Korunkban hatalmas átalakulás figyelhető meg a nyugati társadalom hagyományos nemi szerepeit illetően: a női és a férfi szerepek módosulásával, nemegyszer összeolvadásával változik a testkultusz és a szépségideál is. A divat világában ezek a változások olykor szinte groteszk módon felnagyítva, eltorzulva jelennek meg, kiválóan érzékeltetve a folyamat meghatározó mivoltát. A kifutók világára fókuszálva megpróbáljuk körbejárni a nemek összemosódásának témáját.
Részlet Balla Vivienne diplomamunka-fotósorozatából
Az emancipáció
Coco Chanel a húszas években igazán merész nőnek számított, amikor nadrágot kezdett viselni, hiszen ez a ruhadarab akkoriban széles körben csak a férfiak öltözködésében volt jelen. Bár korábbról is tudunk olyan női élharcosokról, akik megtették ezt, a nemzetközi divat világában Coco gesztusa volt az első meghatározó lépés a nemek öltözködésének összemosódása felé. Az első világégést követően a háború alatt dolgozni kényszerülő nőknek köszönhetően elindult a női emancipáció, ezt a nők ruházatukkal is szerették volna kommunikálni: megjelentek a bő, olykor férfias szabású kosztümök, a rövid frizurák. (A korszakkal A húszas évek divatja című cikkben foglalkoztunk részletesen.)
A második világháború után a nőiesebb formák iránt újból fellángolt a lelkesedés, ami aztán a nyolcvanas évekre hagyott alább. Az emancipáció és az egyenjogúsági törekvések előtérbe kerülésével a legfőbb értékekké a szakmai sikerek váltak, amihez a kisportolt testalkat ideálja társult. A nők férfiasan öltözködtek: ezzel is meg szerették volna mutatni, hogy semmiben sem maradnak el az erősebbik nem tagjaitól. Mindkét tábor izmos és erős volt, a nemi jellegek háttérbe szorultak, hiszen az izmok elfedtek minden ilyen jellegzetességet. (A korszakról bővebben a Divatreneszánsz: Visszatért a nyolcvanas évek című cikkben.)
Audrey Tautou a Coco Chanel életéről készült mozifilmben férfi ruhában
A nyolcvanas évek véget ért, és a nagyon férfias nők is eltünedeztek a mindennapokból - de azért minden szezonban van egy-egy divatház, ami a férfi gardróbból merít ihletet női kollekciójához. 2010-ben már ott tartunk, hogy a szerepek teljesen összekuszálódtak, a világ nagyot változott, és ez kihatott a két nem öltözködése is, de ennek már semmi köze az egyenjogúsági törekvésekhez. ”Az emancipáció napjainkra értelmét vesztette, mert gyakorlatilag csak előkészítője volt annak a folyamatnak, amit a nemek közötti határok elmosódásaként értelmezhetünk. Ma már egy nő is csinálhat mindent (más kérdés, hogy hány országban és milyen erkölcsi megítéléssel), így nincs értelme a harcos feminista mozgalmaknak. A nőket érő hátrányos megkülönböztetés emberi jogi kérdés” - tudtuk meg Országh Kitti szociológus hallgatótól.
Ráadásul a korábbi folyamatokkal ellentétben ma nem elsősorban a nők férfiasodása, hanem a folyamat ellentéte figyelhető meg - legalábbis a divat világában. A kifutón egyre inkább azonos séma alapján válogatott és sminkelt tucatmodellek vonulnak fel - a fiúk és lányok egyre jobban hasonlítanak egymásra. Ennek persze megvannak a társadalmi és gazdasági magyarázatai. A fizikai munka jelentőségének csökkenésével a test munkaeszközből az önkifejezés vásznává vált. Ez vezetett túlértékelődéséhez is: a nyugati társadalmakban emberek tízezrei sanyargatják magukat, fekszenek kés alá, csakhogy fiatalosak maradjanak és megfeleljenek az elvárásoknak. A nemek összemosódásának egyik fő oka a soványságkultusz, hiszen a lesoványodott nő és férfi is szinte teljesen elveszti elsődleges nemi jegyeit. A folyamat hasonló, bár épp ellentétes irányú a nyolcvanas évek izomkultuszával.
Nemtelen modellek a kifutón
A nemiségek összemosódását a divat csak még jobban felgyorsítja, hiszen régóta köztudott, hogy a sebesen változó irányzatok nagy hatással vannak az emberekre. A legújabb divattrenden kívül, amik persze az uniszex vonalat népszerűsítik, a divatbemutatók a sminkekre és a szépségideálra vonatkozóan is adnak irányelveket. Egy kor divatjának mindig az a feladata, hogy az adott időszak szépségideáljának láttasson mindenkit, éppen ezért az egyik nem öltözködéséhez sem köthető sziluettek örvendenek nagy népszerűségnek.
