Valószínűleg Barbie-baba keze is jócskán benne van abban, hogy ma milyen asszociációkat idéz fel bennünk a rózsaszín árnyalat, és talán a legritkább esetben jutnak elsőként eszünkbe pink porcelánok. Az idén elkészült pécsi Zsolnay Kulturális Negyed első – és várhatóan állandó - december 21-én megnyitott kiállításán most mégis olyan, 1880-tól több évtizeden át gyártott mindennapos használatra szánt tárgyakban gyönyörködhetünk, amelyeket végtelen gazdag árnyalataiban borít be ez a különleges színű máz.
Winkler Barnabás építész kitartó gyűjtőszenvedélyének hála, a gyár klasszikus korszakának rózsaszín mázas tárgyait egy több mint ezer darabos páratlan gyűjteményben láthatjuk együtt. A boldogságérzetünkhöz kötődő színnel/mázzal bevont tárgytömeg atlantiszi mélységbe süllyedt nyugodt, derűs világba vezet vissza bennünket. Zsolnay tárgyai a jó ízlés határain belül tesznek eleget a „kellemes látvány” követelményeinek. Színhasználata bizonyos szempontból ellent is mond mindannak, amit a rózsaszín kultúrtörténetéről tudunk.
A rózsaszín rokonához, a piros színhez hasonlóan izgatóan hat, megszámlálhatatlan árnyalatában pozitív és negatív karakterek és érzelmek hordozójává is válhat. Kétségtelenül boldogságérzetünkhöz is kapcsolható, ennek egyfajta vizuális megjelenítése köthető a rózsaszínhez. A "roseus" megnevezést ókori római természetleírásokban Lucretiusnál olvashatjuk először, a vöröses árnyalatú hajnalpír leírásánál. A német nyelvterületen a 14. században már használt "pinken" kifejezés nemcsak a virág színére, hanem annak növekedésére (fodrosodására) is vonatkozott. A 18. századi francia árvaházakban az árnyalatot kisgyerekek nemek szerinti megkülönböztetésére használták: a rózsaszín a lányoké, amíg a kékes szín a fiúké volt. Amerikában az 1868-ban megjelent Louisa Alcott Mae: Little Women című regényének hatására végképpen a leányok „alapszínévé” vált a rózsaszín annak ellenére, hogy 1918-től az 1940-es évekig megfordult a helyzet. E pálfordulás magyarázata is érdekes: a rózsaszínt markánsabbnak tartották, ezért is feleltették meg a fiús karakternek, a nála finomabb kéket pedig a kecsesebb lány karakternek. Ám a tradíció úgy tűnik, itt is erősebb volt a modernizáló törekvésnél. Mindenesetre a náci uralom idején a sárga csillag mellett a rózsaszín háromszög már a homoszexuálisok megkülönböztetésére viselt jelvénnyé változott.
A rózsaszín boldogságérzetet közvetítő hatását elsőként a 18. századi Európában kiteljesedő barokk-rokokó művészet és tárgykultúra helyezte fókuszba . Ez nemcsak pompás tónusváltozataira, hanem jelentésbeli gazdagságára is vonatkozik. A frivolságon keresztül (pl. Boucher aktja) az idill felvillantásáig (pl. biedermeier kettős portré), a meghittségtől (pl. Picasso bohóccsaládja) a néplélek karakterének megjelenítéséig (pl. Mucha szláv mítosz ciklusának epizódja), egészen a tökéletesség kompozíciójáig (pl. Pongrácz Éva kortárs festménye) minden esetben központi helyet követel magának a színek e királynője. Nem véletlenül csodálkozunk rá a versailles-i palota magántermei tapétáinak és textiljeinek rózsás, cukormázas világára. Mindezek visszfénye köszön vissza például a fertődi Esterházy-kastély sala terrenájának dekoratív fűzér rózsáiban, vagy az azidő tájt Európában alakult porcelánmanufaktúrák tárgyainak nemegyszer idillikus világában is.
