Építészet

A Csipak Péter Bécsi utcai beruházása elleni protestkampány egy karácsony előtti sajtótájékoztatóban tetőzött december 22-én. A Foster & Partners, valamint a Pálffy Építésziroda bevonásával tervezett, eleinte öt, utóbb három meglévő épület lebontásával számoló „Új Városközpont” széleskörű ellenkezést váltott ki nemcsak az építészszakma, de civil szervezetek részéről is, sőt az UNESCO örökségvédelmi szervezete is ellene foglalt állást - ennek ellenére a beruházó januárban megkezdené a bontást. 

Dr. Buzna Margit és Schneller István a december 22-i sajtótájékoztatón

Mint a sajtótájékoztatón kikristályosodott, az ellenvélemények alapvetően két téma köré csoportosulnak. Budapest volt főépítésze, a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) elnökségi tagjaként jelen lévő Schneller István elsősorban a beruházás előkészítésének jogi és erkölcsi szempontból igencsak megkérdőjelezhető lépései miatt tiltakozott, míg a Budapesti Városvédő Egyesületet képviselő dr. Buzna Margit az épített örökség, azaz a meglévő házak és városszövet védelmében emelt szót.

Az ügy előkészítésének részleteit Schneller idézte fel. Elmondása szerint azt a rendeletet, amely a bontási engedély kiadását az építési engedélyhez köti, a kerületi főépítész két évvel ezelőtt kizárólag a Belvárosi Új Főutcájának környékét illetően semlegesítette – az utca mentén állnak a most bontásra szánt házak is. 2010. április 29-én a Fővárosi Közgyűlés megszüntette a Bécsu utca 10. alatti Fischer-ház helyi védettségét, annak ellenére, hogy a főváros települési értékvédelmi ügyosztálya ezt ellenezte. A Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatot (KVSZ) szintén nemrég módosították: az innentől a kerület három pontján „építészeti hangsúly” létrehozását teszi lehetővé – ennek fogalmát a KVSZ ugyan nem tisztázza, a fővárosi kerettervben azonban ez a kifejezés jelöli a harminc méteres beépíti korlát alól kivételt képező épületformákat. Schneller szerint a beruházást a fővárosi és kerületi szabályozások módosításával és tudatos félremagyarázásával készítették elő.

A részletek csak a Központi Építészeti és Műszaki Tervtanács június 30-i ülése után váltak nyilvánossá, amely jóváhagyta a beruházás vázlattervét, illetve annak elvi koncepcióját. Az ekkori tervek szerint a Bécsi utca páros oldalának öt épületét bontották volna el, amelyből négy volt a Csipak Aquisitions tulajdonában (egy, a Gulyás Zoltán tervezte volt Chemolimpex-székház az OTP birtoka - az épületekről részletesen ld. cikkünket). Helyükre a Foster & Partners (és a magyar társtervező, a Pálffy Építésziroda) tervei szerint az érvényes beépítési magasságot jóval meghaladó, az öt telket a föld alatt, illetve a párkány felett lebegő „zeppelinnel” egyesítő épület került volna.

A tervek ellen csakhamar több neves építész tiltakozott, majd csatlakoztak a szakmai szervezetek, a Budapesti Építész Kamara, a MUT, illetve a Műegyetem Urbanisztikai Tanszéke is. A Magyar Építész Kamara visszahívta a Tervtanácsból a döntésben részt vállaló tagjait, többek közt Finta József építészt. Az engedélyezési eljárásba be nem vont Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közleményben szólít fel a tervek újragondolására. Ennek ellenére augusztus 24-én az V. Kerület építési hatósága kiadja az elvi építési engedélyt.

