A világ első vasbeton színházépületének az 1911-13 között épült párizsi Champs-Elysée színházat tartják: kevesen tudják, hogy az 1877-ben Benkó Istvánként született (később anyai nagyanyja után lett Medgyaszay) építész az első vasbeton szerkezetű színház, a veszprémi színház terveit 1907-ben dolgozta ki Párizsban, Francoise Hennebique vasbetontervező irodájában.
Az Hennebique-rendszer alkalmazásával pontos számítások alapján kidolgozott mérnöki konstrukció született. Persze érthető, hogy a világ kulturális fővárosának tartott Párizsban épült Perret-van de Velde-féle színházat tartja a szakirodalom az első vasbeton színházépületnek, ám az évszámok önmagukért beszélnek...
1908-ban a bécsi, Otto Wagner, a bécsi szecesszió nagytekintélyű építésze fővédnökségével megtartott VIII. Nemzetközi Építészeti Kongresszuson hangzott el Medgyaszay István (1877-1959) előadása, A vasbeton művészi formája címmel. A magyar építőművészet e pillanatban utat mutathatott, felvázolva az eljövendő évezred új építőanyaga, a vasbeton művészi formálásának esztétikai elveit. Medgyaszay előadását a már felépült veszprémi színházáról készült fotókkal illusztrálta.
Medgyaszay ekkor már túl volt a bécsi Képzőművészeti Akadémia Otto Wagner vezette építészeti mesterkurzusán (1899), tanult a bécsi Műszaki Főiskolán, majd a budapesti Műegyetemen 1904-ben vette át tervezői diplomáját. A wagneri iskolából hozta konstrukció iránti fogékonyságát. Építőművészi munkásságának másik lényeges forrása egész életét végigkísérő érdeklődése: a magyar művészet és a népművészet gyökereinek a kutatása volt.
A veszprémi színház (1907)
A veszprémi kötődésű, a gödöllői művésztelepen alkotó művész Nagy Sándor közbenjárására kaphatta kezdő építészként a veszprémi színház tervezésére a megbízást. (Nagy gödöllői művészházát 1904-1906 között tervezte Medgyaszay.)
Nagyszerű választásnak bizonyult, hiszen a korszerű vasbetonépítészetet ismerő, stílusteremtő művész első remekműve születhetett meg e megbízás nyomán.
Az épület különlegességei a vasbeton szerkezetek: födémek, tetők, lépcsők, vasbeton konzolokkal alátámasztott párkányok (ilyen belül a páholysor is) és erkélyek. A vakolt téglafalakba épített ablakok is előre gyártott vasbeton szerkezetek.
Medgyaszay színháztechnikai szabadalmai: a tűzbiztos vasbeton födém, a foglalat nélküli izzólámpa, valamint a színházi ajtózár, alternatívát jelentett a Fellner & Helmer féle tűzbiztos „monarchiás színházgyárnak”. A korszerű építési anyagok által életre hívott építészeti formák, a magyar művészeti hagyományokban gyökerező díszítmények, a tűzbiztonságra figyelő szabadalmak a kortársakéhoz képest „minőségibb” színházépítészetet jelentettek.
Az egykori Püspökkert különleges terepadottságait kihasználó multifunkcionális épület alkotója szabadon élt a vasbeton adta lehetőségekkel. Épülete egyszerre lehetett színház, gyors átalakítással bálterem, de az új technika: a mozgófilm vetítésére alkalmas építészeti kialakítással is rendelkezett. Korszerű központi légfűtése még azt is lehetővé tette, hogy a különböző események helyiségeit akár külön-külön is fűthessék. Az épületet eredetileg elegánsan kialakított terasz kapcsolta össze a később lebontott Korona Szállóval.
Tömegének tagolása tükrözi a belső funkciókat. A dekoratív hatású falsíkok (ezt az akkor szokatlan megoldást fogadták el legnehezebben kortársai), az egyedien formált mérműves ablaknyílásokkal sajátos, az asszír építészetre utaló, ám a magyar népi művészet hagyományaiban gyökerező díszítményeket kaptak. Az épületbe az utca felől és a park felől is be lehetett jutni, valamint az oldalajtókon is közlekedhetett közönsége. Ma viszont, az eredeti elképzelést megváltoztatva, a park felőli oldalbejáratot használják főbejáratként. A bejáratot és a színpadot magában foglaló épületrészeket párkányzat koronázza. A mintás, műkő nyíláskeretezések, a vakolt felületbe illesztett kődíszek és népies kerámiamintázatok (ezek Zsolnay-termékek, amelyek később az építész más épületein is megjelentek) egységesen komponált homlokzati architektúrát képeznek. A kert felőli homlokzatot a Hunor és Magor című sgraffito díszíti, az utca felől pedig a főlépcsőház színpompás-ovális üvegablaka látszik, mindkettő Nagy Sándor alkotása. Eredeti, és talán sehol másutt nem alkalmazott megoldás, ahogyan a park felőli bejáraton (valójában a színpad alatt) lépünk (azaz sajnos csak léphettünk) az épületbe, és a tágas alsó előcsarnokon keresztülhaladva a hátsó lépcsősoron át érkezünk a nézőtérre, szakítva azzal a kanonizált színházépítő hagyománnyal, amely szerint a lépcsős felvezetésű főbejáratot előcsarnok, majd az ebből nyíló nézőtér követi.
