Áll a Bem téren egy nem túl feltűnő épületegyüttes, amely sokkal nagyobb szerepet tölt be a jelenkori magyar történelemben, mint első blikkre gondolnánk. A második világháború óta innen bonyolítják Magyarország külkapcsolatait: eleinte főleg a szovjet, az utóbbi évtizedekben pedig elsősorban az Európai Unió felé; és ebből a komplexumból intézik az államközi kapcsolatokat a Föld majd kétszáz országával is. Betekintést nyertünk oda, ahova külsősként csak államtitkárok és miniszterek járnak: a Külügyminisztérium palotájába.
A terület egyik első ábrázolását egy 17. századi metszeten láthatjuk. A minaretekkel tagolt településképen jól látható a középkori városfal, és rajta (folyóparti szegletében) a „Kakas-kapu” bástyája (ágyútornya). Ma már nehéz elképzelni, ám az észak-budai Duna-part mellett ősidőktől lakott, Vízivárosnak nevezett terület még kétszáz évvel ezelőtt is Buda külvárosa volt. A Külügy tágas belső csarnokból nyíló, elegáns könyvtárába ma a Budát egykor védelmező fal középkori rondellájának szakszerűen feltárt és konzervált maradványai feletti üvegpadlón léphetünk be.
Az első önálló Magyar Külügyminisztérium 1848-ban alakult. A kiegyezés után osztrák-magyar közös intézmény működött, majd a Monarchia felbomlását követően újra önállósulva közel száz külképviselettel, és ezekhez rendelt szép épületekkel is kiegészült. 1919 után a reprezentatív épületet kereső minisztérium a Várnegyedbe, a Dísz tér 1-2. szám alatti, korábban a Vöröskereszt Egylet palotájaként ismert historizáló épületbe költözött. Az 1901-03 között, Hültl Dezső és Hauszmann Alajos tervei alapján felépült saroképületet 1945-ben porig bombázták. (Ma a helyén ásítozó üres telken jeles napokon kirakodóvásár tarkállik.) Az egykor a pesti oldalról is jól látható épületet titkos föld alatti folyosórendszer kötötte össze a budavári palotával, ahol ekkoriban a kormányzó is lakott.
A Honvéd Főparancsnokság és a Külügyminisztérium (balra) a Dísz téren, a második világháború előtt.
Azt a Bem téri bérházat, amelyben a Külügyminisztérium a 2. világháború utáni időktől működik, Baumgarten Sándor tervezte az 1900-as évek elején. Baumgarten Lechner Ödön munkatársaként közreműködött a magyar szecesszió egyik legszebb épületének, a Hold utcai Postatakarékpénztárnak a tervezésében. Ismertebb önállóan tervezett munkája a Vakok Intézetének jellegzetes, téglaszalagokkal tagolt épülete.
Rekonstrukció helyett rendkívüli költségekkel végigvitt arculatváltás lett a minisztérium B és C épületeként is ismert, elöregedett ház sorsa. Homlokzatát leegyszerűsítették, az első szinttől a párkányig elegánsnak szánt, fehér kőlapokkal burkolták. Középütt egyszerű oszlopos főbejárat, amely timpanonszerű formájával a posztmodernnek nevezett ízlésvilágot próbálja közvetíteni. Felette sötétített ablakos üveghomlokzat viszi tekintetünket a magasba. A halványzöldre festett acélkorlátok talán az egykor volt szecessziós épületdíszekre reflektálnak. Fent tetőterasz, és még egy funkcióját vesztett timpanon. A rekonstrukció nyomán kibontakozó épület 1995-re készült el, a BUVÁTI és Csák Gézáné közreműködésével. A belsőépítészet terveit a STUDIO-C Építész Iroda készítette.
A Bem tér 1956-ban - a háttérben a (rövid ideig Nagy Imre munkahelyeként is szolgáló) Külügyminisztérium átalakítás előtti homlokzata.
Az öt emeletet átfogó, sátorformájú üvegtetővel fedett, posztmodern kulisszaelemekben bővelkedő belső csarnok és a csatlakozó − szintén üveggel fedett – télikert kétségkívül látványos. Utóbbi már kivezet az épületből, és láthatóvá válik a Bálint és Jámbor-féle egykori számvevőszéki épület figyelemre méltó belső udvara.
Mint minden rendes monarchia-kori középület esetében, 1909-ben a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék leendő Bem rakparti székházára is tervpályázatot írtak ki, amelyet az akkor már közös építészirodában dolgozó Bálint Zoltán (1871−1939) és Jámbor (Frommer) Lajos (1869−1955) nyert meg. (Alkotásaik közül a − példaképük, Lechner Ödön világát idéző − szatmári Vigadót és különösképpen a debreceni megyeházát - „Hajdú vármegye debreceni székháza” - kell kiemelnünk.)
