Városi meseország egy elhagyott gyártelepből – nagy kihívást jelentő feladat, amelyet a fiatal európai tervezők erős mezőnyében magyar építészeknek sikerült legjobban megoldani. Magyar csapat munkája bizonyult a legjobbnak az EUROPAN nemzetközi építészeti-városépítészeti tervpályázat szegedi helyszínére készült koncepciók között – példátlan siker a díj történetében, amely ráadásul szinte egyöntetűen elnyerte a Klaus Kada vezette nemzetközi zsűri tetszését. A terv egyelőre nagyvonalú koncepció, az építészek azonban remélik, hogy szükség szerint jobban kidolgozva akár segíthet a létesítményt újrahasznosító befektető megtalálásában is.
Az AMK+ Stúdió tagjai Álmos Gergely, Mezey Tamás és Kun Tamás, a húszas éveik végén járó építészmérnökök, akik kollégista koruk óta dolgoznak együtt. Nem újoncok a tervpályázatok terén, hiszen több versenyen is megmérettették magukat, mostani sikerük azonban kiemelkedik az eredmények sorából. Január 20-án Szegeden a terveket bemutató kiállítás nyílik, ahol kerekasztalon vitatják meg az érdekeltek a további hasznosítás lehetőségét.A csapat szóvivőjét, Kun Tamást faggattuk a siker titkáról és arról, mennyit lendíthet egy ilyen elismerés egy fiatal tervezőcsapat karrierjén.
Az EUROPAN tervpályázat eredetileg francia alapítású, napjainkra azonban európai szintű építészeti megmérettetéssé és egyben a legjelentősebb európai városépítészeti pályázattá nőtte ki magát. Legfontosabb célkitűzése, hogy segítse az önkormányzatokat a különösen érzékeny területek hasznosításában, azokra eredeti, korszerű koncepciók szülessenek és valósulhassanak meg. Az idei versenyre több mint 1800 pályamunka érkezett, ebből 41 a hazai helyszínre.
A szegedi EDF-DÉMÁSZ Erőmű a Rókus városrészben található. A négy utca által határolt tömb keresi helyét a városszövetben – a megoldandó kérdések sorában elsődleges volt, hogyan lehet a területet újra bekapcsolni a város és a környező lakónegyed életébe.
A Red Balloon, azaz Piros léggömb névre keresztelt koncepció alapvető kiindulópontja az volt, hogy megőrzik a gyárterület értékesnek ítélt „mesevilágát”, sajátos szigetszerűségét – azaz nem bontják le a létesítményeket, hanem a sajátos világnak új funkciót adva integrálják a környezetbe azt. A helyszínbejáráson a szürke környezetből belépve megragadta az építészeket egyfajta különleges, örömteli hangulat, amelyet az első vázlatokon egy piros lufis emberkével ábrázoltak - innen a névadás. A tervezéskor fontos kérdés volt, hogy a most betonkerítéssel elválasztott telepet hogyan kapcsolják a környezetéhez – ezt végül úgy oldották meg az építészek, hogy egy új térfalat létrehozva teremtettek meg egy „keretet” a telken, amely egyszerre elhatárol és átjárható, és egyben határozottan kijelöli az utcák vonalát. A falon át belépve az egyébként főleg lakóházakból álló környék helyi központjába jutunk: az építészek koncepciójában művészeti iskola, kulturális funkciók, kiállítótér, kávézó szerepelnek. Az ipari meseországba jutva egyrészt a környék utcahálózatának folytatása, másrészt a pavilonos elrendezésű épületek adják meg a főirányokat. A terek kijelölésében fontos szerepet kapnának a fák, amelyek élhetővé teszik a létesítményt. A tervezők fontosnak tartották a fenntarthatóság kérdését, javasolva a későbbi létesítmények környezetbarát és energiatakarékos kialakítását.
„Az EUROPAN pályázat inkább külföldön elismert” – véli Kun Tamás, a hangsúlyozottan három egyenrangú tervezőből álló csapat „szóvivője”, aki úgy véli, a siker titka az volt, hogy egyedül az ő tervük számolt a terület adottságainak teljes megőrzésével. „Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan szakmai pályázat, ahol fiatal építészek is megmérettethetik magukat. Külföldön egy első helyezés szinte automatikusan cégalapításhoz és megbízatáshoz vezet, nálunk azonban mindez még nagyon másképp van. Egyelőre például a Mesteriskolán tartunk előadásokat, illetve tovább dolgozunk a terven, amelynek további hasznosítási lehetőségeit az önkormányzattal, az EDF-Démásszal és az EUROPAN magyarországi titkárságával közösen szervezett konferencián vitatjuk meg.”
A tervezőcsapat rendszeresen vesz részt pályázatokon, a mostani siker pedig az építészek nem túl rózsás mai helyzetében éppen a legjobb lélektani pillanatban jött. Kun Tamás úgy látja, a pályázgatási kedv határozottan csökkent a hazai építészek körében – szerinte a hazai pályázatok főleg a nagyobb irodáknak kedveznek, és az sem mellékes, hogy egy pályázat mindig anyagi áldozatokkal jár, amit egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. A tervező erős különbséget lát a hazai és nemzetközi pályázatok elbírálási szempontjaiban; épp emiatt indultak a nemzetközi megmérettetésen. Az is egyelőre csak külföldön jellemző, hogy a befektető cégek projektvásárokon vesznek meg hasznosításra koncepciókat – valami hasonlót tartana kedvezőnek a szegedi példa esetében.
A nyertes csapat mellett további sikereket is elértek a hazai tervezők: a Linked Integration című munka (Vesztergom Ádám, Láris Barnabás, Gyüre Borbála, Csontos Csenge, Farkas Anett) dicséretben részesült, a második zsűrifordulóba pedig három további magyar pályamunka is bejutott: a stop (Gyulovics István, Nagy Balázs, Nedeczky Zsolt), a Lines of Force (Kállay Ferenc, Bíró Béla, Nagy Béla, Fodor Dániel, Batizi-Pócsi Gergő) és a Boundary (Győrffy Zoltán, Novák Róbert, Novákné Gulyás Lívia). Január 20-án Szegeden hirdetik ki a pályázat eredményeit, kiállítás nyílik a nyertes tervekből, és az érdekeltek kerekasztal-beszélgetésen is megvitatják a további hasznosítás lehetőségét.
A rendezvény időpontja és helyszíne: Szeged, Klauzál u. 9, 2012. január 20. péntek, 14.30-18.30
Hozzászólások