Nemrég adtunk hírt Logrono középkori városfalának kortárs újraformálásáról, és máris itt a következő szép építészeti példa a spanyol város környékéről. Homokkőbe és sötétre pácolt fába öltöztetett, félig a földbe süllyesztett épületek rejtik a sokszáz hordó bort a spanyolországi város mellett épült La Grajera borászatban (Bodega La Grajera), amely mindössze néhány méterre található az El Camino de Santiago zarándokúttól.
A borászat tervezői, a Virai Arquitectos szakemberei szerint a ház igyekszik megtalálni az egyensúlyt a funkció hirdetése, a láthatóság és a tájba való illeszkedés között.
Az épület alapját a földbe süllyesztett homokkő pinceszint adja, amely a felszínre is kibukkan. Ez a kőtömeg egyszerre épület és táj, a domborzat szerves része. Míg a gyártás, a bor előállítása ebben a masszív alapban kapott helyet, az adminisztráció, az irodák egy jóval könnyedebb épületrészbe kerültek. A homokkő épületszárny előtt húzódnak az irodai szárnyak: üveg, fém nyílászárók és sötét kerámiaburkolat könnyed együttesei. Hasonló a kialakítása a közelben álló harmadik egységnek, egy négyszintes, szintén irodákat tartalmazó kisebb toronynak. Az épületek egy nyilvános piazzát fognak körbe, amely szerves kapcsolatot teremt a környező vidékkel és az erdővel.
A pincészet földbe süllyesztett elhelyezése több előnnyel is jár: a hűvös, egyenletes hőmérséklet biztosítása és a természetes szellőztetés így jóval könnyebben megoldható. A tervezők nem szerettek volna bonyolult, high-tech gépészeti megoldásokat kialakítani: inkább az egyszerű, természetes bioklimatikus megoldások mellett döntöttek, amelyek tiszteletben tartják a helyi éghajlatot és a környezetet. Ennek jegyében a kiegészítő funkciókat dél felől a pincészet tömbje elé telepítették, amely így plusz védelmet kap a perzselő naptól. A kis lejtésű tetőszerkezetre zöldtető került, amely segít a hőszigetelésben, míg az épület tájolása és keresztmetszeti kialakítása elősegíti a természetes szellőztetést.
A La Grajera borászat építése
Az anyaghasználat egyben a borkészítés világába tett utazást is jelképezi: a világos, élénk külső színvilágtól a belső tér sötét kőburkolattal kialakított termeiig mintha a napsütötte szőlőültetvénytől a pincében érlelt bor létrejöttéig követnénk végig a folyamatot. A pincészet terei különleges látványt nyújtanak: a tágas termekben a látványos, betongerendákkal tagolt mennyezet alatt sorakoznak a hordók – ősi hagyomány és csúcstechnológia tökéletes harmóniájában. Az irodaépületek sötét kerámiaburkolata egyedi gyártmány: a Virai Arquitectos és a spanyol Favetón cég közös munkája.
„Az épület egyszerre reprezentatív intézmény és működő borászati üzem, amely egyetlen nagyvonalú tájépítészeti elemben egyesül” – írják a La Grajeráról honlapjukon az építészek. „A talajba süllyesztett kőtalapzathoz könnyedebb tömegek csatlakoznak – a két egység között folytonos a párbeszéd, az azonosság és ellentétek játéka. a kő talapzat nemcsak az épület, hanem a táj szerves része is, az erdő fölé kiemelkedő tömeg pedig messziről is jól látható vizuális jelet teremt a környezetében.”
Az épületegyüttes funkciója túlmutat a borászat keretein: sikerült igazi közösségi központtá válnia a környéken, ahol már több nagyszabású eseményt, például koncerteket is rendeztek.
Hozzászólások