Vár állott, most kőhalom... Ötven-hatvan éve még az volt a kivétel, hogy egy történelmi okokból elpusztult műemléket eredeti formájában építettek vissza – mint a varsói királyi palotát. Manapság viszont már az megy csodaszámba, ha máshogy történik: akár kétszáz éve megsemmisült paloták rekonstrukciójára is találunk precedenst! Jó ez így? Végignézve néhány példát, ki-ki maga is eldöntheti.
Varsó, a második világháborúban lebombázott, majd újjáépített királyi palota
A témát a Budai Vár stratégiai fejlesztési tervének kidolgozása teszi különösen aktuálissá Magyarországon, amelynek kapcsán a közeljövőben biztosan fel fog merülni a királyi palotánál, illetve a Szent György tér épületeinél a háború előtti állapot rekonstrukciója. Előkép akad bőven, nem is kell messze menni: a háborúban teljesen kiégett Sándor-palotának tíz évvel ezelőtt (inkább politikai projektként, mintsem átgondolt műemlékes beruházásként) aprólékosan helyreállították a belső tereit. A pár lépésre álló, az alapoktól újjépített Hatvany-villa viszont csak tömegét kapta vissza, a homlokzat anyagai már egészen mások, mint eredetileg. Persze ahhoz képest, hogy a háború utáni évtizedekben a teljes- vagy akár a tömegrekonstrukciónak még a gondolata sem igen merült fel, már a Hatvany-palota példája is jelentős változás.
Európa-szerte azonban a fentieknél jóval komolyabb beruházások jelzik a műemlékvédelmi elvek változását – sőt, úgy tűnik, a gyakorlat sokszor megelőzi ezt. Az ilyen-olyan okokból elpusztult, és részben épp pusztulásuk miatt szimbólummá lett egykori épületeket politikai döntéshozók építtetik újjá – az örökségvédelem csak statisztaszerepet játszik. Az előbbi nem feltétlenül probléma, az utóbbi viszont biztosan. Ha helyes a hozzáállás, akkor a munka elméleti és gyakorlati hátterét biztosító szakemberek ugyanakkora szerepet kapnak a döntéshozatalban, mint az anyagiakat megteremtő politikusok. Remélve azt, hogy ez itthon is így alakul, nézzünk meg néhány kortárs európai példát egykor prominens épületek megvalósult, folyamatban levő, vagy épp csak tervezett rekonstrukciójára!
Stadtschloss, Berlin, Németország
A Stadtschloss madártávlatból, 1900 körül
A jelenleg Európában zajló rekonstrukciós projektek talán legismertebbje a berlini Stadtschloss újjáépítése. Ennek csak egyik oka a prominens helyszín: a Hohenzollernek első számú poroszországi rezidenciája ugyanis egykor Berlin szívében, a Spree szigetén állt, és a második világháború után a helyére került épület, a Köztársasági palota, ugyancsak közismert szimbóluma lett az NDK-nak. Miután azbesztproblémák miatt nemrég elbontották az utódot, felmerült az előd újjáépítésének lehetősége.
A palota tervezett látképe a hátsó, modern homlokzat felől
A tervezésre kiírt nemzetközi pályázatot olasz építészprofesszor, Francesco Stella nyerte meg. Bár többen kampányoltak amellett, hogy a középkori eredetű, végleges formáját a 18. században elnyert kastélyt teljesen rekonstruálják, ezt a német kormány nem támogatta. Így végül a Stadtschlossnak csak a pontosan rekonstruálható, barokk kori utcai és udvari homlokzatai épülnek vissza az eredeti mintájára. A legrégebbi épületszárny helyére kerülő negyedik és a belső tér napjaink, illetve az épületbe költöző oktatási-kulturális intézmény, a Humboldt-Forum igényeihez és stílusához igazodik majd.
A Tuileriák palotája, Párizs, Franciaország
A Tuileriák eredeti állapotában a Louvre felől nézve. A fák helyén, az előtérben áll ma a piramis.
A Párizs szívében álló kastély II. Henrik özvegye, Medici Katalin kezdte építtetni a 16. században. Az 1600-as évek közepén az épületet jelentősen bővítették és hozzákapcsolták a Louvre-hoz – így az lezárta a Louvre központi udvarát. A francia forradalom alatt itt tartották fogva a királyi családot; 1792-ben a feldühödött, fegyveres tömeg meg is ostromolta a palotát. Az épületet Bonaparte Napóleon hozatta rendbe, majd a Bourbonok rezidenciája lett. A párizsi kommün alatt, 1871. május 23-án az uralkodói dinasztiák jelképévé vált épületegyüttest felgyújtották és teljesen leégett; a Louvre csak egy hajszállal úszta meg a pusztulást.
A Tuileriák kiégett romjai az 1871-es gyújtogatás után.
