A tapasztalat azt mutatja: az ENSZ kulturális és örökségvédelmi szervezete, az UNESCO, illetve annak műemlékvédelmi részlege, az ICOMOS bevonása az efféle vitákba eredményeket hozhat. Annál is inkább, mivel a pesti zsidónegyed az Andrássy út védőzónájaként 2002-ben bekerült a világ legféltettebb kulturális és természeti örökségei közé. A 851 világörökségi helyszín védelme érdekében pedig az UNESCO pedig komoly erőfeszítésekre hajlandó. Nemrég például a Gazprommal bonyolódtak vitába egy Szentpétervárra tervezett felhőkarcoló miatt, és felmerült illetékességük egy hasonló helyzetben Prágában is.
Valójában már történt is áttörés a budapesti ügyben: miután Jean-Pierre Frommer, a Francia Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa és a „Párizsi magyar keddek” programsorozat elnöke aláírásgyűjtésbe kezdett, a zsidónegyed kálváriája Franciaországban is komoly sajtóvisszhangot váltott ki. Ennek köszönhetően érkezett Budapestre az ICOMOS urbanisztikai szakembere, Michel Polge, aki idén március 5-én jelentésében nyilvánvalóvá tette a világszervezet álláspontját: a bontásokat le kell állítani.
A jelentést minden érintett pozitívan fogadta – ám a gyakorlatban ez egyelőre nem nyilvánult meg. Vajon lehet a következő lépés az, hogy elveszik Budapesttől a világörökségi titulust? Az UNESCO jelenleg harminc olyan veszélyeztetett helyszínt tart számon, amelyek elveszíthetik a jeles címet. Többségük afrikai vagy ázsiai; öreg kontinensünket Koszovó középkori műemlékei, illetve Drezda képviselik. Mindkettő 2006-ban került fel a listára, előbbi a háború, utóbbi a védett belváros közelébe tervezett modern híd miatt.
Míg Koszovó mára nagyjából stabil, a drezdai helyzet szinte áttekinthetetlenné gubancolódott, miután a vitába a környezetvédők is beszálltak: a híd ugyanis veszélyeztetné a kis patkósdenevérek megritkult állományát. Tavaly augusztusban a munkák leállítása, majd novemberben a folytatásuk mellett döntöttek; momentán úgy tűnik: a dallamos nevű Waldschlösschenbrücke megépül.
Drezda bátran kockáztathat, arra ugyanis 1972, azaz a létrehozása óta nem volt példa, hogy az UNESCO elvette volna egy helyszíntől a megítélt világörökségi címet. Létezik azonban egy másik, sokkal feketébb lista, amely szintén csodafegyver lehet a harcias pesti civilek kezében – már ha sikerül kitanulni a kezelését. Ezt a World Monuments Fund (WMF) független szervezet állítja össze, kétévente számba véve a világ száz, leginkább veszélyben forgó kulturális vagy természeti emlékét.
A World Monuments Watch nevű listával kapcsolatban felemásak a magyar tapasztalatok. Hazai helyszín kétszer szerepelt rajta: először 1996-ban a budapesti Várkert Bazár, amely azóta csak rosszabb állapotba került, jóllehet újjáépítésének terve már napvilágot látott. Két évre rá a százas „élbolyba” Balatonfüred reformkori városközpontja került be, amelyet ellenben az elmúlt években példásan felújítottak.
A legfrissebb, 2008-as listán Közép-Európából csupán egyetlen helyszínt találunk, a szlovákiai Besztercebánya barokk kálváriaegyüttesét. A jezsuiták által emelt 22 építményt a nyolcvanas években részben restaurálták ugyan, de rossz módszerekkel, amelyek – a vandalizmussal együtt – mára újra a pusztulás szélére jutatták az unikális emléket. Az UNESCÓ-val ellentétben a WMF komolyan vette az orosz helyzetet, és a Szentpétervár barokk képe ma a veszélyeztetett emlékek közt szerepel; de itt van például a „modern Shanghai” is, ahol a nagyszerű, 1920-49 közötti épületeket az ingatlancégek profitéhsége fenyegeti. Lám, újabb budapesti párhuzam.
Akár beválik a kulturális szervezetek segítsége, akár nem, annyit mindenképp érdemes lenne megjegyeznünk: a világörökségi cím nem egyszerűen egy oklevél, amelyet odatehetünk a városháza virtuális polcán sorakozó többi mögé. A vele járó előnyökkel ugyanis kötelesség is jár együtt: meg kell védenünk elődeink hagyatékát, hogy aztán utódaink is magukénak érezhessék. Ebben egyébként épp a világörökségi cím segítene, hiszen a vele járó fokozott turisztikai érdeklődés komoly bevételt jelenthet. Akár a pesti zsidónegyedben is.
Hozzászólások