Szeptemberben az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, a Budapest Világörökségéért Alapítvány és a Budapesti Városvédő Egyesület, valamint egy tíz Ybl-díjas építészből álló csoport fellebbez az elvi építési engedély ellen. Időközben civil szervezetek, az interneten több ezer, a beruházás ellen tiltakozó aláírást összegyűjtő Váralja Szövetség, illetve az Élőlánc Magyarországért több tüntetést szerveznek a helyszínen. Október 20-án a Közigazgatási Hivatal állásfoglalása leszögezi: a beépítés nem lehet magasabb a szabályozásban foglalt harminc méternél, az elvi építési engedély pedig nem alkalmas az építészeti részletek megítélésére. Október 28-án, a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című rendezvényén Csipak Péter először veti fel egy, az öt helyett csupán hármat érintő beépítés tervét (ennek lehetőségét korábban több szakmabeli, illetve újságíró firtatta - ld. beszámolónkat a rendezvényről). Ezt követően Csipak több helyen arról nyilatkozik: a bontásokat már januárban megkezdenék. Az index.hu információi szerint november 7-én Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala, mint másodfokú építési hatóság jogerős határozattal megadta az elvi építési engedélyt az Új Városközpontnak. A bontási engedély kérelme december 10-én megérkezett az V. kerületi Polgármesteri Hivatalba.

A jogerős elvi építési engedély vonatkozik az öt épületet, illetve a három épületet is érintő verzióra is. Utóbbiról a nyilvánosság egyelőre mit sem tud; a Budapesti Városvédő Egyesület vezetője, (a június 30-i tervtanácson egyébként a terv mellett szavazó) Ráday Mihály november 29-én megjelent, a beruházást elítélő nyilatkozata alapján azon tervezőként már csak Pálffy György neve szerepel. A Pálffy Építészirodában kérdésünkre azt mondták: a beruházó engedélye nélkül nem adhatják ki a terveket. (A beruházó képviselőjét, Elekes Pétert lapunknak nem sikerült elérnie.) November 24-én az ICOMOS Nemzeti Bizottsága és a Budapest Világörökségéért Alapítvány keresetet nyújtott be a közigazgatási hivatal által kiadott jogerős elvi építési engedély ellen (ennek a vonatkozó jogszabályok szerint nincs halasztó hatály, azaz a bontás az ügy lezárulta előtt is megkezdhető).

Schneller szerint „tragikus szakmai vétség”, ha a bontás megelőzi az építési engedély kiadását. Ezt szögezi le a MUT tegnap kiadott állásfoglalása, amely változtatási tilalom elrendelését sürgeti a területre. Emellett nem készült a meglévő épületekkel foglalkozó értékvizsgálat sem – mutatott rá Buzna Margit. Pedig a Bécsi utca Budapesti világörökségének védőzónájában fekszik. Wilfried Lipp, az ICOMOS európai elnökhelyettese november elején írt és többek közt Tarlós István főpolgármesternek, Rogán Antal polgármesternek és Orbán Viktor miniszterelnöknek eljuttatott levelében leszögezi: „a Bécsi utcai új tervet [az ICOMOS] a világörökségi helyszínbe való nagyon negatív beavatkozásnak tartja”. Míg a kerület azonban egyelőre kiáll a beruházás mellett, a főpolgármester december 17-én amellett foglalt állást, hogy ne legyen bontás jogerős építési engedély nélkül.

A kialakult diskurzus valójában sokkal többről szól, mint egy házról. Ezekben a hetekben, napokban valójában az dől el: eléggé megerősödött-e az elmúlt két évtizedben a budapesti civil szféra ahhoz, hogy a szakmai szervezetekkel összefogva, pusztán a jog és a nyilvánosság eszközével döntő szóval bírjon egy több szempontból is megkérdőjelezhető, nemegyszer a joghézagok tudatos kihasználásával átnyomott beruházás ügyében. Ha igen, az intő jel lehet városvezetés és a fejlesztők számára is - és remélhetően egy jobban működő fővároshoz vezető, igencsak kacskaringós út első állomása. Ha nem, akkor kezdődhet a földalatti harc - amiben a civileknek egyelőre jóval kevesebb tapasztalatuk és gyakorlatuk van a beruházókhoz képest...