A kép bal oldalán James Smith férfimodell, a kép jobb oldalán pedig Agyness Deyn női topmodell
A nemek összeolvadásának jelenségére kitűnő példa a HeStyle blog egyik bejegyzése, két, egymásra tojásként hasonlító, de különböző nemű modellel. De nemcsak a bloggereket érdekli ez a kérdés, hiszen számos magazin is foglalkozott ezzel összeállításaiban. A Purple magazin 2010 nyarán sokkolta az olvasóit és a divatrajongókat az Inez van Lamsweerde és Vinoodh Matadin által fotózott anyagával a fiútesttel megjelenő női modellről, Freja Beha Erichsenről. De nemtelen testű modellekkel találkozhatunk a Tizzy májusi anyagában és például a Dazed and Confused kiadvány Transformer című összeállításában is.
Az egyik hazai női magazinban nemrég jelent meg egy cikk, amely kifejezetten a férfimodellek változásával foglalkozik, azzal, hogy hogyan is jutottunk a nyolcvanas évek macsóitól a mostani fitt és finom modellfiúkhoz. A modellek átlagéletkorának lecsökkenésével a férfias adoniszok helyett csenevész kamaszfiúk kerültek a kifutókra. A Burberry divatház élen jár: kampányaihoz jó ideje csak lányos fiúmodelleket választ.
A fiúk mellett nem szabad megfeledkezni a női modellekről sem, akik közül a legfiúsabb, a már említett Agyness Deyn minden nőiességet mellőző testalkatával az egyik legkeresettebb a szakmában. A topmodellek mellett a divatvilág más vonalaiból is a fiús lányok a legnépszerűbbek, ilyen Kate Lanphear is, aki az Elle divatszerkesztőjeként ott van minden fontos eseményen. Akárcsak Agyness karrierje kezdetén, Kate is hirtelenszőke, kisfiús bubifrizurájával hódít. Érdekes egyébként, hogy a vézna és nyeszlett testalkat mellett a minden barnaságot mellőző, már-már egészségtelennek ható, fehér bőr is a trend fontos része, ahogyan a fakó, világos hajszín is egyre népszerűbb.
A nemek összemosódása a MOME végzős hallgatóját, Balla Viviennet is foglalkoztatta, éppen ezért ezt választotta diplomamunkájának témájául. Vivienne fotósorozatán keresztül a fiatalok egy olyan csoportját szerette volna bemutatni, akik a kor elvárása szerint testüket szeretnék tökéletessé alakítani, és éppen ezért szoborszerű, nemtelen bábukká válnak. A képeken a lecsupaszított személyek még inkább hasonlítanak egymásra.
Kettősség
Ahogyan kisebb arányban a férfiaknál is jelen van egy férfiasabb, erősebb, markánsabb karakter, ami ellensúlyozza a kisfiúkat, úgy az Agyness Deyn típusnak is van ellenpontja, mégpedig a Lara Stone-hoz hasonló buja, nőies modellek személyében. De míg Agyness Deyn az első a Style.com top 10-es modell listáján, addig Lara Stone csak a hetedik helyen van.
Tara Lynn
Az elmúlt hónapokban napvilágot látott divatanyagok és címlapok alapján elmondhatjuk, hogy megfigyelhető egy tendencia, ami azt mutatja, hogy a magazinok szívesen szerepeltetnek formás, gömbölyded vonalakkal megáldott, teltkarcsú modelleket is. De ez valóban trend? Nemcsak arról van szó, hogy az újságírók tudatosan szeretnék ellensúlyozni a fiús lányokat, vagy éppen valami különlegességgel, a megszokottól eltérővel felhívni magukra az olvasók figyelmét, ezzel aztán megnövelve az eladásokat? Ország Kitti szerint erről van szó: “A teltkarcsú nőkről készülő fotók és címlapok szerintem csak a médiamágnások mesterkedése. Meg valójában az olvasó is álszent: panaszkodik a gebe nőkre, de amint egy 60 kilós lány kerül az A/4-es oldalakra bugyiban, azonnal megbélyegzi, hogy mégis ki ez a hájas tehén a kedvenc glossy magazinjában.” A divatmagazinok tehát tudatosan befolyásolják a társadalmat - de vajon letéríthetik-e arról az útról, amelyet maguk vágtak a számára?
Hozzászólások