Híresen szürke, szeles, esős holland délután, az eindhoveni Design Academy előtt tucatnyian várakoznak esernyők alatt: vidám kisgyerekes család, spanyol egyetemista lányok, német fotós srácok, mosolygós holland nyugdíjas nénik, és én. Percek múlva leparkol előttünk egy színes Mini, a tetején egy órás távirányító, majd beáll mögé egy másik, a tetején egy ház makett. Miközben a fotósok és a család beülnek a távirányítósba, a második Miniből kiszálló sofőr, egy vidám holland nyugdíjas bácsi kinyitja nekünk az ajtót, hogyne, mindannyian beférünk, és hogyne, a Klokgebouw, a Design Hét központ felé megyünk. Öten hajtogatjuk be magunkat az egyedi Mini Design Taxiba, a rádióban jazz szól, a sofőrrel és a nénikkel arról csevegünk, hogy ki mit látott eddig, a spanyol lányok sajnos nem tudnak angolul, de ők is a Design Hétre jöttek. Pár perc múlva megállunk a volt Philips gyárak ipari épületei előtt, kiszállunk és különböző nyelveken elköszönünk: megérkeztünk. A hatalmas zászlók, molinók és a hatalmas tömeg is mutatja: itt van a központ, de nem csak a Holland Design Hét, hanem az egész designvilág központja ezen a héten, október végén Eindhovenben.
A nemzetközi design irányvonalait és trendjeit is meghatározó, idén éppen tíz éves Dutch Design Week kiállításai és programjai nem csak a szakma számára izgalmasak, hanem a laikus érdeklődőknek - a vidám kisgyermekes családoknak és nyugdíjas néniknek - is megmutatják: hol tart a design 2011-ben, és ez miért számít egyáltalán. A kilenc napos esemény, amelynek 85 helyszínén több mint 1800 nemzetközi tervező, stúdió és szervezet vett részt, idén közel 200.000 látogatót vonzott. A sajt, a nyugalom és a biciklik mellett ezeket a számokat is joggal irigyelhetjük a hollandoktól, ugyanakkor persze természetes, hogy az iparban és a kreatív ágazatokban évszázadok óta élen járó ország hagyományosan design-nagyhatalomnak is számít.
Nem véletlen a designfesztivál helyszíne sem: a dinamikusan fejlődő Eindhoven évtizedek óta Hollandia gazdasági centruma, a XIX. század végén itt megalapított Philips gyár pedig az ipari formatervezés fontos központjává tette a várost. A Design Academy Eindhoven a világ vezető oktatási intézményei közé tartozik, itt kezdte pályafutását illetve itt dolgozik a XX. század és napjaink számos meghatározó designere, például Marcel Wanders, Maarten Baas, Monika Mulder vagy Piet Hein Eek. A tíz éve minden ősszel megrendezett Holland Design Hét idei legnagyobb kiállításai a jubileum alkalmából éppen ezért a holland design Eindhovenhez szorosan kötődő jelentős múltjának és izgalmas jelenének összekapcsolódásait mutatják be.
Kreativitás, profizmus és rengeteg munka
A fesztivál legnépszerűbb eseménye már hagyományosan a Design Academy Eindhoven végzős hallgatóinak nagyszabású diplomakiállítása, amire idén annyian voltak kíváncsiak, hogy az egyetem bejáratára többször ki kellett tenni a megtelt táblát. A több mint 150 BA és MA diplomás alkotásait bemutató öt hatalmas teremben és három emeleten végigsétálva teljesen érthetővé vált, hogy mi teszi világszínvonalúvá a holland designt: határtalan kreativitás, profizmus és elképesztően sok tudatos munka.
