Merész színek, nőies szabások és kedvező árak. Ezek jellemzik Laposa Kitty divattervező Feelinkita márkáját, aminek kínálatában szexibbnél szexibb darabokat találunk. A fiatal tehetség nem több, mint két éve költözött Győrből a fővárosba, de máris szereplője például az Europeum Divatbazárának, és ruhája a hét hat napján elérhetőek a Lollipopban.
Laposa Kitty, a Feelinkita tervezője
hg.hu: Mióta foglalkozol ruhatervezéssel?
Laposa Kitty: Több mint tíz éve készítek ruhákat. Tizennégy éves voltam, amikor az első varrógépemet kaptam. Kezdetben magamtól tanultam varrni, kikísérleteztem. Az első darabokat magamnak készítettem. Kitaláltam, hogy másnap mibe szeretnék iskolába menni, és azt megvalósítottam. Nagyon élveztem, hogy megvan arra a készségem, hogy el tudom magamnak készíteni a megálmodott ruhát. Aztán természetesen a saját darabok után a barátnőknek tetsző ruhákból nekik is kellett készíteni. Így nőtt fokozatosan a megrendelői köröm. Mikor már idősebb voltam, akkor a bulik a partik világa inspirált. Minden buliban szerettem volna megmutatni magam, a stílusom - ne könnyű mindent egyetlen egy ruhába belesűríteni. Éppen ezért a modelljeim általában feltűnőek, nőiesek, de mégsem hatnak túl soknak.
hg.hu: Gondolom később valahol a szakmát is elsajátítottad.
Laposa Kitty: Igen. Érettségi után tanultam reklámmarketinget és lakberendezést is, majd Győrben elvégeztem egy két éves ruhaipari képzést. Kitűnő technológiai tudást szereztem ott az iskolában, de persze azt a stílust, amiben ma tervezek, nem ott tanultam.
hg.hu: Mióta élsz Pesten?
Laposa Kitty: Körülbelül két éve költöztünk fel a barátommal Pestre, ő itt kapott munkát. Hoztam a varrógépemet, és itt folytattam a varrást. Továbbra is varrtam a saját tervezésű darabjaimat, de emellett persze pénzkeresés miatt elvállaltam például esküvői ruha megrendelést is, hiszen adott volt ehhez is a szaktudásom. Szerencsére ma már megtehetem, hogy csak az általam tervezett ruhákat kínálom.
hg.hu: Amikor pár napja megbeszéltük az interjút, akkor mondtad, hogy éppen otthon varrsz őrülten, mert utána három napig az üzletben leszel, és itt is találkoztunk...
Laposa Kitty: A Lollipop nemrég költözött át a Váci utcáról ide, a Magyar utca 18. szám alá egy tágasabb üzletbe. A Váci utcai üzletben még én is bizományban árultam a ruháimat, de a tulajdonossal már közösen vágtunk bele ebbe az új boltba. Kicsit szokatlan még nekem, hogy heti három napot itt kell lennem, amikor otthon tornyosul a varrnivaló... De persze sok jó hozadéka is van annak, hogy itt kell lennem: ismerkedhetek a vásárlókkal.
hg.hu: Honnan a márkanév?
Laposa Kitty: Kicsi korom óta Kitának becéznek. A feelin, pedig a feeling szóból ered. A feelinkitát eredetileg e-mail címnek használtam csak, aztán mikor nevet kellett adni a márkának, akkor nem is volt kérdés, hogy ez lesz.
hg.hu: Ha jól láttam a képeken, akkor nálad nem tömörülnek az egyes darabok kollekciókba, hanem folyamatosan születnek újabb és újabb modellek.
Laposa Kitty: Igen, és egyszer szerintem ebbe fogok beleőrülni. Nem tudok leállni, mindig újabb és újabb ötleteim vannak. A ruháim első ránézésre végtelenül egyszerűek, de nagyon sokat vacakolok a szabásmintákkal, hogy felvéve nagyon nőies legyen a végeredmény.
hg.hu: Akkor a tervezéstől a szabáson át a varrásig mindent te csinálsz?