E kultúrtörténeti bevezetőből is kitűnik, hogy a rózsaszín jelenléte, jelentése a megszokottnál erősebben vet fel ízlésbeli kérdéseket. Ezért is reveláció és figyelemreméltó a pécsi Zsolnay-gyár rózsaszín felfogása.
A bemutatott tárgyak mindenekelőtt funkcionálisak. Meglepően moderneknek is tűnnek különösen akkor, ha képzeletünkben felvillantjuk e korszak díszektől terhes, historizáló hátterű tárgyteremtő világát. Az egyszerű formáknak a népi fazekasságból hozott funkcionalitása, Zsolnay saját kísérletezésű mázaival egy polgári világ derűs hétköznapjaiba is elvezetnek. Bennük a korabeli Pécs és környékének gazdag hagyományai tükröződnek, hiszen e tárgyak a népi-paraszti tárgykultúra formáit örökítik át.
A manufakturális körülmények között kézzel formázott és egyedi mázazással készül fajansz tárolóedények (bödönök, kancsók, sütő-főzőedények egyéb használati tárgyak) mellett azonban megjelennek az akkor indult gyári tömegtermelés produktumai is. Így e gyűjtemény a Zsolnay-gyár története legfontosabb pillanatának a lenyomatát is hordozza: a pillanatot, amikor a manufakturális tárgykészítés mellett a sorozatban gyártott, művészien formált tömegáru is megjelent. Mondhatjuk: a modern design megszületésének pillanata ez.
A kiállításon is látható „lótuszvirág” sorozat tárgyain például szintén felcsillan a Zsolnay-féle rózsaszín máz. A ruzs-edények sorain végigtekintve leginkább a kézi gyártásból adódó változatosság gyönyörködtet: nincs két egyforma forma, nincs két azonos színárnyalat. Különös festői világ is feltárul e tárgytömeg láttán.
“Az emeletet végestelen-végig a rózsaszínedény-raktár foglalta el: háromszázharminc különböző forma, nyolcszáznegyven nagyságban, illetve kivitelben. Volt itt minden: a játékedénykéktől kezdve a konyhaedényen át a harmincliteres zsírosbödönig, a mosdó- és étkészletektől a fényarannyal díszített vázákig és hamutartókig. Amikor a déli hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott.” - olvashatjuk a gyár e korai időszakára emlékezve Mattyasovszky Zsolnay Margit írásában.
Jóllehet Mattyasovszky Zsolnay Lászlótól ismerjük a rózsaszín máz későbbi leírását, e mázak azonban még leginkább kísérletezés, gyakorlati tapasztalatok alapján születtek. Zsolnay Vilmosnak az 1870-es években végzett mázkísérletei nyomán derülhetett fény arra, hogy a krómoxid különféle rózsaszín árnyalatokra festheti az alapmázat. Alaposabb anyagvizsgálat derítheti ki, hogy Zsolnay és mesterei milyen praktikákkal is dolgoztak.
A fénykor világhírű eredményei ugyanis leginkább Zsolnay Vilmosnak és nagyszerű munkatársainak kísérletező kedve nyomán születtek. A rózsaszín mázzal kapcsolatos kísérleteiről, az eozinos-máz létrejöttében is kulcsszerepet játszó Petrik Lajos számolt be a korabeli szaksajtóban. Ez a kísérletező kedvből és a kitartó munkából fakadó folyamatos megújulás eredményezte később azt a technikai és ennek nyomán kibontakozó művészi gazdagságot, amely a pécsi Zsolnayt korának legjelentősebb európai gyárai közé sorolja. Ez egyúttal meg is különbözteti ezektől, ám e munka, - a Zsolnay és a kortárs európai kerámiagyártók összehasonlító vizsgálata - még várat magára és tartogathat meglepetéseket.
Ideje volt tehát annak, hogy a gyár művészi hírnevét reprezentáló Gyugyi-gyűjtemény mellett a mostani kiállítás is létrejöhessen. Várjuk az eozinos-mázzal készült tárgyakat bemutató anyagot ugyanúgy, amint a Zsolnay-család történetét követő, közeljövőben megnyíló kiállítást.
Hozzászólások