Design

105 évesen, december 30-án New Yorkban elhunyt Eva Zeisel, világhírű magyar származású formatervező, a XX. század meghatározó keramikus művésze. Az Egyesült Államokban a legnevesebb iparművészek között számon tartott Eva Zeiselt kevesen ismerik Magyarországon, pedig pályája innen indult, és a nyolcvanas évektől többször vissza is tért az országba. 

December 30-án a New York Times hosszú nekrológot jelentetett meg Eva Zeiselről, amelyben művészetének hatását Mary és Russel Wright-hoz, illetve Ray Eames-hez hasonlítják, valamint azt írják: "elegáns, excentrikus étkészletei az 1940-es és 50-es években forradalmasították az amerikaiak asztalterítési szokásait" azzal, hogy Zeisel bevezette a modernista design letisztult, hétköznapi formáit az amerikai otthonokba. Mindez fontos része volt annak a folyamatnak, ahogy a háborút követő években megnövekedett az igény a friss, kevésbé formális életstílus iránt. 

A cikkben többek között megszólalt Paola Antonelli, a New York-i Museum of Modern Art építészeti és design részlegének kurátora is, aki szerint Éva "teremtette meg azt az organikus és elegáns formavilágot, amit ma elvárunk a kerámiáktól, és mindezt a lehető legtöbb emberhez juttatta el. Könnyű olyan látványos dolgokat tervezni, amelyek egy gyűjtő vitrinjében maradnak - Éva alkotásai azonban a valódi étkezőasztalokra kerültek, oda, ahol az emberek összegyűlnek".

Zeisel Éva kilenc évtizeden átívelő életműve képviseli a MoMA gyűjteményében a "good design" irányzatot: azokat a háztartásokban használt hétköznapi tárgyakat, amelyek egyszerre szépek és praktikusak, így a mindennapi életet teszik jobbá. A MoMA kiállításán 1946-ban bemutatott "Museum" porcelán étkészletével nem csak nemzetközi hírnevet, hanem számos további megrendelést is szerzett. Ahogy egyszer ő maga fogalmazott: "A férfiaknak nincs fogalmuk arról, hogy hogyan kell az otthonokba tervezni tárgyakat. A nőknek kellene tervezniük azokat a dolgokat, amiket ők használnak."

Fent: Eva Zeisel "Shape of Life" nevű porcelánkészlete, a Zsolnay gyár számára, 1983

A művésznő Striker Amália Éva néven 1906-ban született Budapesten. Anyja, Polányi Laura az első nő volt, aki Budapesten egyetemi történész diplomát szerzett, és később történészként és íróként dolgozott. Jóllehet nagybátyjai, Polányi Károly és Mihály a közgazdaság és a természettudományok területén váltak világhírűvé (unokatestvére a Nobel-díjas kémikus, Polányi János), Éva inkább a művészetek iránt érdeklődött. Eredetileg festőművésznek tanult, de később úgy döntött, praktikusabb foglalkozást választ, így kitanulta a keramikusmesterséget. A húszas években a kispesti Gránit gyárnak dolgozott, majd Németországba költözött, ahol 1928-ban a Schramberger majolikagyárnak kezdett el tárgyakat tervezni. Ekkoriban leginkább a Bauhaus szellemisége inspirálta.

1932-ben úgy döntött, hogy követi a Szovjetunióba ott dolgozó bátyját. 1935-ben kinevezték a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójának. Egy évvel később azonban Sztálin elleni összeesküvés koholt vádjával perbe fogták, és 16 hónapot töltött börtönben. Innen édesanyja és németországi barátai (többek között Albert Einstein) segítségével menekült meg. Bécsbe deportálták. Gyermekkori barátja, Arthur Koestler részben az ő élményei alapján írta meg a Sötétség délben című művét. 

Bécsben ismerkedett meg későbbi férjével, Hans Zeisellel, akivel 1938-ban a náci megszállás elől együtt menekültek New Yorkba. Éva itt többek közt a Rosenthal és a Castelton porcelángyáraknek tervezett, ő tartotta az első ipari design-kurzusok egyikét a New York-i Pratt Institute-ban, 1946-ban pedig ő lett az első nő, akinek egyéni kiállítása nyílt a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.

Fent: Eva Zeisel 1931-ben, fotó: "Eva Zeisel: Designer for Industry", 1983

A hatvanas-hetvenes években Éva felhagyott az ipari tervezéssel, amelyhez aztán csak a nyolcvanas években tért vissza. Tárgyait a természetes elemek és formák jellemzik; stílusát nem kis részben a magyar népművészet ihlette, amellyel gyermekkorában ismerkedett meg. Fontosnak tartotta, hogy ne csak artisztikus, de használható tárgyakat tervezzen. Legismertebb készletei közé tartozik a „Town and Country” edénykollekció, a „Tomorrow’s Classic”, a „Century” és a „Museum”. 

Eva 1983-ban látogatott haza először Magyarországra, ahol a Zsolnay gyár és a Gránit Kőedénygyár számára is tervezett vázákat és kancsókat, és 1986-ban megkapta a Magyar Köztársaság Csillagrendjét. 2004-ben, amikor ismét Budapestre érkezett, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével tüntették ki,  az Iparművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta, és kiállítása volt a Ponton Galériában. 2005-ben az Egyesült Államok Cooper-Hewitt életműdíját is neki ítélték. 

Fent: Eva Zeisel Riverside Drive stúdiója a New York-i Upper West Side-on 1950 körül, fotó: "Eva Zeisel: Designer for Industry", 1983

A rá jellemző gömbölyded formák a Bauhaus ellenpontját, a modernizmus organikus irányzatát képviselik. Művei a világ számos múzeumában megtalálhatók, saját könyve "Eva Zeisel a designról" címmel 2004-ben jelent meg az Egyesült Államokban, a börtönéveiről írott memoárját pedig 2012-ben adják majd ki. A művésznő haláláig aktívan dolgozott, három éve unokájával saját honlapot indított, a közelmúltban tervezett bútorai és szőnyegei jelenleg is kaphatók, idén pedig lámpasorozata is megjelenik majd. 

Az 1983-as Granit kollekció, amely arról a Kispesti Kőedénygyárról kapta a nevét, ahol 1926-ban dolgozott

Zeisel és a KleinReid stúdió közösen készített szitanyomatai

Fent: Eva Zeisel híres dohányzóasztala a '90-es évekből

Eva Zeisel magyarországi keramikusműhelyében 1926-ban, fotó: "Eva Zeisel: Designer for Industry", 1983