A Design Academy vezetői szerint “a design akkor az igazi, ha a valós igények kielégítését szolgálja”, és “ha a design formálja az életünket, a design oktatás formálja a jövőt”, éppen ezért olyan munkákat mutattak be, amelyek a jelen és a jövő emberének mindennapi, átlagos problémáira adnak használható, ugyanakkor formabontó és innovatív válaszokat. Ennek fényében első látásra meglepő volt, hogy a kiállított munkák mindegyike konceptuális, szinte képzőművészeti alkotásnak tűnt, függetlenül attól, hogy divattervező, ipari formatervező vagy várostervező készítette őket.
A lexikonként bekötött Wikipédia szócikkek, a gyerekkori emlékek megőrzésére szolgáló szekrénykék, a CMYK lámpa, a káosz-elmélettel működő tervezőprogram, a digitális fájlokat valós hanglemezekként, könyvekként vagy képekként megjelenítő installáció, az online élményeket 3D-ben kinyomtató eszköz, vagy a városban még ismeretlen területekre irányító iPhone alkalmazás bár valóban nem mindennapi használati tárgyak, ugyanakkor látványosan megmutatják a tervezők gondolkodásmódját és kreativitását. A tárlat végére érve már nem is tűnt kérdésesnek a munkák konceptuális jellege, hiszen a design egyetem hallgatóinak feladata pontosan a nyitott gondolkodás, kísérletezés, és az ötleteik minél találóbb megvalósítása.
A hat kategóriára tagolt kiállításon - Ember, Nevelés, Élvezet, Haszon, Tudatosság, Város, Természet - a fiatal tervezők a munkáik mellett állva készségesen elmagyarázták minden érdeklődőnek a koncepciójuk lényegét, de nem csak tőlük, hanem az alkotások mellett elhelyezett QR kódok segítségével és a rövid, angol nyelvű összefoglaló szórólap-blokkokból is megtudhattunk minden fontos információt.
Talán mondani se kell, hogy az elvihető szórólapokon kívül minden tervező a saját honlapját, portfólióját és elérhetőségét tartalmazó flyereket és névjegykártyákkat is mellékelt a munkáihoz: a DAE hallgatói láthatóan tisztában vannak vele, hogy a designernek nem elég a stúdiója magányában dolgozni ahhoz, hogy elérjen valamit, legalább ugyanennyi tudatos energiabefektetést igényel a saját munkájuk menedzselése és értékesítése is. A diplomakiállítást látva a fiatal holland tervezőket nem kell félteni - nekünk pedig érdemes lehet a példájukból tanulni.
Együtt a holland design három generációja
A DDW másik vezető, jubileumi programját Maxima holland hercegnő nyitotta meg ünnepélyesen október 24-én: a Design Hét és a Holland Design Intézet kurátorainak saját nagyszabású tárlata a Spring - azaz Tavasz - címet kapta. A Designhuis-ban - az eindhoveni Designmúzeumban - megrendezett kiállítás különleges triptichonokat mutat be a holland design múltjából, jelenéből és jövőjéből: a szervezők 15 neves designert kértek fel arra, hogy a legfontosabb saját műveik mellett állítsanak ki egy-egy alkotást attól a nagy tervezőtől, aki meghatározó hatással volt a munkájukra, és attól a fiatal, pályakezdő kollégától is, akit különösen tehetségesnek tartanak. Az érdeklődők így áttekintést kaphattak a holland design három generációjának egymást inspiráló alkotásaiból, egymás mellett végigtekintve a XX. század, napjaink és a jövő legfontosabb tervezőinek tárgyait.
Maarten Baas a Moooi számára tervezett Smoke Armchair-je mellé Murray Moss amerikai designer, és a DAE-n idén diplomázó afgán származású Massoud Hassani műveit választotta. Hassanit és “Mine Kafon” nevű - az idei milánói Salone-on is szerepelt - , óriásira nagyított baktériumnak tűnő gyönyörű szerkezetét az egyetemi kiállításon mindig hatalmas tömeg vette körül, miközben a tervező elmagyarázta, hogy az óriás baktérium lényege valójában az, hogy a szél végiggurítsa a taposóakna-mezőkön, és így deaktiválja a robbanószerkezeteket, amelyek Hassani szülőhelyén is rengeteg ember életére jelentenek veszélyt.