A Tuileriák helyreállított összképe
A kiégett épület kővázát 1883-ban bontották el; helyén ma park terül el, Jardin des Tuileries néven. A palota helyreállítását 2003-ban szorgalmazza a Comité national pour la reconstruction des Tuileries nevű civil szervezet; az épületben az 1871-es állapot szerint helyreállított királyi lakosztályok mellett a Louvre új kiállításait helyeznék el. A helyreállítást jelentősen megkönnyítené, hogy számos fotó mellett a Tuileriák palotájának eredeti tervrajzai is fennmaradtak, és megvan a berendezés is, amelyet még 1870-ben biztonságos helyre menekítettek. Egy 2006-os interjúban a szervezet elnöke, Alain Boumier hét évre becsülte a munkálatok hosszát, a tervezéstől az átadásig, 2009-es halála óta azonban a Comité aktivitása erősen csökkent, pedig korábban jelentős francia államférfiak támogatását szerezte meg.
Kalinyingrádi kastély, Kalinyingrádi Terület, Oroszország
A königsbergi kastély a háború előtt
Jelenlegi helyzete hasonló a Tuileriákéhoz, politikai, kulturális és társadalmi háttere azonban nem is lehetne eltérőbb az egykori Königsberg kastélyának. A nagymúltú kelet-porosz fővárost a második világháborúban porrá bombázták a szövetségesek. A pusztulás mértéke a drezdaival vetekedett; a középkori kastélyban tárolt számos, az oroszoktól zsákmányolt műkincsnek ekkor veszett nyoma (vélhetőleg a legendás Borostyánszoba is itt pusztult, amelyet 2003-ra Carszkoje Szelóban fényképet alapján rekonstruáltak). A kiégett kastély romjait, 80 méteres, a városképet továbbra is uraló tornyával egyetemben Leonyid Brezsnyev személyes utasítására robbantották fel 1969-ben. Az eldózerolt területen Szovjetek Háza néven méretes toronyház építésébe kezdtek, befejezésére azonban nem futotta; Putyin elnök 2005-ös látogatására legalább a homlokzat elkészült, a belső viszont továbbra is üres.
A romos kastély 1950-ben
A Szovjetek Házának építése a kastély helyén, 1980-ban
A városban egyre nagyobb az igény a történelmi múlt emlékeinek megismerésére. Az ugyancsak lebombázott katedrálist, Immanuel Kant eredeti temetkezési helyét az enklávé határainak megnyitását követően, a kilencvenes években végre felújították, az évtizedekig csonkán meredező falakra tető került. Újramintázták a neves filozófus 1945-ben elpusztult szobrát is, és felújították a középkori városkaput. Az egykori kastély helyén az első feltárásokat a Der Spiegel finanszírozta; a betömedékelt pincékből borosüvegek, amulettek és az egykori fűtőrendszer maradékai kerültek elő. Az épületegyüttes helyreállítására már tervek is készültek Alekszander Bazsiny korábbi főépítész vezetésével, és a maradéktalan rekonstrukciót Kalinyingrádban egyáltalán nem övezik olyan skrupulusok, mint Németországban. A helyi tervek szerint a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra készülve, amelynek Kalinyingrád lesz az egyik helyszíne, megindulhatnak a munkák.
Feketefejes ház, Riga, Lettország
Jobbra az eredeti Feketefejes ház, balra a 19. század végén kiépített „Sváb ház”.
A középkori, főleg németek lakta Riga legszebb házát 1334-ben említik először források, de a második világháborúig fennálló formáját jóval később kapta. A késő-gótikus ülésterem a 16. században készült, ahogy az épület díszes homlokzata is; a tőle balra álló, alacsonyabb „Sváb-ház” pedig 1891-re nyerte el végleges formáját. Az épületet a német hadsereg bombázta le 1941-ban, a háború után a megszálló szovjetek pedig helyreállítás helyett egyszerűen eltakarították a romokat; az épület helyén piactér működött több mint negyven évig.
A kilencvenes évek elején a függetlenné váló Lettország úgy döntött: nem vesz tudomást a két megszálló hatalom tetteiről, és vissza szeretné kapni a főváros legszebb középkori házát. Bár a betemetett pincében találtak eredeti elemeket, az 1999-re elkészült rekonstrukció voltaképp teljesen új épület, amennyire lehet, a háború előtti állapot mintájára; beleértve ebbe a belső tereket is. A helyreállítást 2002-ban Wilhelm von Boddien, a berlini Stadtschloss Baráti Kör elnöke is üdvözölte a Welt hasábjain. A lett főváros második világháborúban elpusztított fontos épületei közül nem csak ezt, de a régi városházát is az eredeti mintájára újjáépítették 2003-ra.
Nagyhercegi kastély, Vilnius, Litvánia
A 18. század végén készült rajz a palota akkori állapotát mutatja
A litván uralkodók vilniusi kastélyegyüttesének legszebb szárnyát a 15. században emelték, majd a következő évszázadban reneszánsz stílusban újjáépítették. Számos fontos történelmi eseménynek volt színhelye. Az 1660-as évektől azonban használaton kívül állt, így állapota fokozatosan leromlott, végül 1801-ben az orosz cár elrendelte bontását. A helyén emelt kisebb épületet később a német, majd a szovjet hadsereg is használta, végül úttörőházzá alakították.
