.