Építészet

Wales fővárosának, Cardiffnak egyik legizgalmasabb építészeti látványossága a Cardiffi Öböl partján található Wales Millennium Centre. Tervezői tömören úgy jellemezték: nemzetközileg kimagasló, és összetéveszthetetlenül walesi. Bár a dióhéjnyi jellemzés találó, mégsem mondja el mindazt, amiről ez a különleges épület szól: a walesi büszkeséget, a tradíciót, a tájat, és azt a szeretetet, ahogy ez a nemzet a dolgokat megérinti. A Millennium Központ sem más, mint egy nemzet vallomása, ahol minden apró részlet mögött egy különleges mondanivaló húzódik meg. A hg szerkesztője ebből az érzésből hozott magával egy szeletet.

Az épületre eredetileg kiírt nemzetközi pályázat a nemzeti operaházról szólt, erre több mint kétszáz építész adta be pályamunkáját a világ minden tájáról; ezek között az iráni születésű Zaha Hadid avantgárd munkája lett az első. A projekt azonban anyagi bizonytalanságokra hivatkozva megbukott, a művészeti központ építésének előkészítése pedig tovább húzódott. Sok évvel később Donald Gordon dél-afrikai üzletember páratlan, 20 millió angol fontos pénzadományával a projekt új lendületet vett, az operaház tervét pedig továbbgondolták, és egy művészeti központ létesítését célozták meg. Ezt a pályázatot már a Capita Percy Thomas tervei nyerték el.

Egy nemzet mementója

A WMC művészeti központ első részlete, a Donald Gordon Színház és Weston Studio Színház Jonathan Adams tervei alapján készült, aki egy összetéveszthetetlenül walesi épületről álmodott, amely felöleli és szimbolizálja a tartomány legjellegzetesebb hagyományait. Ennek megvalósításához kizárólag Walesben fellehető – a walesiek történelmében is kiemelkedő jelentőségű - alapanyagokhoz nyúlt, olyanokhoz, mint a walesi palakő, a fa, a szén, a fém és az üveg.

„A walesiek életében most jött el az az idő, hogy kristályosodjon az a tudatosság, amivel más nációk közül kiemelkedik. Ezért igyekeztem a WMC épületét úgy megtervezni, hogy az képes legyen adni valamit ennek a nemzetnek; ez a valami pedig ugyanaz a csoda, büszkeség, olykor talán kétértelműség és bizonytalanság, ami a walesiekre oly jellemző.” – Jonathan Adams

Az épület külső részét bíbor, kék, zöld, szürke és fekete színben csillogó, Wales különböző kőfejtőiből származó palakő borítja, amit az épület néhány pontján keskeny, tengerszínű üvegablakok szakítanak meg – ezzel szimbolizálva a tengervízzel mosott kőszirteket. Jonathan Adams építész azokból a dél-walesi sziklákból merített ihletet, amelyek az időjárás viszontagságai ellenére évszázadok óta mintegy erődként állnak; az épületnek is a sziklákhoz hasonló jövőt álmodott.

„Tervezéskor saját víziómat próbáltam meg általános eszközökkel kifejezni. Walesben nőttem fel, az építészetbe átültetett látomások ezeken a tapasztalatokon alapulnak.” – Jonathan Adams

Ahogy az északiak számára a kőfejtők, úgy a déliek számára az acélgyártás volt meghatározó, éppen ezért készült el az épület legjellegzetesebb része, a monumentális fémhomlokzat acélból, annak is egy edzett változatából, amelyet a sós tengervizes levegő sem tud kikezdeni. A tervező számára fontos volt, hogy egy olyan jellegzetes homlokzatot készítsen, amit már messziről fel lehet ismerni, elfelejteni pedig soha. A homlokzat megjelenését a római idők ihlették: a rómaiak a kereszténység mellett klasszikus építészeti sajátosságaikat is magukkal hozták, ezek közé tartoztak a hatalmas vésett és feliratos kövek is. A történelem ezen szakaszának állítottak emléket a tervezők, az acélhomlokzatba pedig a neves walesi költőnő, Gwyneth Lewis kétsorosa került walesiül és angolul: Creu Gwir fel gwydr o ffwrnais awen, ami annyit tesz, „Az igazságot üvegként kinyerni az inspiráció kohójából”; az angol szavak pedig az alábbiak: In These Stones Horizons Sing, ennek jelentése pedig annyi, hogy „Ezekben a kövekben horizontok dalolnak.” A walesiek büszkék arra, hogy két nyelvük van, az angol, amelyet szerte a világban mindenki ért, és a walesi, amelyet csak ők. 

Az acél és a palakő mellett a harmadik legfontosabb alapanyag a walesi fa volt: a lépcsők, a színháztermek falainak, mennyezetének borítását a legváltozatosabb színű és erezetű fafajokból (bükk, kőris, tölgy, platán, éger, nyír, gesztenyefa, cseresznyefa) készítették, amelyekhez az alapanyagokat Közép-Wales erdeiből szállították.

A számok tükrében

• A WMC alapterülete 33 000 négyzetméter
• 4 500 tonna vasat használtak fel az építkezés során
• 2 000 tonna palakő borítja az épületet
• 2004.11.28-án II. Erzsébet királynő adta át a központot
• Az épület 33 hónap alatt készült el
• Az acélhomlokzatba vésett betűk 2 méter magasak
• Összesen 106 millió fontból épült meg a művészeti központ
• Az épületben 13 lift működik az épületben, további 2 mozgássérültek részére készült
• A Donald Gordon Színház 1 896 fős
• A Weston Stuido 254 fős
• A nagyszínpad 110 fős zenekar befogadására képes

Cardiffi beszámolónkat hamarosan folytatjuk!

Ha kedvet kapott egy hasonló kalandhoz, a VisitBritain, a Brit Turisztikai Hivatal és az easyJet jóvoltából megnyerhet egy londoni utazást! Ide kattintson!