Divat

Régi, de sajnos máig nem eléggé ismert közhely, hogy a kisebbséggel szembeni félelmek, előítéletek oldására a megismerés az egyetlen út. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textiles diákjai ennek fényében kaptak speciális feladatot 2010 második szemeszterére: a hagyományos roma öltözködési elemeket kellett a mai divatba átültetniük.

A hallgatók féléves feladata az Új Reformkor program egyik kezdeményezésével összhangban valósult meg. Az Új Reformkor egy 2009-ben indított kezdeményezés, melynek egyik kiemelt célja, hogy segítse a társadalmi integrációt. Ezzel a pályázattal szerették volna, hogyha a romák nemcsak társadalmi problémaként merülnének fel beszédtémaként az emberek között, hanem kulturális vonatkozásban sem feledkeznének meg róluk. Ennek egyik eszközének látják, hogy a cigányság hagyományait újszerűen mutassák be, például ebből a kultúrából inspirálódott mai ruhákkal. Cél volt, hogy olyan öltözékek készüljenek, amelyeket lehet egyszerű mai darabokként is értelmezni, de megfigyelhetőek rajta a roma kultúrából vett elemek, így többlettartalommal is rendelkezik az adott öltözék.

A legtöbb diák az anyaggyűjtéssel kezdte a feladat megvalósítását: feltérképezték, milyen elemek képezik szerves részét a hagyományos roma ruhatárnak, elkerülhetetlenül érintve a cigányság öltözködéstörténetét is. A színek és a minták keverése, a harsány, feltűnő tónusok mind-mind fontosnak bizonyultak, a történeti öltözködésben pedig az alsószoknyák nagy száma, a díszes felső szoknya, a blúz és a fejre kötött kendő, valamint a hangsúlyos ékszerek is elengedhetetlen kellékek. A nők ruhatára mellett a férfiakéról sem szabad megfeledkezni: az ő hagyományos viseletüket a csizma, a nadrág, a fehér ing, a mellény és a kalap alkotja.

A népcsoporton belül azonban számos eltéréssel is találkozni: hagyományosan az egyes rétegek eltérő ruházatukkal is jelezték hovatartozásukat. A csoportbeli hovatartozás mellett a földrajzi elhelyezkedés is nagyban befolyásolta a cigányság viseletét. Jellemző volt, hogy az adott területen élő többségi nép ruhatárát ültették át saját kultúrájukba, az ott fellelhető alapanyagokból dolgoztak. Nem volt ritka az sem, hogy a helyi parasztság ruhatárából válogattak, és azt alakították át saját hagyományaiknak megfelelően. A projekt egyik konzulense a Je Suis Belle egyik tervezője, Kiss Tibi volt: "A romáknak nincs hagyományos népviseletük, mert mindig annak a népcsoportnak az öltözékeit keverik, úgy ahogy nekik tetszik, ahol épp letelepednek vagy laknak. Ez a keveredés és a vándorlás rengeteg réteget ad a viseletükhöz, folyamatosan változik, nagyon színes és olykor kaotikus. Bár vannak szimbólumaik és karakterjegyeik, de az egész összkép nagyon eklektikus és szabálytalannak tűnő. Ez a szabadság irigylésre méltó lehet."

A MOME nyomó szakirányos diákjai ezért is különféleképp közelítettek a leginkább mintatervezésre koncentráló feladathoz. Voltak, akik a cigányzenészekből indultak ki, míg mások a tárgykultúrát vizsgálták meg jobban. A cigányság egyik ortodox templomokból átvett szokása például, hogy a falra akasztott fényképeket, szentképeket szalagokkal díszítik - volt olyan diák is, aki ez ihletett meg. A képi inspirációforrás felkutatása után nem volt más hátra, mint kiválasztani a leginkább tetsző mintaelemet, és azt modernizálni. Ahány tanuló, annyi megoldás. Egy hallgató például a csipkét, mint a viselet egyik elengedhetetlen kellékét ragadta ki, és ebből készített sokszorosítással, léptékváltásokkal mintákat. Egy másik negyedévest a mai napig hagyománytisztelő erdélyi romák viselete inspirálta: munkájának két fő eleme például a rózsamotívum és a rojtok voltak. Az elképzelés érdekessége abban rejlett, hogy az egyetem hallgatója a rojtokat nem önállóan, hanem egy minta elemeiként használta fel. Az élénk, kontrasztos színek: a sárga, piros, kék használata meghatározónak bizonyult. A minták megalkotása, megtervezése után az sem volt mindegy, hogy azok milyen fazonú darabokra kerülnek elhelyezésre. Egy esetben egyszerű vonalvezetésű, sztreccses anyagú darabokra kerültek a minták, így ötvözve a hagyományosat és a modernt. Akadt olyan diák is, aki a cigány asszonyok ruhatárának egyik fontos eleméből, a kendőből indult ki. Itt a szabásminta készült hagyományosabb módon, kényelmes, de fényes anyagának köszönhetően modern pelerinnek.

Roma hagyományok a magazinokban és a kifutókon

A cigányság hagyományos öltözködésével nem csak Magyarországon foglalkoznak a divatiparban tevékenykedők. A régi, hagyományos vándor cigányok életmódja, annak romantikája számos külföldi divatszerkesztőt ihletett már meg. Az elmúlt években fel-felbukkantak szekerekkel a végtelen rónán vagy az út mellett fotózott divatanyagok. A vándorló élet szabadsága és bája időről időre mindenkit elragad.

Az egyik legrégebbi témába vágó divatanyag egy 1992-ben a Vogue-ban helyet kapott összeállítás. Az áprilisi lapszámban megjelent Bruce Weber által fotózott Gypsy Soul címet viselő fotósorozatban megjelenik a díszes ekhos szekér, valamint az ébenfekete hajú színes maskarába öltözött titokzatos cigánylány is. De nehogy azt higgyük, hogy csak egy dús fekete hajú leányzó testesítheti meg a vándor cigányos összeállítások főhősét, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Kate Moss is magára öltötte egyszer ezt a szerepet. Kate és a cigányok címmel még 2009-ben jelent meg egy sorozat a V magazin oldalain. A díszes szekér és a végtelen szabadságot sugalló táj ebből az anyagból sem hiányzik. Ez az év sem telhet el ilyen fotósorozat nélkül, idén még januárban készített az angol Vogue témába vágó anyagát Gypsy Girl címmel. Sajnos ez az utolsó gyűjtemény meg sem közelíti az előbb említett kettő által sugallt életérzést.

Ha már a cigányság ihlette divatanyagokat említettük, akkor nem feledkezhetünk meg a kifutókról sem. A 2010-es tavasz-nyári szezonban egy tervező sem inspirálódott teljesen a tradicionális cigány viseletből, viszont találunk néhány kollekciót, amelynek egyes elemeiből akaratlanul is a roma öltözködésre asszociálunk. Ilyen például az olasz páros, a Dolce&Gabbana fényes anyagai és hatalmas, díszes és feltűnő rózsamintái, vagy hangsúlyos fehér csipkeruhái. Az olasz márka rózsáihoz hasonlóak megtalálhatóak a Chanel kollekciójában is. A 2010-es szezonban pedig a hosszú ruhák után a hosszú szoknyák is megjelennek a divatban, mint például Marc Jacobs egyik gyűjteményében. Ezekről a hosszú szoknyákról megint sokaknak a cigányság viselte jut az eszébe.