Nem, ez nem egy spagettiwestern. A brit építészet kiemelkedő alakja, a berlini Neues Museum felújításával élete eddigi legkomolyabb eredményét felmutató David Chipperfield különleges épületkomplexumot alkotott Barcelonában. Az Igazság Városát legalább ugyanannyian kárhoztatják, mint amennyien dicsérik. Mi úgy érezzük: főhelyet követel Chipperfield életművében.
A feladat: Barcelona gyorsan fejlődő külvárosában, az épülő kilences metróvonal és a centrumba vezető Gran Via közelében multifunkcionális épületegyüttes létrehozása. A kilenc épületből álló komplexum 240 ezer négyzetméterét javarészt Barcelona és a szomszédos város, a 260 ezres l’Hospitalet igazságügyi intézményei foglalják el, amelyek korábban 17 helyen szétszórva működnek. Innen kapta az új tömb a Ciutat de la Justícia, az Igazság Városa nevet. Az első épület 2007-ben készült el, a teljes komplexumot pedig idén nyáron adták át.
Az emeletes lakóházak, közlekedési csomópontok és irodatornyok övezte, heterogén környék ellensúlyozására Chipperfield egységes vizuális koncepciót dolgozott ki: a kilenc torony szabályos téglatest, homlokzatukat ugyanaz a szűk, raszteres nyílásrendszer tagolja, amely a két, kereskedelmi célokra szánt tömb földszintjén ritkul duplájára. Csak a vakolatlan, simított nyersbeton falak színárnyalata különbözik, amely a világszürkétől a mustársárgán át a vörösesbarnáig különböző földszíneket jelent. A kilenc toronyból a négy legnagyobbat alacsonyabb lepényépület köti össze, amelyet sűrű szövésű fémháló borít.
Az egységes, vertikális nyílászáró-rendszernek köszönhetően a szemlélő elbizonytalanodik a tömbök valós méretét illetően. Pláne, hogy a jól átgondolt telepítésnek telepítésnek köszönhetően még a központi telek belsejében elhelyezkedő kis térről sem hatnak nyomasztónak. (Ide ugyanis a tornyok rövidebb oldala néz.) Az összkép látszólagos egyszerűsége a legapróbb részletekig átgondolt koncepcióról árulkodik: a homlokzatok erőteljes plasztikája az árnyékolásban kap szerepet, de ugyanez a raszter jelenik meg még a faveremrácsokon is.A burkolat: egységes természetes kő; a korlátok egy-egy fekete vonal a szinte grafikaként ható háttér előtt.
A központi épület hosszan elnyúló, fekete-fehérre átriumára falevelekként függeszkedik fel a négy toronyépület. Innen nyílnak a földszinteken és az első három emeleten elhelyezett tárgyalótermek.A térszervezésnek köszönhetően a központ hosszában átjárható, a négy torony kifelé soroló oldalain a vészkijáratokat helyezték el.
Chipperfield már a Neues Museumban megmutatta, hogy képes új értelmet adni „a kevesebb több” elcsépeltnek tűnő elvének. Barcelonában nemcsak ez, de mintha korábbi épületei, például a Stirling-díjjal jutalmazott Német Irodalmi Múzeum desztillált klasszicizmusa is visszakacsintana. Sőt: a tornyok formaképzéséből jogosnak tűnik az is, ha az „international style” fénykorára, Mies van der Rohe vagy Philip Johnson ötvenes-hatvanas évekbeli felhőkarcolóira asszociálunk. A nemes, földszínű nyersbeton azonban olyan érzékeny, a hely sajátosságait figyelembe vevő elem, ami hiányzik az érett modernizmus tankönyvi példáiból. Chipperfield szerint a gazdasági válság racionális gondolkodásra és fenntartható, visszafogott épületek emelésére serkent majd civil közösséget és beruházót egyaránt. A barcelonai Ciutat de la Justízia egyértelműen ezt a gondolkodásmódot példázza, mi pedig mi mást mondhatnánk: Folytassa, Mr. Chipperfield!
Hozzászólások