Építészet

Épp tíz éve foglalkozik a Bánáti+Hartvig Építész Iroda a Várkert Bazár felújításával. Az előző körben kihullott mögülük a beruházó, amely mostanság két perben követeli vissza a magyar államtól a feleslegesen befektetett pénzt. A tervek azonban, úgy tűnik, nem mennek veszendőbe: a Várgondnokság bevonta az irodát az évtizedek óta pusztuló létesítmény felújításának előkészítésébe. Az idő ugyanis sürget: a Várnegyed fejlesztési stratégiája még évekig készülhet, a Várbazár viszont tényleg az összeomlás határán áll. Bánáti Béla és Hartvig Lajos budapesti találkahelyet, Nemzeti Szalont és a Várba vezető siklót is álmodtak a helyszínre – a megvalósuláshoz azonban politikai döntésekre van szükség.

A budapestiek számára a Várkert Bazár lepukkantsága már szinte magától értetődő, a külföldiek azonban újra és újra rácsodálkoznak a budai Duna-part legszebb és legértékesebb részén fekvő, még ebben az állapotában is impozáns épületre. Az 1883-ra, Ybl Miklós tervei alapján elkészült épületegyüttes legsúlyosabb problémája mindig is az volt, hogy nem eléggé méretes a felújítás megtérüléséhez. Ez már az 1996-os kormányhatározat után nyilvánvalóvá vált, amely lehetővé tette, hogy a Várkert Bazár megújulásába magánbefektetőt vonjanak be. Ötéves keresgélés után végre a kanadai Foundation Kft. vállalta volna a feladatot; ekkor került a képbe Bánáti Béla és Hartvig Lajos építészstúdiója, amely Ybl mutatós, de hasznosításra alkalmatlan rámpái mögé a telek egy részét kitöltő, földalatti beépítést tervezett. Az így létrejövő térnek a városképben csak üveg felülvilágítói jelentek volna meg – sokaknak azonban ez is túlzásnak bizonyult. A Foundation nem tudott végleges szerződést kötni a minisztériummal, ráadásul a terv ellen kifogásokat emelő I. kerület építési tilalmat rendelt el a területen, így a beruházás dugába dőlt. A Foundation jelenleg is folyó két pere mellett néhány éve kinyilvánította, hogy véletlenül sem kíván tovább részt venni a beruházásban. A Várbazár ügye egy elvesztegetett évtized után lényegében visszaért az origóhoz.

Az egyébként nyilvánvalóvá vált mostanra, hogy sem a kormány, sem az önkormányzat nem akarja magánkézben vagy privát működtetőnél látni a Várbazárt – szögezi le Hartvig Lajos. A két építésszel a Boráros tértől nem messze levő irodában ültünk le beszélgetni; a falakon a legújabb terv képei futnak. A tavalyi kormányváltás után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy van szándék a pusztuló Vár funkcióinak újragondolására, a korábban a Sándor-palota megújítását felügyelő Zumbok Ferenc személyében a feladat miniszteri biztost is kapott. Nemrég az is kiderült, hogy bár a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. pályázata a Várhegy városfejlesztési és építészeti koncepciójának elkészítésére hivatalosan eredménytelenül zárult, az azon induló két építésziroda, a Zoboki, Demeter és Társaik, valamint a KÖZTI tovább dolgozik a terveken. (Zoboki Gábor csapatát erősítve egyébként Bánátiék is részt vettek ezen a pályázaton – a Zoboki Gáborral ekkor készült interjúnk itt olvasható.) A Tarlós István főpolgármester által 2010 végén összehívott tanácsadó testület egyik kiemelt feladata is az lenne, hogy markáns vízióval álljon elő a Vár jövőjét illetően, Kerekes György, a városfejlesztési főosztály vezetőjének felmondásával azonban munkájuk megakadt. Az tehát még nem tiszta, hogy mi lesz a Palotában, a Szent György téren és mindezt miből finanszírozzák – viszont a Várkert Bazár felújításával nem lehet tovább várni.

A Várkert Bazár újkorában. Érdemes megfigyelni a befuttatott falakat és pergolákat.

