Design

Néhány évvel ezelőtt még sci-fi-be illőnek tűnt, az okostelefonok elterjedésével azonban már egyre ismertebb technológiának számít az augmented reality, azaz a kiterjesztett valóság. Ma, amikor már az alsósok is kamerás, GPS-képes mobilt kérnek - és kapnak - karácsonyra, minden feltétel adott ahhoz, hogy tömegek kezdjék el használni a korszakalkotónak tartott rendszert, aminek lényege, hogy összekapcsolja a digitális világot a valósággal. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy a mobiltelefonunk kameráját “szemüvegként” használva (vagy akár a high-tech új generációs autó szélvédőkön) az élő képen olyan, háromdimenziós hatású információkat jeleníthetünk meg, amelyek csak a virtuális világban léteznek - nem is kérdés, hogy a technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek.

fent: A Mercedes legújabb fejlesztése, a DICE augmented reality szélvédő-koncepció

A QR-kódok hirtelen felívelő, majd lassan lejtmenetbe váltó karrierjéhez (amiről korábban hosszabb cikket is írtunk) hasonlóan az augmented reality esetében is egyre inkább az a kérdés: meg tudjuk-e találni azokat a formákat és célokat, amelyek miatt valóban igény lesz erre az eszközre, vagy az újdonság varázsának elmúltával céltalan látványossággá és üres reklámfogássá válik majd? Érdemes-e megkeresnünk, letöltenünk és telepítenünk az AR-alkalmazást, végül beszkennelni egy kódot, ha az erőfeszítéseinkért cserébe csak a kávéscsészénk körül korcsolyázó rajzfilmfigurákat kapunk (mint a Starbucks kávézólánc legutóbbi karácsonyi kampányában), vagy találhatunk valóban hasznos új tartalmakat is a virtuális világban?

Mivel a rendszer még csak mostanában kezd formálódni, a pontos választ még nem tudni. Jelenleg mindenesetre úgy tűnik, hogy az AR-alkalmazások nem csak innovatív marketingeszközként, hanem például a navigációban, kulturális területeken vagy az információkeresésben is praktikusak lehetnek. Bár a szisztéma már a kilencvenes évek óta létezik (az “augmented reality” kifejezést 1990-ben alkotta meg Tom Candell, a Boeing gyárának kutatója), a technikai akadályok miatt igazán csak az utóbbi években lett népszerű és mindenki által elérhető. 

Míg kezdetben csak az asztali számítógépeken megjeleníthető felületeken, például webkamerával megtekinthető online kampányokban használták a high-tech megoldást, az újabb okostelefonokba beépített gps-eknek és egyre jobb kameráknak köszönhetően az AR mára rátalált az igazi felületére és erősségére, a mobilitásra. Mivel a zsebünkben elférő számítógépeinkkel már mi sem vagyunk az asztalhoz kötve, egyre növekszik az igény arra, hogy az interneten elérhető információkhoz bármikor és bárhol hozzájussunk - optimális esetben a fizikai világhoz minél szemléletesebben kapcsolódó formában.

A legizgalmasabb fejlesztések éppen ezért a városi tájékozódás és az építészet területén születnek: a két vezető AR-platformmal, a holland Layarral és az osztrák Wikitude-dal elérhető mobilos városkalauzok szó szerint új dimenziókat nyitnak meg a felhasználók előtt. A telefonok kijelzőjén látható élő képre kerülő kiterjesztett valóság-réteg a kamera, műholdas helyzetmeghatározó és iránytű segítségével jeleníti meg az internetről begyűjtött információkat: azaz valós időben és térben képes megmutatni például a legközelebbi éttermet, gyógyszertárat és ATM-et, de elolvashatjuk a turistalátványosságokhoz kapcsolódó legfontosabb tudnivalókat is.

A Layar Budapesten is működő “rétege” 2011 nyara óta aktív: a Budapest Guide több mint 5000 elemet tartalmaz, a kávézóktól a színházakig. A 2008 óta működő Wikitude böngésző 2011 tavaszán bevezetett frissítéseivel valószínűleg a legnaprakészebb AR platform, amely sok hasznos magyar vonatkozású tartalommal is rendelkezik. Legújabb verziójával nem csak a közelben lévő helyszínekről, hanem virtuális eseményekről (tweetekről, flickr fotókról), vagy más szolgáltatásokban (pl. a foursquare-en, a youtube-on vagy a last.fm-en) megosztott geolokációs információkat is elérhetünk, a Wikitude Drive-val pedig az okostelefonunkat gyakorlatilag egy AR-tartalmakkal kiegészített GPS-ként használhatjuk.

