2011 az Interaction Architecture elnevezésű civil kezdeményezésnek köszönhetően az osztrák-magyar építészeti kapcsolatok jegyében telik. A hazai indíttatású kezdeményezés célja, hogy programok, csereelőadások keretén belül mutassák be a kortárs európai építészeti kultúrát: épületeket és a mögöttük álló építészeket ismerhetünk meg egy kicsit közelebbről.
A projekt számos elemet foglal magába: pályázat útján keresték azokat az építészeket, akik kivették a részüket a kulturális érintkezésből, az itt kiválasztott legjobb munkákat pedig vándorkiállítás mutatja be, a programba bevonták a két ország építész doktori iskoláit, 2011 tavaszán pedig az Interaction Architecture szervezésben pedig két igazi sztárépítész: Wolf D. Prix építészprofesszor, a Coop Himmelb(l)au iroda társalapítója, majd Klaus Kada építészprofesszor tartott előadást a Budapesti Műszaki Egyetemen. Kétrészes sorozatunkban az ő munkásságukat vesszük górcső alá.
A modern ellen lázadó építészeti törekvések, a dekonstruktivista építészet egyik úttörője, a szabadkézi rajz ösztönösségét az építészeti alkotó folyamatok részének tekintő Wolf D. Prix 1942-ben született Bécsben. A bécsi Műszaki Egyetem, az Architectural Association of London, illetve a Los Angeles-i South California Institute of Architecture (SCI-Arc) falai között szerzett építész képesítést.
1993-ban kinevezték a bécsi University of Applied Arts professzorává. 2003 óta az Institute of Architecture és a Studio Prix vezetője, illetve az egyetem helyettes rektora. Munkáját számos elismeréssel és díjjal jutalmazták az évek során, többek között a Royal Institute of British Architects (RIBA) és az American Institute of Architects (AIA) tagja. Neves egyetemeken tanított vendégelőadóként, többek között a Harvard University és az Architectural Association of London diákjainak tartott előadásokat, és több neves egyetem vendégprofesszora.
A Coop Himmelb(l)au irodát az építész Helmut Swiczinskyvel és Michael Holzerrel együtt alapította 1968-ban. A bécsi székhelyű, ma már Los Angeles-i és guadalajarai (Mexikó) fiókirodákkal rendelkező építésziroda először 1988-ban kapott nemzetközi figyelmet, amikor bemutatták munkáikat a MOMA Dekonstruktivista építészet című kiállításán. Azóta számos avantgárd stílusú és sokszor igen költséges létesítményt terveztek szerte a nagyvilágban, például a bécsi Gasometer-projektet egy hajdani gáztároló-együttes átalakításával, vagy a BMW Welt múzeum épületét. Az iroda neve egyébként egy szójátékon alapul: a Himmelblau az ég kékjét, a Himmelbau a mennyei építészetet jelenti.
Budapesti előadásában Prix mesélt a szabadkézi rajzolás fontosságáról: szeret rajzolni és előadásai alatt is a táblán szemlélteti gondolatait, terveit. Kitért arra a helyzetre, hogy egyre több nemzetközi vállalat létesül manapság és ezért fontosnak tartja a kozmopolita gondolkodást, illetve képzést. A fiatal építészhallgatóknak üzenve hangsúlyozta, hogy legyenek innovatívak, kreatívak, éljék ki magukat és valósítsák meg minél több elképzelésüket. Hozzátette, hogy fontos lenne a politika támogatása is a projektekhez, mert sokszor éppen ez a tényező képez akadályt a tervek megvalósulásában.
Fontosnak tartja, hogy időnként építészeti ikonokat alkossanak a tervezők: azaz olyan formákat, amelyek könnyen megjegyezhetőek, így az adott hely szimbólumává válhatnak és ezek által az építész is beazonosítható lesz. Saját tervei koncepcióját általában a formából, annak elemeiből és a geometriából építi fel.
Geometrikus építészetére jó példa a Gasometer projekt. Itt a finanszírozás feltétele egy új városközpont létrehozása volt, amit sikeresen kiviteleztek. De itt említhetjük az Európai Központi Bank toronyházát: ennél a létesítménynél a téglalap volt a kiinduló forma, amelynél Prix szétvágta és elforgatta a darabokat, az épület belsejének kialakításánál viszont kagylóformát vett alapul. És ha már az építészeti ikonokról esett szó: saját maguk és a szakma szerint is a legjelentősebb munkája a BMW Welt autószalon és bemutatóterem.
Prix professzor szerint az építészet "olyan, mint a jéghegy csúcsa: az épület megtervezése mögött álló folyamat, gondolatiság láthatatlan, ezek eredménye a látható rész: az épület" . A tervezendő épület maga pedig hangsúlyos gazdasági elem, mondhatni "hatalom", amelyet a pénz vagy a politika használhat eszközként céljaihoz. A jövő építészeinek látniuk kell, hogy a társadalom egyre összetettebb, differenciáltabb, ami összetett problémákat szül és ezekhez bizony összetett megoldások szükségesek. Az építészet jövője "nem a Lady Gaga-szerű esztétika", a dekoratív külső helyett az építészeti tartalomnak és mondanivalónak kell előtérbe kerülnie. Véleménye szerint a tervezőknek döntő lépéseket kell meghozni az új formák, új ötletek kialakításában.
Wolf D. Prixnél, ha tető tervezésről van szó, a "nem kérünk a gravitációból!" az elv. A Coop Himmelb(l)au iroda Niemeyer után a tetőt nem alaprajzot fedő eszközként, hanem hangsúlyos elemként, külön épületként kezeli. A tetőt az épületben folyó tevékenységekhez igyekeznek formálni és annak vonalában alakítják ki a tereket, szinte tájat rendeznek be alatta. Akár 14 000 négyzetméter területet is lefedő szerkezeteket is megálmodik a tervező, ezek kivitelezéséhez pedig korszerű technológia szükséges. Az iroda ikonjává vált ez a koncepció, példa rá lyoni múzeumépületük.
Érdekességként említhető, hogy az építész munkái során szereti vizsgálni a határos szakterületeket: ilyen a filozófia, szociológia és a zene. Az Opera-pavilon tervezésekor például az iroda tervezői Mozart és Jimi Hendrix zenéjére méretezték az időszakos épület akusztikáját, és a hanghullámok formáját felhasználták az épület alakjának kialakításában is.
Jelenleg tanulmányokat folytatnak olyan felületeket kialakításával a homlokzatokon, amelyek energiát termelnek. Meglévő városokat (Mumbai, Bécs, Los Angeles) modelleztek meg úgy, hogyan néznének ki, ha azokat saját „energiavonaluk” mentén építenék, tehát a beépítés elsősorban a város meglévő energiáinak felhasználhatósága alapján alakulna ki. Például vizek mellett a vízenergiát, vagy a szél által jól bejárt területeken a szélenergiát felhasználva.
Hozzászólások