Alkalmazkodás vagy ellenszegülés? A környezetbe való alázatos belesimulás vagy hetyke szembenállás? A városi környezetbe, különösen a történeti városszövetbe szánt foghíjbeépítés tervezésével megbízott építész biztosan szembetalálja magát ezzel a dilemmával. Az bízvást elmondható, hogy ez a típusú munka az építész legnehezebb feladatai közé tartozik. A KÉK múlt heti konferenciája ezt a nehéz kérdést járta körül; a műemlékvédelem szempontjait képviselő szakembertől a hazai és nemzetközi példákat jegyző építészekig az érdekeltek széles spektruma képviseltette magát. A konferencia apropóján bemutatunk néhány külföldi példát.
Sokszor már a környezeti adottságok is feladják a leckét: szabálytalan alakú, esetleg túl szűk telek, néha megtartandó épületrészek vagy homlokzat. A megrendelő természetesen a lehető legtöbb lakást, irodát vagy egyéb funkciót akarja belezsúfolni a házba, ugyanakkor a beépítéssel kapcsolatos előírásokat árgus szemmel ellenőrzi a hatóság. A fizikai feltételek mellett a stílusbeli kötöttségek is feladják a leckét: a kérdésre az építész vérmérséklete szerint adja meg a választ. Az elmúlt évtizedekben nálunk kifejezetten a múlttal való szembehelyezkedést tartották kívánatosnak; ennek köszönhetőek a történelmi városrészekben felhúzott, a legkevésbé sem érzékeny foghíjbeépítések.
Alapvető kérdés persze, hogy mit nevezünk illeszkedésnek? Vajon pusztán esztétikai kérdésről van szó, vagy a szerkezeteknek, esetleg a tömegformálásnak is igazodnia kell a környezetéhez? A következőkben bemutatott külföldi példák is azt szemléltetik, hogy mennyire összetett kérdésről van szó.
Le ruban szabadidő- és ifjúsági központ
A KOZ Architectes saint-claud-i épülete semmiféle előképet nem igyekszik másolni. Igaz, a környezet nem klasszikusan historizáló, a letisztultabb, szögletesebb formák jellemzik. Az épület tömegalakítását a tervezők az egészből való elvétel alapgondolata mentén végezték, azaz kiindultak egy, a beépítési lehetőségeket maximálisan kitöltő, szabályos, négyszögletes elemből, és ebből "haraptak ki" darabokat.
Ezzel egyrészt megoldható, hogy a ház belsejébe is bejusson a fény, másrészt érdekes vizuális kapcsolatok jönnek létre. A ház szerkezetét eredetileg fából szerették volna elkészíteni, de ezzel a megoldással a különféle előírások (pl. tűzvédelem) teljesítése gyakorlatilag megoldhatatlan feladatnak tűnt. Így végül szalagszerűen tekeredő, főleg előre gyártott panelekből álló betonszerkezet készült;az eredeti elképzelés annyiban maradt meg, hogy a külső homlokzaton a betonfelület zsalumintája fát imitál és barnára lett festve. Ezt vidám, élénk színekben pompázó színezett homlokzati üvegpanelek egészítik ki.
A színhasználat a belső térben még merészebb: az élénk piros és zöld falak segítenek a gyerekeknek a tájékozódásban. A tervezők már a környezettudatos generációhoz tartoznak, így az épületet is igyekeztek a fenntarthatóság jegyében megtervezni: az üveghomlokzat a lehető legtöbb fényt engedi be az épületbe, a meleg vizet pedig napkollektorok állítják elő.
Olmütz, Művészeti Múzeum bővítése
Az Olmütz belvárosába tervezett múzeumbővítés építészei, a cseh Šépka Architekti érdekesen oldotta meg az illeszkedés-szembenállás kérdését. Maga a történelmi környezet is ellentmondásos: kis középkori polgárházak és grandiózus paloták, egyházi és katonai épületek alkotják. Az ezek között található foghíjtelekre szánt új házak léptékükben és tömegformálásukban igazodnak környezetükhöz, ugyanakkor formájuk a legkevésbé sem nevezhető archaizálónak.
A környezeti léptékhez való igazodás indokolta azt is, hogy a múzeum funkcióit öt különálló épülettömegbe osztották szét. Ezekbe kerülnének a kiállítótermek, könyvtár, előcsarnok, könyvesbolt és büfé. A fény az épületek belsejébe felülvilágítókon át jut be, a homlokzati falakat kevés ablak tagolja. Ez a megoldás különösen a könyvtárban érdekes: visszautal a 18. századi francia klasszicista építészek által alkalmazott megoldásokra. Ugyanakkor a felülről való megvilágítás múzeumi terekben is kedvezőbb, mert egyenletesebb fényhatást jelent.
A terv tehát egyszerre épít a ház archetípusára és a kortárs elemekre, azaz egyszerre ősi és modern. A fehérre színezett betonfelületek elegáns elemek a nagymúltú, historikus városi környezetben.
L'Astrolarbre szociális bérlakás apartmanház Párizsban
Szintén a KOZ Architectes műve a párizsi foghíjbeépítés, amely a város egyik jellegzetes, csendes utcájában épült. A beépítés különlegessége, hogy a telek végében megmaradt két régebbi, kétszintes épület. A terv fontos része volt, hogy megmaradjon a ház udvarában álló fa, amely körül egy új kertet is kialakítottak. A tagolt épülettömegek 12 apartmant tartalmaznak, amelyeket szociális alapon vehetnek igénybe a lakók. Az épület (Párizsban szokatlan módon) faburkolatot kapott.