A Várkert Bazár mint Ifjúsági Park

A Várgondnokság ennek fényében azzal bízta meg a Bánáti+Hartvig Stúdiót, hogy „a beépítés geometrikai feltételeit tisztázandó, elvi engedély szintű” tervet készítsenek. Mivel továbbra is érvényes a beépítési tilalom, ráadásul épp most vizsgálják felül a szabályozási tervet, az elkészült koncepcióra egyelőre csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalását lehetett kikérni, hogy a beruházás ennyivel is előrébb lépjen. Az építészek dolga tehát az volt, hogy a felújítás „peremfeltételeit” meghatározzák. Nyilvánvalóan szükséges a műemlék épületrészek felújítása, emellett Bánátiék a hasznosításhoz elengedhetetlennek látják a telek területét (az első verziónál kisebb mértékben) 64%-ban kitöltő, de teljes egészében a felszín alá rejtett beépítést: a 300 férőhelyes, kétszintes mélygarázst, valamint a fölötte elhelyezkedő, különféle hasznosítási alternatívákat kínáló belső teret. Emellett megoldást kellett találniuk a megközelítésre és a Várba való feljutás megkönnyítésére is, összekötve a két „zsákutcát”, a királyi palota déli szárnyát és a Várbazárt.

Utóbbiakra egyrészt a budai fonódó villamos megvalósítása és a Lánchíd utca alkalmankénti forgalomcsillapítása, másrészt a Vigadó és a túloldal közötti rendszeres kompjárat jelenthetne megoldást az építészek szerint. Természetesen ismerik a helyszínre vizionált gyalogoshíd terveit, ám épp a Várkert Bazár városképi látványa miatt jobban örülnének a hajójáratnak. A Vár megközelítésére viszont nekik is van egy látványos koncepciójuk: a partról is jól látható kortinafal két oldalán vezetnének fel egy-egy siklószerű felvonót. Ez kétségtelenül nagyobb élményt kínál, mintha egy mozgólépcső épülne a helyszínen, ráadásul önmagában is turistavonzó eszköz lehetne. Az egyetlen probléma, hogy a teljes beruházásnak erre az egyetlen elemére, azaz a fal mellett vezető mozgólépcsőre már van egy érvényes engedélyezési terv - ennek megvalósítása kétségtelenül egyszerűbb és gyorsabb megoldás, hiába mutatnak remekül a látványterven a kőfal mellett elhúzó, kerekded üvegsiklók.

A körvonalaiban megrajzolt épületegyüttes mellé a Bánáti+Hartvig Stúdió több hasznosítási koncepciót is rakott, ám döntenie a politikának kell. Az építészek személyes kedvence a Nemzeti Szalon lenne, amely a Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójával (és a tervezett múzeumi negyed nemrég kinevezett biztosával) való ötletelés során merült fel. Az Erzsébet téren egészen az 1960-as évekig működő intézmény fő funkciója a képzőművészek és a műkedvelő, vásárló közönség közti kapcsolat megteremtése volt, utóda azóta is hiányzik. A hatezer négyzetméternyi, 7,5 méteres belmagasságú tér azonban használható lenne múzeumként, kisebb konferenciaközpontként, turisztikai centrumként is. 

A teraszszinten, azaz a földalatti beépítés tetején az Ybl-féle történelmi kertet állítanák helyre, a kapcsolódó épületszárnyakban irodák és vendéglátóhelyek működhetnének. Számba vették a néhány évvel ezelőtt előkerült ciszternák hasznosítási lehetőségeit is, az egyelőre feltáratlan Öntőház udvar területén pedig leginkább a hajdani Ifjúsági Park hangulatát felidéző, zenés szórakozóhely kialakításának örülnének, ami bevonzza a budapestieket a létesítménybe. „Az életet az Ifipark hozná vissza az épületbe” – szögezik le, bár az elmúlt években jó pár lakossági fórumon nyilvánvalóvá vált, hogy a környékbeliek csak módjával örülnének ennek.

A Bánáti+Hartvig Építész Iroda becslése szerint az Ybl-bazár felújítása körülbelül 6,5 milliárd forintba kerülhet; a rentábilis hasznosításhoz elkerülhetetlen új épületrészekkel együtt azonban a beruházás összege meghaladja a tízmilliárdot. Bár Zumbok Ferenc korábban felvetette a pályázat lehetőségét a Várkert Bazár hasznosítására, ennek Hartvig Lajos nem látja sok értelmét. A funkciót illetően mindenképp politikai döntés fog születni – indokol –, az általuk felvázolt beépítési elképzelésen kívül pedig nincs nagyon más megoldás. Ráadásul sürget az idő is, hiába tűnik úgy, hogy a Várkert Bazár ennél már nem kerülhet rosszabb állapotba. A KÖH állásfoglalása a napokban megszületett, és a koncepciót „továbbtervezésre és továbbfejlesztésre alkalmasnak” nyilvánítja. A beruházás az építészek információi szerint hamarosan a kormány elé kerül, ahol döntés születhet a finanszírozás mikéntjéről is.