Laposa Kitty: Igen, én. Egyelőre még nem találtam olyan varrónőt, akire rá merném bízni az évek alatt felhalmozott anyagokat. Sok anyagom van. Amikor egy ötlethez bemegyek alapanyagot venni a méteráruboltba, akkor beleszeretek több másikba is, amik újabb ötleteket szülnek... Könnyen megválok a kész daraboktól, örülök, ha jó helyre kerülnek, ha örömet okoznak, viszont az anyagokkal nem így vagyok. Míg egyben van a textil, addig nekem érték, hiszen még bármi lehet belőle, az ötlet még ott van benne, csak még nem öltött formát.
Visszatérve a varrónő kérdésre, a két hónapos bolti tapasztalatok után látom, hogy elkerülhetetlen lesz, hogy keressek egy varrónőt. Nekem már a két darabos “sorozatgyártás” is megterhelő, hiszen már az újabb és újabb verziókon jár az agyam. A ruhák mellett pedig ott vannak a bikinik is. A fürdőruha-készítés egy teljesen más szakma, azt is saját magam kísérleteztem ki. Évek óta csiszolom a bikinik szabását, hogy még csinosabb, még nőiesebb legyen.
hg.hu: Gondolom itt Pesten azért jobb az alapanyag-kínálat, mint Győrben?
Laposa Kitty: Mielőtt felköltöztem én is ezt hittem, de ez nem feltétlenül igaz. Sokszor Győrben a kis boltokban találok olyan színű cipzárt, amire éppen szükségem van. Az elborult színek a nagykereskedésekben sokszor nem kaphatóak, viszont a kis boltokban igen: évekkel ezelőtt megrendelték, és azóta se tudták eladni... Mikor még csak magamnak készítettem ruhákat, akkor mindig olyan alapanyagokat válogattam, amikről biztosan tudtam, más nem venné meg. Így biztos lehettem benne, hogy még egyedibb lesz a végeredmény. Persze ennek aztán az lett az eredménye, hogy egyre több megrendelést kaptam ezekre a ruhákra...
hg.hu: Minden ruhád nagyon színes. A neon színű darabjaid jól passzolnak a Lollipop stílusába.
Laposa Kitty: Igen, szeretem a színeket. Nem is tudnék olyan színt mondani, amit nem szeretek. Az emberekben sok sztereotípia él egyes színekkel kapcsolatban, és én a ruháimmal szeretnének erre rácáfolni. Egyébként van egy érdekes kettősség is az öltözékeimben: nagyon szeretem a kilencvenes évek harsány diszkóvilágát, ugyanakkor szívesen dolgozom a hatvanas évek vintage anyagaival, mintáival és színeivel is. Éppen ezért nehéz is kollekciókba rendezni a ruháimat, hiszen egymás mellett nem biztos, hogy jól mutatnak.
Feelinkita arculati elemek
hg.hu: Az árak, hogyan alakulnak?
Laposa Kitty: A nagy fast fashion márkák árai felett vannak a ruháim, de nem annyival, hogy ne érje meg nálam vásárolni.
hg.hu: Igazán stílusosak a ruhákhoz készült címkék és a névjegykártyáid is. Ezek tervezésében segített valaki?
Laposa Kitty: Van egy grafikus barátom, akivel nagyon hasonlít grafikai stílusunk, ő segített az arculati elemek elkészítésében. A papírcímke kitűnő példa arra, hogy a rontásokból milyen jó dolgok születhetnek. Lehet, hogy aki nem olyan művészhajlamú mint én, az egyből kidobná az elrontott termékeket, de én nem ezt teszem. A címkéket én például eredetileg nagyon keskenyre és hosszúra terveztem. Mikor megjött a nyomdából a több ezer darab, akkor jöttem rá, hogy én nem ilyet akartam... De ott volt a sok ezer kész címke, így hát nem volt mit tenni, abból kellett kihozni a legjobbat. Éppen ezért keskenyítettem le az összeset utólag. A végeredmény így sokkal jobb lett, mint amit eredetileg elképzeltem.
Hozzászólások