2009. október 9-én, 67 esztendős korában elhunyt a magyar építészet egyik legkiválóbb alakja, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektorhelyettese, a Kossuth- és kétszeres Ybl-díjas építész, Reimholz Péter. Mint az építészfórum híradásából megtudtuk, az építész, aki többek közt a Hungária körúti Domus Áruházról, a Siemes-irodaházáról és a várbeli Hapimag-házról ismert, régóta betegeskedett.
Reimholz Péter 1962-67 között a Magyar Iparművészet Főiskola hallgatója volt, majd a MÉSZ Mesteriskoláját is elvégezte. Diplomázása után a Magasépítő Tervező Vállalathoz került. Tanított a Budapest Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd a ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként ismert hajdani alma materben, ahol rektorhelyettesnek nevezték ki.
Reimholz évtizedek óta a magyar építőművészet meghatározó alakjai közé számított. Ifjúkori munkái, például a Hungária körúti Domus Áruház innovatív szerkezetükkel, a késő modernizmus szellemét éltető megformálásukkal vívták ki a szakma elismerését. A kilencvenes évektől meghatározó épületei, például a Várban épített Hapimag-bérház vagy a Collegium Budapest Raoul Wallenberg-vendégháza a hazai téglaépítészet kimagasló példái közé tartoznak; visszafogott tömegformálásuk, érzékeny anyaghasználatuk a történeti környezetbe illesztett modern architektúra iskolapéldáivá avatja őket. Egyetemi tanárként Reimholz fontos szerepet vállalt a továbbképzésben; mesterének vallja őt például Janesch Péter és ifjabb Benczúr László.
Fontosabb munkái:
Domus Áruház, Lázár Antallal (1970-74);
Videoton gyár (Székesfehérvár, 1975-91);
a Magyar Iparművészeti Főiskola kollégiuma (1991);
Hapimag apartmanház a Budai Várban, Csomay Zsófiával (1992);
a Siemens budapesti 3/A irodaháza, Lázás Antallal (1999);
a Collegium Budapest Raoul Wallenberg épülete, Csomay Zsófiával (2000);
Sun Palace (2007-2008).
Reimholz Péter 1975-ben a Domus Áruházért, 1994-ben pedig életművéért Ybl-díjat, 2000-ben Kossuth-díjat kapott. 1999-ben és 2000-ben elnyerte Budapest építészeti nívódíját.
Hozzászólások
Reimholz Péter korunk erős egyénisége, aki összetéveszthetetlen karakterével; megtörhetetlen munkakedvével és munkaerejével; pengeéles meglátásaival; erős, belső tartásával, tisztességével; precizitásával, csak gazdagabbá tudott tenni embert, utcát, teret. Hivatalt, rajzasztalt.
Családot, s barátokat. Országunkat.
Akik ismerték, személyében felfedezhették a szelídség mögötti tántoríthatatlan és sziklaszilárd akaratot....de a szédületes horderejű dinamizmus mögött megbúvó huncut, gyermeki mosolyt is.
Köszönjük ezt Neki.
Kiváló ember, kiváló szellem. Nem tudom múlt időben írni.
Adorján Éva
Csodálatos ember, akinek két szerelme a Család és a Hivatás. Mindkét területen megismételhetetlent alkotott.
Nagyon köszönöm mindazt, amit tőle kaptam és tanultam.
Biztos vagyok benne, hogy továbbra is ugyanazzal a dinamizmussal és építő kritikával figyeli, mi történik idelenn. És abban is, hogy nagyon nagy jutalomban részesül mindazért, amit létrehozott.
Hálás vagyok, amiért megismerhettem Őt.
P.A.