A ház egyszerű, letisztult tömege nem helyezkedik szembe a környezetével, ugyanakkor mégis sajátos, egyedi karaktere van.
Slender-Bender, Berlin
A keskeny telken épült létesítmény egy meglévő ház rekonstrukciója, illetve annak kiegészítése. A hatszintes épületegyüttesben lakó- és irodafunkciók kaptak helyet. A Deadline iroda tervezte, fémlemezzel burkolt íves épülettömeg szoborra emlékeztet, amelyet három részre tagoltak.
Az épület alaprajza lineárisan szervezett: a helyiségeket egymás után, sorban fűzték fel. Az épület tetején tetőkert és egy merészen kilógatott konzolos erkély található. Berlinben szokatlanok az ekkora méretű üvegfelületek, az épület mégsem lóg ki a környezetéből, hanem harmonikusan belesimul abba.
Természetesen a bemutatott néhány példa nem szemlélteti a lehetőségek teljes tárházát. Szerencsére nálunk is találni szép példákat arra, hogyan lehet elegánsan megoldani ezt a nehéz kérdést. Ilyen például Reimholz Péter több épülete (pl. a HAPIMAG apartmanház a budai Várban), a Magház Dévényi Tamástól, a Lánchíd 19 Design Hotel, Sugár Péter és Benczúr László terve, vagy a Kesztyűgyár Közösségi Ház a Rév8-tól. Ugyanakkor sajnos számos elrettentő példa is akad, így csak reménykedni tudunk, hogy a bemutatott példák is arra inspirálják az építészeket, hogy alaposan átgondolt, igényes megoldásokat adjanak erre a kétségkívül nehéz kérdésre.
Hozzászólások
Érdekes hazai példa az esztergomi Erzsébet ház: 3, 30 éve elbontott épület helyére húztak fel egy nagyon modern kinézetű monstrumot. Tele zavaros belső udvarral, meg fejjel lefelé lépcsőkkel.
http://erzsebethaz.hu/fooldal.php#
Villy! Bár eszembe sem jutna egy lapon említeni az Erzsébet házat például a párizsi Pompidou központal, ezt már csak azért sem tehetném, mert azt, annó "zöld mezős" beruházásként és nem foghíjj beépítéssel emelték. Arra viszont felhívnám a figyelmedet, hogy a tervek láttán igen nagy volt a felháborodás francia szakmai körökben, mégis felépült! Azóta meg a főváros egyik jelképé, építészeti ikonjává vált korát jóval meghaladó, akkor formabontónak számító külsejével.
Biztos bennem van a hiba, nekem az se tetszik, pedig voltam ott. Nem a szakma tetszését kell elnyerni, hanem a városlakókét. Nem tudok elképzelni olyan kort, amikor a Pompidou kp-ot valaki szépnek találja.
Ha meg fellapozom a 130 éves esztergomi lapokat mind szépet, jót írnak az akkor épült épületekről, és még mai mércével is szépek. Akkor miért nem éreztek késztetést az építészek, hogy randa házat csináljanak, utána meg megmondják a közvéleménynek, hogy az valójában szép, csak megelőzi a korát? Akkor még tudtak valamit.
Ez csak modern dolog, hogy így akarnak kitűnni, hogy ilyen botrányosan össze-vissza épületeket terveznek.
A másik. Pár éve lebontottak egy szocreál épületet, mondván, hogy ronda, utána meg telenyomták a belvárost ugyanolyan rémes "modernkedő" tömbökkel.
Villy! Azzal a gondolatoddal maximálisan egyet tudok érteni, hogy elsősorban maguknak a benne lakó, felhasználóknak kell, hogy tetszen az épület! A Pompidou központot lehet szeretni vagy nem szetetni, de az tény, hogy mára a párizsiak egyik kulthelyévé vált. Szóval szerintem idő kérdése, és a helyiek is el fogják fogadni, a közeljövőben megnyíló kávézónak köszönhetően meg akár meg is szeretik az Erzsébet házat.
Szerintem egyébként most azért tűnhet furcsának az E.H. tömbje, mert körülötte jóformán csak egyszinte, mezővárosi jellegű házak sorakoznak. Úgy gondolom azzal, hogy felépült, remélhetőleg egyfajta folyamatot generálva elindít egy tömbrehabilitációs folyamatot, melynek végén végre nem egyszintes házikók között kell a belvárosba érkezőknek elhaladnia.Lehet, hogy évek múlva már, egy új és modernebb belváros úttörő épületeként fogjuk majd emlegetni.
Esztergomi lévén én is, mind a mai napig ámulattal sétálok a belváros gyönyörű, bár meglehetősen leromlott állagú 18.-19.században épült épületei között. Radikálisan más világ volt az a kor!
A belvárosban felépült betonszörny komplexum(Bástya-Rákóczi-Lőrinc) meg egyértelműen egy letűnőben lévő kor ideológiai hagyatéka, amit véleményem szerint úgy ahogy van a földel kellene egyenlővé tenni, és egy a városhoz méltó emberközelibb és kötelezően kortárs, haladó szellemű terv alapján újjáépíteni.