A nézőteret íves vasbeton tető fedi, amely vasprofilok között függő vékony, előre gyártott betonhéjakkal van fedve. E belső, függesztett álmennyezeten vágott szellőzőnyílások, az üveggyöngyökkel ékített, foglalat nélküli lámpacsokrokkal (ez Medgyaszay először itt alkalmazott szabadalma) különleges, máshoz nem hasonlítható szecessziós hangulattal ajándékozták meg az egykori látogatót. Az már egy másik történet, hogy mindebből mára nem sok maradt. Szerencsére a vasbetonszerkezetet nem lehet szétdúlni, átépíteni, így nagyrészt az eredeti tömegeket és formákat láthatjuk ma is.
A színház első felújításakor (1953-ban) kijavították a háborús sérüléseket, új kazánház épült. Ekkor falazták be az utcai főhomlokzaton kialakított bejáratokat és ekkor került a nyugati oldalra a főbejárat. Az 1980-as évek elején végzett újabb felújításkor az időközben műemlékké nyilvánított épületet minden ellenállás ellenére alaposan átalakították. Ekkor veszítette el végérvényesen egykori arculatát. Ekkoriban sajnos még nem feltétlenül lehetett érvényesíteni azokat a szigorú rekonstrukciós szabályokat, amelyeket Medgyaszay soproni és különösen a nagykanizsai színházánál már figyelembe kellett venni a tervezőknek.
A szecessziós vasbetonépítészet utat mutató alkotása 1926-ban vette fel a Petőfi Színház nevet, 1961óta van önálló társulata. A színház sokunkban Latinovits Zoltán nevét idézi.
A soproni színház (1909)
A Franz Lössl bécsi építész által a 19. század elején, klasszicista stílusban tervezett gyönyörű, ám tűzveszélyes soproni színház átalakítására a bécsi Fellner & Helmer társaságot kérték fel. A veszprémi színház építésével elismerést szerzett Medgyaszay azonban a megadott határidő előtt készítette el a terveket. A színház páratlan gyorsasággal, a helyi mesteremberek szaktudásával, és nem kevés lelkesedéssel született újjá az új idők szecessziós-magyaros formáival és díszítményeivel. A régit majdnem teljesen lebontották, helyén vasbeton szerkezetű, korszerű épület épült.
A régi, négyoszlopos erkélyes főbejárat formáit megidéző, vertikálisan tagolt homlokzat vasbeton ablakdíszei fölé finom színekben játszó sgraffito került. A Medgyaszay tervei alapján Beszédes Ottó és Zsilla Kálmán kivitelezésében készült homlokzati díszítmény művészeteket megtestesítő szimbolikus alakjai hátterében a Sopron környéki táj bontakozik ki. A veszprémihez hasonlóan a homlokzaton is és belül a színpad körül, valamint a nézőtér egyes részein is megjelent a meleg barna árnyalatú, népi formákat idéző dekoratív Zsolnay kerámia díszsor, amely a művészi hatást fokozva negatív formaként a színpadi függönyön és egyéb textíliákon is visszaköszön.
A nézőtér egyedülálló szépségét emelik ki a korabeli leírások. A harmonikus tér a vasbeton szerkezeten alapuló ívformák mesteri variációinak köszönhető. A veszprémihez hasonlóan Medgyaszay itt is elvetette a színházak tradicionális bordó-fehér-arany színvilágát, helyette a rá jellemző pasztellszíneket (pl. homokszínű, rozsdabarna) használta. A fény, a megvilágítás vált főszereplővé, amikor a saját szabadalma felhasználásával készült foglalat nélküli izzókkal világította meg a nézőteret. A színpad építészeti különlegessége a 16 négyzetméteres függőlegesen emelhető szellőzőtető. Az épület másik különlegessége a szinteket összekötő kettős lépcsősor.
A színház későbbi „felújításai” során sajnos az eredeti elképzelések változtak. A színházat Kőnig Tamás és Wagner Péter tervei alapján Dávid Ferenc művészettörténeti kutatásainak figyelembevételével 1990 után eredeti formájához hasonló módon állították helyre.
Medgyaszay nagykanizsai szánházáról szóló cikkünket holnap publikáljuk.
Hozzászólások