Design

A berlini Zsidó Múzeum épületével a lengyelországi zsidó családba született, Amerikában nevelkedett Daniel Libeskind világhírre tett szert. Azóta tucatszámra tervezett és emelt épületei nyomán az is nyilvánvalóvá vált: nem épp az egyszerű kockaházak jellemzik. Épp emiatt kritizálták sokan a denveri művészeti múzeumhoz készített bővítését, mondván: az éles szögben dőlő falak, szűk sarkok lehetetlenné teszik valódi kiállítások megrendezését az épületben. 17 képzőművész azonban bebizonyította, hogy Libeskindben is lehet lakni, csak akarni kell.

Az Embrace!, amely már címében is a befogadásra szólít fel, november 14-án nyitott, és ide készült, helyspecifikus munkákat mutat be. Van itt négy emelet magasságú graffitifestmény, médiainstalláció és műanyagszobor: ami közös a művekben, hogy párbeszédet kezdeményeznek a különleges épülettel. A tárlatot a múzeum leendő igazgatója, Christoph Heinrich, valamint a kortárs művészeti anyag két kurátora, Polly és Mark Addison rendezte.

A kiállítás kifejezetten arra a vádra válasz, amely szerint a 2006-ban elkészült Frederic C. Hamilton Building alkalmatlan a klasszikus kiállítások rendezésére, mivel a kristályszerű, titániummal és üveggel borított épületben alig van függőleges felület. Bár hagyományosnak semmiképp sem nevezhető, az Embrace! frappáns riposzt a kételkedőknek. A művészek mindegyike maga választotta meg a helyszínt, ahová, ugyancsak saját technikával 2009 nyara-ősze dolyamán elkészíthették a műalkotást. Akadt, aki nem fejezte be a munkát, hanem a látogatók szeme láttára a megnyitó után is tovább dolgozott.

A művészek közül kiemelkedik a nemzetközi szinten is egyre ismertebb ghánai-nigeri szobrász, El Anatsui, a főként installációi kapcsán számon tartott, a tavalyi velencei biennálén is nagy sikert arató német Tobias Rehberger vagy a legismertebb kínai kortársak közé sorolt Zhong Biao. A külföldi művészek nemegyszer helyi patrónusok segítségével jutottak el Denverbe, akikről a tárlat külön megemlékezik.

Katharina Grosse: George, 2009. © Katharina Grosse; a Denver Art Museum engedélyével (ARS), New York / VG Bild-Kunst, Bonn, 2009. Fotó: Jeff Wells.

Az 1961-ben született Grosse a fiatal német festőgeneráció központi figurája. A kilencvenes években főként olajjal, vászonra dolgozott, azóta azonban mind többet fest közvetlenül a falra, sőt az utóbbi időkben közvetlenül tárgyakra is, olykor számítógéppel összekapcsolt kompresszor segítségével. Négy emelet magas denveri munkája a legnagyobbak közé tartozik.

Zhong Biao: Mirage, 2009. © Zhong Biao; a Denver Art Museum engedélyével. Fotó: Jeff Wells.

A Szecsuán tartományból származó művész hiper- és szürrealisztikus elemeket sem nélkülöző festményein a jelen kínai valósága elé tart görbe tükröt, a festészeti technológiák határait feszegetve. Szimbólumrendszere az ókori kínai kultúráktól a kulturális forradalmon át a „McDonalds-Kínáig” terjed. Denverben egy nagyméretű rajzát állítják ki, amely ravaszul felállított tükrök segítségével zavarja össze a látogató érzékeit.

Tobias Rehberger: Bert Hölldobler and Edward Wilson in the rain, 2009. © Tobias Rehberger, a Denver Art Museum engedélyével. Fotó: Jeff Wells.

A legtöbb kiállító művészhez hasonlóan negyvenes éveiben járó Rehberger hétköznapi tárgyakat és helyzetet értelmez újra munkáiban, a kommunikáció és a megértés problémakörét boncolgatva. A 2009-es velencei képzőművészeti biennálén Arany Oroszlánt nyert művész a humortól és a klasszikus képzőművészeti utalásoktól sem tart. A denveri múzeumban gumikötelek és deszkák használatával teremt saját teret, felfedezésre csábítva a látogatókat.

Rupprecht Matthies: ¿Being Home?, 2009. © Rupprecht Matthies; a Denver Art Museum engedélyével. Fotó: Jeff Wells.

Az ötvenéves, Németországban élő Matthies festőművészként kezdte a pályát, de a színek és a formák felől idővel a szavak felé fordult. Ma munkáinak középpontjában a nyelv és használata, vagyis a dialógus áll; ilyen párbeszédbe igyekszik bevonni a denveri múzeum látogatóit is, több helyi közösség bevonásával készített installációjában.

John McEnroe: The Bathers, 2009. © John McEnroe; a Denver Art Museum engedélyével. Fotó: Jeff Wells.

A helyi művészek közé tartozó McEnroe játékos plasztikszobrairól közismert. A Libeskind-szárny negyedik emeletén, egy aulában létrehozott installációja homokkal megtöltött nejlonzacskókból készült, amelyek organikus formája éles ellentétet képez az épület merev geometriájával.

Christian Hahn: Upside Down, 2009. © Christian Hahn; a Denver Art Museum engedélyével (ARS), New York / VG Bild-Kunst, Bonn, 2009. Fotó: Jeff Wells.

Az 1969-ben, Nürnbergben született Hahn festményein a mindennapi élet szereplői, orvosok, tűzoltók köszönnek vissza, meglepő, pszichedelikus hatású hátterek előtt. A Denver Art Museumban nagyméretű, fekete-fehér falfestményt készített, amely mellé néhány színes táblaképét is kiállították.

Lawrence Weiner: AS TO BE IN PLAIN SIGHT, 2009. © Lawrence Weiner; a Denver Art Museum engedélyével (ARS), New York 2009. Fotó: Jeff Wells.

A hetvenedik éve felé közelgő, életét New York és Amszterdam között ingázva töltő Lawrence Weiner konceptualista művész; felismerhető formák: szavak segítségével absztrakt, mégis érthető alkotásokat hoz létre. A világ nagy múzeumait már megjár művész Denverben a harmadik és a negyedik emelet közötti lépcsőfordulóba készítette el többértelmű feliratát.