Melyik az az építésziroda, amelynek munkái rendre szélsőséges reakciókat váltanak ki, amelynek munkái elárasztják a designmagazinokat, formavilága félreismerhetetlen, amelynek neve a leggyakrabban fordul elő negatív építészeti öndefiníciókban („én ugyan nem tervezek olyat, mint a …”)? Kicsi irigység, kicsi megnemértés, sok csodálat a megépült tervek iránt kovásza az, ami a figyelem középpontjába emeli újra-meg újra ezt az irodát.
A Zaha Hadid Architects munkatársai tartottak október 4. és 10. között egyhetes műhelygyakorlatot a Műegyetem építészkarán. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen nagy jelentősége van a workshop létrejöttének. A műegyetemi oktatás általában elutasítja az iroda által képviselt expresszív formálást (míg más formákat látszólag kedvel), ám emögött is inkább a megértés hiányát és az eszköztelenséget lehet felfedezni. Sem a hallgatók, sem az oktatók nem tudnak megbirkózni egy-egy, körzővel és vonalzóval bajosan megrajzolható épülettel, úgy a tervezés módszertanát, mint az ábrázolási nehézségeket tekintve.
Két út közül választhat ekkor a hallgató: vagy megalkuszik, és házának „kockásítása” közben megpróbálja túlélni a tervezést, vagy – vállalva a konfliktusokat – igyekszik legjobb tudásának megfelelően megtervezni az általa álmodott házat, ami segítség nélkül, sőt ellenszélben, általában nem vezet eredményre. Ideje volt már lassan foglalkoznunk azzal a tervezési szemlélettel, amelyen Marcos Novak már két éve túllépett…
Nagy szó ezért, hogy szakítva azzal a bizalmatlansággal, amellyel az egyetemen fordulnak az expresszíven formált épületek felé, létrejöhetett ez a workshop a Lakóépülettervezési Tanszék jóvoltából. Az a bő egy hét, amely rendelkezésre állt, nem nyújtott volna elegendő időt egy „zahás” épület tervezési módszertanának elsajátítására, így az oktatók – Monika Bilska és Kristof Crolla – elsősorban a formálási eszközök bemutatására helyezték a hangsúlyt.
A workshop címe nem véletlenül „Algorithmic Design” volt. A 3D-s számítógépes modellezés mellett, az algoritmusos tervezés gyakorlása képezte a tananyag nagy részét. Algoritmusos (más kifejezéssel parametrikus) tervezés alatt azt értjük, amikor egy a tervező által megírt programkód alakítja az épület bizonyos elemeit, vagy akár egészét, előre kiválasztott külső hatások alapján. Ilyen lehet az embertömegek áramlása által meghatározott belső közlekedőrendszer, a szándékolt bevilágítási értékek alapján létrehozott ablakkiosztás, vagy az egy elem apró variálásával kialakított térfalrendszer.
A workshop két részre tagolódott. Az első hat nap a Maya (3D modellező és animációs program) modellezési lehetőségeinek gyakorlásával, és a Maya Script nyelv alapfokú elsajátításával telt, míg a hátralevő négy napban egy-egy saját projektet dolgoztak fel a két-háromfős csoportok. Mivel tudatosan kerültük az építészeti programalkotást, és csak a programkód és a formálás összefüggéseire koncentráltunk, a végeredmény térbeli játékok, pavilonok, szoborszerű alakzatok változatos felhozatala lett.
Ugyan reggel nyolctól este hétig tartott az oktatás, Monica és Kristof jó ritmusban tagolta az anyagot, váltogatott a programozás és a modellezés-oktatás között. Hogy még emészthetőbbé tegyék az elhangzottakat, több előadáson mutatták be a parametrikus tervezés elméletének megvalósult példáit, amelyeket leginkább a Zaha Hadid Architects munkáiból valamint saját workshopjaik anyagából válogattak össze…
Komikus volt azt hallani Kristof egyik előadásán a vilniusi Guggenheim múzeum tervezése kapcsán, hogy a kezdeti fázisban végül egy „idegen testként megjelenő épület” tervezése mellett döntöttek. Melyik Zaha-épület nem idegen test a városban? Elképzelhetjük azt a jelenetet, amint Patrik Schumacher és a Nagyasszony leülnek a múzeum koncepciójának alkotásakor, és felmerül bennük, hogy ők ide bizony magastetős épületet terveznek… majd meggondolják magukat, és inkább mégsem. Persze érthető ez a bájos elfogultság, hiszen ki ne lenne kicsit elfogult, ha éppen a világ leghíresebb építészirodájában dolgozna. Ugyanígy érthető az is, hogy elnézően nyilatkozott a megépült projektekben alkalmazott anyagok és technológiák gazdaságosságáról, és a CNC gyártás mindenhatóságáról.
Mindent összevetve nagyon jó oktatókat sikerült elhozni a BME-re; lelkesen konzultáltak az egész hét alatt, és a problémákra is gyorsan találtak megoldást. Érződött, hogy nagyon otthonosan mozognak a területükön. Ez a fajta intenzív műtermi oktatás sokkal hatásosabban tudott átadni egy nagy anyagot, mintha a kurzus a hagyományos egyetemi képzés keretein belül, szétszabdalva jött volna létre. Sajnos sem az órarend, sem a teremhasználati lehetőségek nem kedveznek az ehhez hasonló workshopok szervezésének. Hol van az a hely az egyetemen, ahol egy ilyen kurzust le lehet bonyolítani anélkül, hogy a termen folyton keresztül járkálnának? Ahol elegendő korszerű számítógép áll rendelkezésre? Ahol a számítógépes modellezés után fizikai modellt is készíthetnek a hallgatók (tőlünk nyugatabbra ez elég gyakori)? Ahol egyáltalán elég hely van huszonnégy hallgató egyidejű munkájához? Szerencsétlenségünkre a K-épület teteje egy héttel a workshop előtt ázott be, így a penészszagot élvezhettük egy héten át. Ez utóbbi persze csak balszerencse volt, de belátható, hogy nagyon hiányzik egy hallgatói műhely vagy műterem, amely helyet adhat a jövőbeni hasonló műhelymunkáknak.
Mindenképpen köszönet illeti Perényi Tamás tanár urat, a Lakóépülettervezési Tanszék vezetőjét, aki lehetővé tette a workshop létrejöttét, Szoboszlai Mihály tanár urat, az Építészeti Ábrázolás tanszék vezetőjét az informatikai háttér biztosításáért, és Santos Danit, a Zaha Hadid Architects volt munkatársát, aki elhozta a BME-re kollégáit.
A csapatok munkái:
1. csapat:
Taloumi Alkmini
Németh Roland Dániel
Pásztor Bence
2. csapat
Botzheim Bálint - Szücs György - Lakomcsik Attila
3. csapat
Bisztray Júlia - Márton Annamária - Mészöly Krisztina
4. csapat
Farkas Anett - Kulinyi Dániel - Varga Luca
5. csapat
Butyka Anna-Maria - Tóth Bálint Zoltán - Funk Bogdán
6. csapat
Balogh Boglárka - Bánhegyesy Éva - Lehoczki Zsolt - Lenczuk Mónika
7. csapat
Gidófalvy Kitti - Hajdu Gáspár
8. csapat
Vidó Nóri - Kápolnás Gergely - Pálóczy Tibor - Santos Dániel
A szerző építészmérnök hallgató, a workshop résztvevője.
Hozzászólások