Willeke Jongejan-t, az AkzoNobel tervezőjét az egyik legfontosabb holland tervező, Benno Premsela inspirálta, az általa választott fiatal tehetséget, Ine van den Elsen motion designert pedig az énekes Robyn rendhagyó klipjének rendezőjeként ismerhetjük. Monika Mulder, az Ikea egyik legismertebb tervezőjének mestere, John-Michael Ekeblad szintén az Ikeának dolgozott, Stefano Marzano, a Philips vezető tervezője nagyapját, Luigi Marzano-t, Richard Hutten bútortervező pedig Gerrit Rietveld-et, a modern design és a de Stijl mozgalom meghatározó alakját választotta ki.
Designtaxi, designfesztivál
Miután a világhódító holland designerek alkotásainak sorozatától megszédülve sikerült lejutni a Designhuis lépcsőin, a ház előtt elkapott Mini Design Taxi percek alatt átrepített a Philips gyárakhoz, a Strijp ipari városrészbe, ahol a Klokgebouw - az óratorony - volt gyárépületében vethettük bele magunkat az igazi designfesztivál-hangulatba.
A Klokgebouw-ban az összes fontos holland designstúdió, bútorgyártó, kiadó, egyetem és tervező mini-kiállításai mellett a designvásár, workshopok, előadások és üzleti konferenciák forgatagában előbb-utóbb mindenki a kávézóban kötött ki, ahol gyanúsan Marcel Wanders székein fújhattuk ki magunkat, és gyűjthettünk energiát a következő programhoz.
Persze valójában a Design Hét kilenc napja - nem hogy az idén ott töltött kettő - sem lett volna elég arra, hogy az összes érdekességet végignézzük, hiába voltak gyorsak a Mini Design Taxik. A legnagyobb kiállítások mellett kihagyhatatlan volt a Holland Design Díj, a Dutch Design Awards idei díjátadója és a győztes alkotásokat bemutató tárlata, a Stadhuis-ban (azaz a Városházán) rendezett social design kiállítás, a Dutch Invertuals kollektíva kiállítása, az After the Bit Rush című, a digitális forradalom és a design kapcsolatával foglalkozó gyűjtemény - aminek egy darabjáról, a Minale Maeda letölthető bútorairól a közelmúltban a hg-n is írtunk -, Piet Hein Eek és a Kiki & Joost stúdióiban rendezett workshopok, a Film + Design fesztivál vetítései, a magyar vonatkozású esemény: a Kitchen Budapest workshopja, és persze a gasztronómiai programok és esti design partik.
Annak ellenére, hogy 150 ezer érdeklődőt vártak, október 22. és 30. között végül közel 200 ezren vettek részt az idei holland Design Héten - 20%-kal többen, mint tavaly. És ahogy a szervezők fogalmaznak, éppen ez a lényeg és a cél: azt csak idővel tudjuk meg, hogy a mai design milyen hatással tud lenni a jövőre, hozzá tud-e járulni egy olyan világhoz, amelyben mindannyian szívesen élnénk - a Design Hét fő eredménye az, hogy egyre szélesebb közönségnek tudja megmutatni a design eredményeit, jelentőségét és lehetőségeit.
A hollandokról sok mindenben érdemes lehet példát venni, és bár a biciklis kultúrájukat valószínűleg nem költöztethetnénk át egyik napról a másikra Budapestre, a designkultúrájukból azonnal átvehetnénk a legfontosabb tudnivalót: a kreativitás önmagában nem elég, a valódi eredményekhez rengeteg, tudatos, következetes munkára van szükség. És ha valakiktől, ez a tengerszint alatt fekvő design-nagyhatalomtól elég hitelesen is hangzik.
Hozzászólások