Mihez kezd az ember, ha fiatalon hirtelen egy 40 év gyűjtőmunkájával létrehozott hagyaték birtokosává válik? Sokan valószínűleg az eladás mellett döntenének, nem így tett azonban történetünk főhőse, Zsohár Zsuzsanna – a könnyebbik út helyett a nehezebbet választva ma akár vakmerőnek is mondható vállalkozások alapjává tette a gyűjteményt. A Reprint Kiadó alapítójával egy Budapest környéki település családi házában beszélgettünk, hadtörténeti emlékek, régi kéziratok, valamint hangos gyerekzsivaj közepette.
Az építészmérnök édesapát annak idején egy apai nagybácsi fertőzte meg gyűjtőszenvedélyével. Az évek során összeállt kollekció igen szerteágazó, széles rétegét képezik a hadtörténeti emlékek, valamint a régi kiadványokból felhalmozott könyvtár. Utóbbi új élettel való megtöltésére alakult 2010-ben a Reprint Kiadó, amelynek célja egyrészt a könyvtár új élettel való megtöltése, másrészt a tisztelgés létrehozójának munkája és kitartása előtt.
A kiadványok számos szakterület művelőinek, az aziránt érdeklődőknek jelenthetnek sokszor hiánypótló szakirodalmat. A kiadó jóvoltából olyan kiadványokat böngészhetnek az érdeklődők, mint A gőzgép, A tengeralattjáró, Cséplő- és aratógépek, vagy éppen az első világháborúban hadifogoly-sorsot elszenvedett Friedmann Károly Oroszországi naplója. A széles profilban a műszaki szakkönyvek jól megférnek a korabeli divatrajzokból készült kifestőkönyvvel, mesekönyvekkel és szakácskönyvekkel.
Az újranyomott művek eredetijének mind-mind megvan a saját története. Kerültek a gyűjteménybe kiadványok idős emberek hagyatékából, a kifestőkönyvek alapját adó divatrajzokat pedig Zsuzsanna egy kuka mellett egy mappában találta. A cél egyébként a későbbiekben a gyűjtemény bővítése is.
A hazai szerzői jogi szabályozás szerint a szerző halálától számított 70 év elteltével letelik a védelmi idő, és műve közkinccsé válik, az egyetemes emberi tudást gazdagítva. Ezzel lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása. A Reprint Kiadó, mint neve is mutatja, változatlan formában nyomja után a kiadványokat, kivéve az eredeti kötésmódot. A kötetek azonban nem kaphatók kereskedelmi forgalomban – az alapító egyfajta gerillaútnak nevezi terjesztési módszerét. „A terjesztők, viszonteladók nagyon nagy árréssel dolgoznak, az elérheti a 40, 50 százalékot is” – magyarázza az okot. „A könyvek közvetlenül megrendelhetők a kiadótól, ezenkívül pedig nagyon sokat vásározunk.
Imádom látni, ahogy egy-egy kiadvány láttán megcsillan a szeme a vásárlónak. A legjobb mesekönyvet kiadni – látni a gyerekek arcán, ahogy megörülnek neki, és a szülők arcán, hogy értékesnek találják a könyvet.” Zsuzsanna egyébként nagyon szeret kismamákkal együtt dolgozni; ”nagyon hálás munkaerők, logisztikai képességeik pedig felülmúlhatatlanok” – fejti ki az indokot a hamarosan háromgyerekes családanyává váló kiadóvezető.
Nem könnyű megtalálni a célközönséget, sokfelé kell próbálkozni; a kiadó online könyvesboltja megtalálható a Vaterán, de árusítanak például a Gozsdu Udvarban tartott Goubán is. A kiadó a Kmer Nyomdával dolgozik együtt, de saját lehetőségeiket is igyekeznek bővíteni. Egyik céljuk a jövőben egy alap nyomdagép beszerzése, de olyan is előfordult, hogy Zsuzsanna édesanyja spirálozott a konyhájukban.
A tervezett megjelenések között van a műszaki szakkiadványok körét gazdagító Ipariskolai mintalapok, amelynek megjelenését az NKA is támogatja, a II. debreceni honvéd huszárezred ezredtörténete, karácsonyra pedig szeretnék kihozni a Sziklakórházi naplót; ennek egy ápolónő által írt kézirata a kiadó birtokában van. Szeretnék záros határidőn belül kiadni Kugler Géza nevezetes szakácskönyvét is.
A múlt örökségének gondozása azonban nem merül ki a régi kiadványok újjáélesztésében. Nemrég kutatási ösztöndíjat írtak ki nappali tagozatos történészhallgatóknak, a hadtörténeti emlékekből álló gyűjteményből pedig a későbbiekben akár kiállítás is létrejöhet Balatonlellén, az édesapa szülőháza mellett.
Hozzászólások