Az újjáépített palota 2009-ben
A kilencvenes években a litván kormány úgy döntött: az ország szuverenitását jelképező reneszánsz palotát újjáépítik – dacára annak, hogy néhány hevenyészett rajzon kívül nem sokat lehet tudni róla. A munkák 2002-ben kezdődtek állami forrásokból, és mára nagyrészt befejeződtek, csak kisebb belsőépítészeti feladatok vannak hátra. A rekonstrukciót kivételesen sok bírálat érte. Kétszáz évvel ezelőtt elpusztult épület helyreállítására még sehol sem volt példa; az eredeti palotáról a feltárható alapok kivételével semmit nem tudni pontosan, ráadásul a város az elpusztulása óta eltelt kétszáz évben jelentősen megváltozott.
Cárina palota és park, Moszkva, Oroszország
A soha be nem fejezett palotaegyüttes a 19. század végén. Kép: Wikipédia
A Moszkvától délre fekvő új királyi birtok felépítését 1776-ban rendelte el Nagy Katalin. Az építkezést eleinte Vaszilij Bazsenyov, majd Matvej Kazakov vezette; a főépületet és a számtalan pavilon egyedülálló, gótizáló romantikus stílusban tervezték meg. Katalin 1796-os halála után az építkezés félbemaradt. A főépületen ekkor egy ideiglenes tető alatt épp csak elkezdték a belső munkákat. A palotát gyakorlatilag sosem vették használatba. Állaga folyamatosan romlott, annak ellenére, hogy az ide vezető vasút elkészülte után, a 19. század második felében népszerű nyaralónegyed épült ki körülötte. A baleseteket megelőzendő 1880-ban eltávolították a központi palota elkészült tetőszakaszait és a főpárkány feletti építészeti elemeket, azaz csak a puszta falak maradtak.
A Cárina-palota 2003-ban, a helyreállítás megkezdése előtt. Kép: Корзун Андрей, Wikipédia
A Cárina-palota mai állapota, az újonnan épült tetővel és tornyokkal. Kép: Marina Lystseva, Wikipédia
A 20. században az épület számos kézen ment keresztül, sorsa többször már megpecsételődni látszott, mígnem 1984-ben végre létrejött a kezelését biztosító múzeumi intézmény. A 2000-es évekre helyreállították a kisebb pavilonokat, 2004-ben pedig megindult a központi épület rekonstrukciója, amelynek keretében lényegében folytatták az évszázadokkal korábban abbamaradt munkát, megépítették a tetőket, sőt, a terembelsőket is. A projektet a közvélemény-kutatások szerint a lakosság támogatása és Jurij Luzskov polgármester rokonszenve övezte, a szakértők és kritikusok azonban hevesen támadták, mondván: a romantikus romok „befejezése” egy korstílus teljes félreértése, egyben az autentikus állapot sárba tiprása. Mihail Svidkovszkij, a Moszkvai Építészeti Intézet első embere szerint a szakszerűtlen újjáépítés egyenesen a palota elpusztításával ért fel. A sosem látott állapotba „rekonstruált” épületegyüttest, többek között egy világító szökőkúttal és egy vadonatúj neo-neogót üvegházzal kiegészítve, 2007-ben adták át, azóta nagy népszerűségnek örvend a turisták és a moszkvaiak körében is.
Városi kastély, Potsdam, Németország
A Stadtschloss Potsdamban, 1928-ban.
II. (Nagy) Frigyes potsdami kastélya 1744-1751 között épült fel, Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff tervei alapján. A második világháború alatt kiégett, 1960-ra pedig, dacára prominens helyének és egykori ékességének, a romjait is eltakarították. Újbóli felépítése a kilencvenes években merült fel, mégpedig Károly walesi herceg alapítványának javaslatára, amely a palotarekonstrukció mellett a környező egykori főtér térfalának visszaépítését is indokoltnak látta. Brandenburg tartomány többéves vitát követően állt az építkezés mellé. Saját használatra, először részben rekonstruktív módon, részben modern elemekkel kívánták visszaépíteni a palotát, ám a szoftvermilliárdos Hasso Plattner közbeszólt és húszmillió eurót adományozott arra a célra, hogy a homlokzat teljesen eredeti formában épüljön újjá.
Potsdam, a palota lépcsőháza egykor és az újjáépülő, redukált lépcsőház látványterve.
A külsővel ellentétben a belső terek nagy része visszafogott, modern stílusban készül el Peter Kulka kölni építész tervei alapján. Néhány helyiségben, például az egykori díszlépcsőházban felidézik majd az eredeti stílust, de redukált formában. A potsdami polgárok egy része elsősorban emiatt kritizálja a „se hús, se hal” újjáépítést. Az alapkövet 2011 novemberében helyezték el, a munkálatok befejezését 2013-ra tervezik, de már felmerült a szomszédos, szintén a második világháborút követően elbontott Barberini-palota rekonstrukciója is.
Hozzászólások