A balkáni országok építészetéről jobb esetben is a különösebb rendszer nélkül egymás hegyére-hátára épített, festői képet adó, de igencsak omladozó állapotú városnegyedek juthatnak eszünkbe. Városreceptek a Balkánon sorozatunkkal igyekszünk ez ellen tenni valamit, de ettől függetlenül nyilvánvaló: az elmúlt két évtizedben a horvát és a szlovén kortárs építészet igencsak feltört, és Nyugat-Európa szerte számon tartott épületeket produkált. Lassan a regionális piac is átformálódik: erre mutat példát az a Bosznia-Hercegovinában felépült vidéki majorság, amelyet egy zágbári építésziroda tervezett.
A Hercegovina nyugati részén, közvetlenül a horvát határ mellett fekvő Bijaca csak első pillantásra eldugott hely. Nincs messze a tengerpart (beleértve a bosnyák fennhatóság alatt álló, rövidke szakaszt is), a legközelebbi nagyváros pedig a háborús sérüléseiből lassan magához térő Mostar, amelyhez épp a neves katolikus zarándokhelyen, Medzsugorjén keresztül vezet az út. A főváros, Szarajevó autóval így is több óra, igaz, az út lenyűgöző, szilás tájakon kanyarog. Aki egyszer megteszi ezt a távolságot, azonnal megérti, miért vásárol valaki Bijaca elhagyatott környékén birtokot magának.
A részben megművelt, részben fákkal és bokrokkal benőtt környéken elhelyezkedő, 35 ezer négyzetméteres telekre a tulajdonos Horvátországból „importált” építészt: a családi házak terén komoly tapasztalattal rendelkező zágrábi DVA Arhitekta irodát bízta meg a tervezéssel. A 2007-ben elkészült tervek a természetbe illeszkedő, egyben a környék építési hagyományait szervesen folytató komplexumot terveztek. A négy év alatt elkészült épületegyüttes valóban szinte időtlen: az anyaghasználattal, az egyszerű formákkal éppúgy képes felidézni a Balkán tradicionális építési hagyományait, mint a mediterrán vidékek modern építészetét.
A területet, amelyen az építészek három csoportba rendezték az összesen hat épületet, kőkerítés veszi körül. Az érkező először a bejárat mellé, a terület aljára telepített személyzeti lakóházzal és a mellette álló garázzsal találkozik. Innentől a teraszosan művelt szőlőültetvények mentén enyhén emelkedő út vezet a terület legmagasabb pontjáig, ahol a három épületből álló lakóházcsoportot helyezték el. Innen nemcsak a telek egészét lehet belátni, de a környező tájra is remek panoráma kínálkozik. A terület hátsó, kiszélesedő részén helyezték el a sportpályákat és az öltözőépületet, ide olajfákkal beültetett, teraszos lejtőn lehet leereszkedni.
A központi épületcsoport a tulajdonos lakóházából, vendégházból és egyfajta „nyárikonyhából” áll, utóbbiban garázst, borospincét és grillezőt is kialakítottak. A három tömb között szélvédett udvar jön létre; a lakóház és a vendégház innen közelíthető meg. A kétszintes épületekben alul a közösségi terek és funkciók, felül a hálók és a fürdők kaptak helyet. A központi lakóház külön erénye a nagyméretű, a tájra nyíló fedett terasz. Az épületekbe léghőszivattyút is telepítettek.
A házak építészeti kiképzését és anyagait illetően a tervezők számoltak a helyi kivitelezőkkel. A betonszerkezeteket a helyi bányából származő kővel burkolták, olyan módon, ami egyébként is szokásos a környéken; ugyanez az anyag fedi az épületek közötti utakat, tereket, és ebből készültek a kerítések, illetve a teraszos kialakítású területek támfalai is. Az ablakok körül azonban nem kőből, hanem vakolatból alakítottak ki változó méretű és formájú kereteket, amelyek a teraszok, loggiák nyílásainál is megjelennek. Ez az egyértelműen az érett modern építészet eszköztárából származtatható gesztus játékosabbá teszi az erődszerű, de a felhasznált kőanyag meleg színének köszönhetően barátságossá váló összképet.
Családi ház, Bijaca, Bosznia-Hercegovina
Építész: Tomislav Ćurković, Zoran Zidarić (DVA ARHITEKTA). Építész munkatárs: Cvjetka Peronja.
Tervezés: 2007
Megvalósulás: 2011
Fotók: Robert Leš
Hozzászólások