Divat

A Múzeumok Éjszakáján ismét megrendezték a Mome Maratont, ahol évről évre bemutatkozik a művészeti egyetem és az ott tanuló diákok. A Mome Maraton programsorozaton belül a legnagyobb figyelem a végzős, textiles hallgatók diplomamunka-bemutatójára irányul. Mindenki kíváncsi vajon kikből áll majd a jövő divattervező generációja, sokakat érdekel a tehetségek első szárnypróbálgatására.

A Műcsarnok adott otthont a 2010-es Mome Maratonnak, és az egyik hátsó teremben állították fel a kifutót, ahol este nyolctól és tíztől rendezték meg a divatbemutatót. Az első show kezdése előtt fél órával már a helyszínen voltunk, és pár perccel később ki is derült, hogy ezt nagyon jól tettük, hiszen percekkel később már zsúfolásig telt a terem érdeklődőkkel, sajtósokkal és a diákok tanáraival. A Suttogó parabolák nevet viselő egész estés performance-szal összhangban a bemutatót is csak egy távolról jövő hang konferálta fel, és miután szigorúan csendre intette az összegyűlteket, meg is jelent az első modell a kifutón. A több mint száz darabot felsorakoztató bemutatóról már előtte sejthető volt, hogy hosszú lesz, mégis a változatos ruháknak köszönhetően villámgyorsan eltelt ez a maratoni, hetvenöt perces show.

A bemutatót az egyik legígéretesebb diák, Phuong Thuy Nguyen kötött, színes, feltűnő kollekciója indította. Az ez után következő összes diplomamunka csodás volt a maga stílusában, egyedül Trapp Gyöngyvér habos-babos süteménynek öltözött teltkarcsú hölgyek által bemutatott gyűjteményét nem értettük.

A sok bámulatos kollekció közül azért néhány gyűjtemény még így is ki tudott tűnni. A merev tartású, hatalmas kötött ruhák mellett a bemutató több meghökkentő, művészi és összetéveszthetetlen résszel is szolgált. Az egyik ilyen Poppre Orsolya és Pasztircsák Larisza közös kollekciója volt. A két tervezőlány régóta dolgozik együtt, közös márkájuk a Mrs. Herskin korábban is különleges kiegészítőikről volt híres, ezúttal pedig minden képzeletet felülmúltak. Táska és cipőcsodáik egyszerre voltak félelmetesek, groteszkek és csodaszépek. Kiegészítőik szőrös rátétekkel, strasszokkal és ceruzafirkákra hasonlító mintákkal díszített anyagból készültek. A táskák egyszerű összefogott bőrdarabokra emlékeztettek, mégis volt valami divatos felhangjuk. A hatalmas platform talpú cipőket viselő modelleket két orvosi köpenyt és Mrs. Herskin feliratú névjegyet viselő fiú vezette fel. Kellett is a támogatás - nem biztos, hogy olyan magasságban segítség nélkül képesek lettek volna állni. Később Sármán Nóra egyik fehér maszkos ruhájához viselt, szintén szédítően magas platformcipő meg is mutatta mennyire veszélyes lehet egy ilyen lábbeli - az egyik modell kétszer is majdnem elbukott bennük.

A másik, korábban már szintén nagy figyelmet kapott gyűjteményt Kocsis Anna jegyzi, aki leginkább Leonora Fini festményeiből inspirálódott. A kollekciójának fő elemei az egyszerű színhasználat, a rojtok és a karakteres, szarvakra emlékeztető fejdíszek voltak.

A bemutató során látható volt Bodnár Barbara Hűvös forróság címet viselő diplomakollekciója is. Bodnár Barbara hőpréseléses technológiával, hajtogatással és az anyagok egymásra rétegezésével készült kollekciójával egy korábbi cikkben már foglalkoztunk. Barbara mellett egy másik Mome végzős, Jani Zsuzsanna diplomamunkáját is bemutattuk már korábban. Jani Zsuzsanna kollekciója a kötött anyagra és a variálhatóságra épül. Az egyszerű, utcai viseletnek szánt, cipzárok segítségével átalakítható öltözékek ugyan csak egyféleképpen kerültek bemutatásra, de így is elnyerték a sportosabb stílus kedvelőinek a tetszését.

A Mrs. Herskin mellett még egy kiegészítőtervező kollekciója kapott nagyobb figyelmet a többinél, hiszen színei és formái is különlegesek voltak. Takács Judit csizmái és táskái élénk rózsaszínnel, kékkel és lilával készültek, már ezek a tónusok önmagukban is megadták a gyűjtemény karakterességét. A formák helyett a friss diplomás tervezőlány inkább a textúrákkal játszott, hiszen pikkelyes, rátétes technikával, valamint különböző formájú lyukkal tette érdekessé a bőr felületét. Ducsai Judit volt a harmadik végzős, akinek a táskái mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egyszerű vonalvezetésű modellek szürke színben barna pánttal és cipzárokkal készültek. Bár a bemutató során csak táskákat láttunk, de e mellett Ducsai Judit modelljei között számos lakáskiegészítő is helyet kapott - a táskákkal azonos stílusban készültek kisebb nagyobb, otthoni tárolókosarak is.

Az egyetlen végzős férfi tervező, Fazekas Endre az erősebbik nemnek kedvezett és férfiruha-kollekciót készített. Az egyszerű vonalvezetéssel, visszafogott színben készült, de mégis újszerű darabok itthon bizonyára sajnos csak a legtrendkövetőbb vásárlói csoportnak tetszenének. A saruban vonuló férfi modellek gyakorlatlanabbaknak tűntek a lány modelleknél, leginkább esetlenül és bátortalanul vonultak, ami sokszor elterelte a figyelmet a ruhákról.

Kele Ildikó kötött technológiára épülő diplomakollekciója az Egyszer volt, hol nem volt... címet kapta. A Magyar népmesék sorozatból inspirálódott gyűjtemény egyik legfigyelemfelkeltőbb, legeredetibb kiegészítői a fényes, színes gombokkal kivarrt kalapok voltak. A fejfedők csak erősítették a ruhák meséből ismeretes, népviseleti elemeit. A témához és a stílushoz is tökéletesen passzolt az anyaghasználat, hiszen a kötött textilek egy hagyományosabb, nem túl modern, de ugyanakkor a mai divatba is beilleszthető összképet alkotta a szabásvonalakkal, formákkal.

Daubner Anna gyűjteményét a fehér és kék szín számos árnyalata uralta. A bájosan lányos és romantikus vonalvezetésű darabokat a színátmenetes anyag tette érdekessé, játékossá. A modellek a ruhák mellé fényes anyagból készült kerekekkel ellátott táskákat kaptak. A táskák két funkciót is betölthetnek, hiszen retikülként, de akár gurulós "bőröndként" is használhatóak, ahogyan ezt a modellek a kifutón szemléltették is.

A diplomabemutató során felvonultak a végzős hallgatók által az Új Reformkor pályázatára készült öltözékek is. Ezeknél a ruháknál a diákok a hagyományos roma öltözködési elemeket ültették a mai, modern divatba. A témával még a kipakolások során bővebben a Divattal az előítéletek ellen című cikkünkben foglalkoztunk.