Három utcára (Fő utca, Ganz utca és Bem rakpart) néző budapesti munkájuk már a lechneri örökséget újragondoló szecessziós építészet geometrikus változatához igazodik. Az 1912-ben elkészült háromemeletes épület vertikálisan tagolt, arányos homlokzataival is kitűnik Duna-parti szomszédai sorából. Vakolt-festett, illetve természetesen erezett barnás-vöröses kővel burkolt felületek finoman hangolt szín- és formajátéka teszi jellegzetessé. A lizénás tagolás, a lépcsős keretezések és az optikai középpontok stilizált népi motívumos domborműveinek együttese harmonikus összképet ad. A pesti oldalra néző főhomlokzat vakolt lizénákkal keretezett, stilizált növényi formákkal záródó féloszlop-párral díszes középrizalitja mögött, az egykori számvevőszéki elnöki és főszámtanácsadói dolgozószobák helyén ma a külügyminiszter dolgozószobája és a miniszteri tárgyaló található. Az első emeleti párkányon allegorikus kőszoboralakok állnak. A homlokzatrészt záró, geometrikusan formált timpanonról az ötvenes években verték le a koronás címert.
Az épületbe szerencsés esetben a Bem rakpart és a Ganz utca sarkáról is beléphetünk, hiszen itt van az ívesen alakított, hármas osztású egykori főbejárat. Bent szintén ívesen formált, márvánnyal burkolt, kupolával fedett gyönyörű lépcsőház fogad. A szoborfülkékben mitológiai alakok köszöntik a látogatót: Thalia, Nympha és Aszklepiosz a kígyóval. (Szokatlan megoldásként az épület földszintjét egykor a rendkívüli méretű elnöki és helyettesi lakások foglalták el.)
Az épület hangsúlyos, Dunára néző homlokzata mögötti miniszteri dolgozószoba és a miniszteri titkárság, valamint a miniszteri hall nemes berendezési tárgyakkal, figyelemre méltóan válogatott művészeti alkotásokkal: festményekkel, szobrokkal, metszetekkel teremt a mindenkori külügyminiszter munkájához illő környezetet. Szinnyei Merse Pál, Mednyánszky László, Vedres Márk, August Rodin és még sok kiváló művész alkotása látható a falakon, posztamenseken, és a legjobb műhelyekből kikerült bútorok, szőnyegek, pompás csillárok teszik barátságossá e termeket.
A dolgozószobához kapcsolódó miniszteri tárgyalót 2006-ban nevezték el gróf Andrássy Gyuláról, a Monarchia közös külügyminiszteréről. Benczúr Gyula nagyméretű festményéről tekint ránk a kiváló képességű férfiú, a „szép halálraitélt”, akit az 1848-as forradalomban viselt szerepe miatt halálra ítéltek ugyan, ám néhány évtized múlva elérte, hogy Ferenc József külügyminiszterévé és európai hírű politikussá váljék. A kiállított dokumentumok között leveleibe is betekinthetünk: olvashatjuk baráti hangú levélváltását Erzsébet királynővel, de azt is, hogyan készíti elő Bismarckkal a Berlini Konferenciát, vagy milyen gondolatokat cserélt Liszt Ferenccel. Az A épületként is ismert, Bálint és Jámbor-féle zárt udvaros tömb tetőtérének beépítése, valamint a homlokzatok felújításának tervei a Mérték Építészeti Stúdió munkái (1997).
A Világörökség budapesti területéhez tartozó Duna-parton álló központi együttest (A, B, C épületek) áttekintve a közös funkció ellenére két egymástól teljesen elütő épületet látunk. A Bem téri épület reprezentálni akar: azon a nyelven, amely akkor éppen (nem építészetileg) aktuális volt. Szerényen, ám méltóságát őrizve csatlakozik hozzá a szecessziós egykori számvevőszéki palota, amely közel száz esztendősen is tökéletesen modern. A régmúlt és a közelmúlt építészeti öröksége, valamint napjaink építészete találkozik tehát az épületegyüttesben, a Magyar Külügyminisztérium központjában.
Végezetül a Fő utcához csatlakozó Nagy Imre téri legújabb, D, E és F jelű épületek együtteséről is szólnunk kell. A 2004-ben elkészült bővítést Guczogi György DLA, a Finta Stúdió munkatársa tervezte. A nyolcvanas években szintén a Stúdió által tervezett főépület két új szárnnyal bővült. Ezek a főépület belsőudvaros rendszeréhez igazodnak, ám a külsejükkel elszakadni igyekeznek a posztmodern elemekkel díszített első épülettől. Az épületcsoportot vörösbe öltöztető tégla architektúra mégis fenntartja az egységességet.
Hozzászólások