A holland Építészeti Intézet kutatói által kifejlesztett Urban Augmented Reality az első olyan építészeti mobilalkalmazás, amelynek segítségével a telefonunkkal fizikailag már vagy még nem létező épületeket is láthatunk, ráadásul 3D-ben. Az első blikkre scifibe illő rendszer valójában nagyon egyszerűen használható: a virtuális térben elhelyezett 3D modelleket az alkalmazás GPS koordináták alapján érzékeli és meg is mutatja, az épülettel kapcsolatos szöveges és más képes információkkal együtt. Így az UAR-ral körülnézhetünk a múltbeli, a képzeletbeli és a jövőbeli városban: a méretarányos, szakértők által rajzolt modellekkel a már megsemmisült, csak koncepcióként létező, vagy még el nem készült épületeket is láthatjuk a valós helyükön.

Mivel ezeket a modellek rengeteg munkával készülnek, az UAR kísérleti projekt egyelőre csak négy nagy holland városban, Amszterdamban, Rotterdamban, Utrechtben és Hágában használható. Hasonló alkalmazást készítettek azonban már New York-ban is, a "Museum of the Phantom City"-vel New York egykori és tervezett épületei között nézelődhetünk, a “110 stories”-zal az egykori World Trade Center tornyait láthatja és a 9/11 tragédiához kapcsolódó személyes történetét oszthatja meg mindenki, a Museum of London “Streetmuseum” nevű alkalmazásával pedig London történelmét ismerhetik meg az érdeklődők a helyszíneken lehívható adatok és képek segítségével.

Sőt, a projekt nagy sikerének köszönhetően a készítők a History TV csatornával közösen augusztusban megalkották a - szintén ingyenesen letölthető - Streetmuseum Londiniumot is, amivel a kétezer évvel ezelőtti római kori Londonban nézhetünk körül, és a történelmi épületeket és eseményeket láthatjuk valódi helyszíneken, eredeti formájukban (bár az AR funkciók egyelőre csak iPhone-nal és iPaddal elérhetők).

A szakértők egyet értenek abban, hogy az augmented reality technológiájának lényege és jövője a mobilitásban rejlik, hiszen ilyen módon használhatjuk ki leginkább azt a lehetőséget, hogy a folyamatosan változó környezetben éppen akkor és ott szükséges, aktuális információkat érhetünk el vele. A mobilitás azonban nem csak az okostelefonos megoldásokat jelenti: a legnagyobb autócégek már javában dolgoznak olyan új generációs, LED-ekből álló high-tech autószélvédők kifejlesztésén, amelyek interaktív interfészként és képernyőként működve a vezetés közben szinte minden fontos adatot megmutatnak a sofőrnek - a legfrissebb közlekedési hírektől a szomszédos autóban ülő barátunk új Facebook státuszáig.

A Mercedes például a legutóbbi CES konferencián mutatta be a DICE ("Dynamic and Intuitive Control Experience", azaz kb. Dinamikus és intuitív vezérlő élmény) nevű koncepcióját, ahol a résztvevők ki is próbálhatták a műszerfal gombjai helyett mozgásérzékeléssel irányítható intelligens autó vezetését. 

A DICE fontos eleme, hogy nem csak közlekedési információkat, hanem a különféle közösségi médiumokból elérhető híreket is megjeleníti a vezető előtt - mindez persze azt a kérdést veti fel, hogy a technikai feltételek megteremtése mellett az autócégek tudnak-e majd olyan interaktív és meglehetősen mozgalmas AR tartalmakkal kiegészített járműveket tervezni, amelyek nem elterelik a sofőrök figyelmét, hanem segítik őket a biztonságosabb vezetésben. Bár ez a technológia még nagyon gyerekcipőben jár, de valószínűnek tűnik, hogy éveken belül megjelenhetnek az első, bárki által elérhető intelligens AR-autók a piacon.

Az AR jövőjének kulcsát éppen ezért az jelenti, hogy a fejlesztők képesek-e olyan nem pusztán újszerű, hanem valóban plusz tartalmat hordozó és hasznos megoldásokat tervezni, amelyek miatt a felhasználóknak megéri foglalkozni az új és egyelőre még többnyire ismeretlen technológiával, keresni, letölteni, telepíteni, aktiválni az alkalmazásokat és megtanulni a használatukat. A virtuális világot már látjuk, hamarosan az is kiderül, hogy merre indulunk el benne.