Építészet

A 12. Velencei Építészeti Biennále nyitónapjaival egyidőben hirdették ki a város legújabb múzeuma, az M9 nemzetközi tervpályázatának eredményét. A hat neves építésziroda közül az utóbbi időben mind nagyobb nemzetközi sikereket arató német Sauerbruch Hutton került ki győztesként. A történelmi városrész helyett a szárazföldi Mestrében felépülő M9 azt is jelzi: Velence komolyan gondolkodik saját jövőjéről.

A Velencei Biennálék látogatói minden évben szembesülhetnek azzal, hogy a lagúnák városa tűrőképességének határára ért. A központi területeken lépni sem lehet az évi húszmillió turistától; a közlekedési rendszer túlterhelt; a belső városrészben csökken a lakosság száma és egyre nő az átlegéletkor – azaz a fiatalok elköltöznek. A szigeteken körülbelül hatvanezer, míg a szárazföldi területeken 170 ezer ember él – a kulturális intézmények legnagyobb része azonban a történelmi városrészben található, így igen nehezen megnehezíthető a helyi polgárok nagy részének.

Az új múzeum, az M9 mindezekre a problémákra próbál egyfajta választ találni. Létrejöttével a Mestre első nemzetközi igényű kulturális intézménye születhet meg, a nagyközönség előtt több mint száz éve zárva lévő épületegyüttes renoválásával és bővítésével. Erre már a meghívásos tervpályázat szereplőinek névsora is bizonyítékot nyújtott: a francia Agence Pierre-Louis Faloci, az olasz Carmassi Studio di Architettura, a brit David Chipperfield, a spanyol Mansilla+Tuñón Arquitectos és a portugál Souto Moura Arquitectos azok a jól csengő nevek, amelyeket végül maga mögé utasított a német építészpáros, Matthias Sauerbruch és Louisa Hutton.

A többi pályázathoz képest a müncheni Brandhorst Musemmal a nemzetközi vizeken tavaly debütáló német páros terve illeszkedik a legjobban a Mestre laza, mondhatni organikus városszövetébe. Az új épület tömbjének kettévágásával és a meglévő terület átszervezésével olyan gyalogos ösvények szövete jön létre, amely egy, a régi és az új kereszteződésénél található térre vezetnek. A régi épületek (egy korábbi laktanya, kolostorszárny és egy istálló) a jövőben alapvetően kereskedelmi funkciókat szolgálnak majd, míg a két új tömbben médiatéka és interaktív múzeumi funkciók kapnak helyet. A flexibilisen megtervezett belső tereket a Sauerbruch Hutton a tőlük immár megszokott, tetszetős csomagolással borította: a tömböket ezúttal fekvő formátumú, a környék terrakotta épületszíneiből összeválogatott négyzetek díszítik.

Természetesen a többi pályázat is a neves építészektől megszokott színvonalat hozta, bár néhol mintha kicsit hiányzott volna az inspiráció. David Chipperfield saját korábbi motívumaiból építkezve a barcelonai Igazság Városához hasonló térbe a Neues Museumét idéző lépcsőházat telepített. Nem nevezhető formabontónak Souto Moura érzékeny téglafelületekkel dolgozó, de kissé túlmérezetett terve sem – a portugál mester a két évvel ezelőtti biennálén sokkal ötletesebb munkát prezentált hazája pavilonjában. Kifejezetten jól sikerült viszont a spanyol terv, amely a városszövet léptékéhez illeszkedő, attól mégis elütő homlokzati megoldást alkalmazott, és csábító, bár léptékében szintén kissé eltúlzott a francia Faloci múzeuma is.

Az persze kérdés, hogy az intézmény ötletgazdája és majdani működtetője, a Fondazione di Venezia képes lesz-e az M9-cel riválist teremteni a belső városrész nagy múzeumainak. Peggy Guggenheim egyedülálló 20. századi kollekciója, vagy a Tadao Ando tervei szerint tavaly átadott, a legjobb kortársakat felsorakoztató Pinault-gyűjtemény már most is komoly kulturális vonzerővel bírnak, nemsokára pedig társul hozzájuk a Benetton-család birtokában levő, „kulturális bevásárlóközponttá” alakuló Fondazio dei Tedeschi, amelynek átalakítási terveit szintén az idei biennáléra rögzítve mutatta be Rem Koolhaas irodája. Az M9 anyaga a tervek szerint a 20. századra fókuszál majd, az itáliai futuristáktól Jackson Pollockon keresztül egészen a századvégi kísérletekig – de hogy pontosan hogyan és miből áll össze a gyűjtemény, az még nem derült ki. Az biztos, hogy a meghívásos pályázat kiváló szervezésével, lebonyolításával és kommunikációjával máris imponáló precedenst teremtettek – és követendő példát nemcsak az olasz, hanem más európai múzeumok számára is.