Berlin és Koppenhága után 2008. június 7-én, szombaton megnyitott a harmadik zsidó kultúrközpont, amelyet Daniel Libeskind tervezett. Ez azonban, a San Franciscó-i helyszínből is, teljesen eltérő felfogású kiállításnak ad helyet, mint az előzőek.
A lengyel zsidó családból származó, Amerikában élő építész és teoretikus, Daniel Libeskind a berlini zsidó múzeum épületével tett szert világhírnévre. A kiállított tárgyakat szinte egyáltalán nem tartalmazó, ám puszta felépítésével erős emóciókat kiváltó épület ma Berlin egyik legnépszerűbb turistacélpontja; nemrég bővíteni is kellett. Míg ez, és Libeskind következő hasonló megbízása, a koppenhágai zsidó múzeum a második világháború eseményeit állította fókuszba, addig a most megnyílt, hosszas előtörténettel "büszkélkedő" San Franciscó-i intézmény egyáltalán nem foglalkozik a történelem szörnyűségeivel, és nincs állandó kiállítása sem.
„Ez az élet múzeuma” – mondta Connie Wolf, a Contemporary Jewish Museum igazgatója a Haaretz-nek a megnyitó alkalmával. – „Nem akarjuk figyelmen kívül hagyni a holokausztot, ami roppant fontos és sarkalatos eseménye a világtörténelemnek. Egyszerűen csak más dolgokkal is akarunk foglalkozni.” Ezt jelképezi az épület is, amely a héber „l’chaim”, „az életnek” kifejezés két írásjegyét fordítja át három dimenzióba. A világos, olykor élénk színekre pingált belső terek is a jövőbe tekintést hivatottak szolgálni: a narancssárgára és rózsaszínre festett gyerekfoglalkoztató látogatói például William Steig képregényrajzolóról, Shrek figurájának atyjáról tanulhatnak. A 63 ezer négyzetméteres intézmény kiállításain, koncertjein, filmvetítésein, beszélgetésein és oktatási programjain a remények szerint minden korosztály megtalálja majd a kedvére való programot.
San Franciscóban, amelyet részben olyan zsidó bevándorlók alapítottak, mint Levi Strauss, a Contemporary Jewish Museum különösen meleg fogadtatásra talált – idézi a Haaretz Marc Dollingert, a San Francisco State University professzorát. „A zsidóknak Kalifornia volt az új Sion, San Francisco pedig az új Jeruzsálem” – mondta Dollinger. A város és környéke ma is az Egyesült Államok harmadik legnagyobb lélekszámú zsidó közösségének ad otthont New York és Los Angeles után, jóllehet, nincsenek különálló etnokulturális negyedek. A múzeum egyébként ezzel a jelenséggel is kiemelten szeretne foglalkozni.
Hozzászólások