Akár csikorgó fagy van kint, akár rekkenő hőség, alapvető elvárásunk egy épülettel szemben, hogy a belső térben nagyjából mindig ugyanolyan legyen a hőmérséklet. Mivel a hőszigetelő anyagok nem hővezetők, ezért télen nem engedik ki a meleget, nyáron viszont kívül tartják a forróságot. Hőszigetelni mindenképpen érdemes.
A hőszigetelés úgy védi meg az épületet, mint egy kabát. Minél kisebb energiaráfordítással biztosítja a belső állandó hőmérsékletet, legyen kint bármilyen szélsőséges időjárás. Ám az energia-megtakarításon túl a hőszigetelés több előnnyel jár. A falak belső felületi hőmérséklete télen jóval melegebb lesz, a szigetelt épületszerkezet kikerül a fagyzónából, sokkal kisebb lesz a fal téli-nyári hőmérsékletingadozása és a falazat hőtároló képességét is jobban ki lehet majd használni.
Fontos azonban, hogy a szükséges hőszigetelés vastagságát a falak hőtechnikai tulajdonságainak megfelelően, szakember állapítsa meg. A fal hőáteresztő képességének ismeretében pontosan kiszámolható, hogy mennyi hő távozna egy olcsóbb, de kisebb hatásfokú hőszigetelő rendszer alkalmazása esetén, és mennyi a jó minőségű, korszerű rendszer esetén. A polisztirolhabos hőszigetelési rendszerek egyik jó tulajdonsága, hogy szinte mindenféle anyagú falazat esetében alkalmazhatók.
Mennyi a megtakarítás?
Mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mennyit lehet megtakarítani a hőszigeteléssel. Ezzel kapcsolatban a leggyakrabban használt fogalom az U-érték, ami megmutatja, hogy a falazat egy négyzetmétere 1 fok hőmérsékletkülönbség hatására milyen teljesítménnyel „fűti az utcát”.
Egy 1,3 W/m2K körüli U-érték vélhetően nem ijeszt meg senkit, de ha ezt az értéket megszorozzuk a valós hőmérséklet-különbséggel és homlokzati felülettel, akkor meglepő eredményre juthatunk. Egy átlagos panelépület 3000 m2-es homlokzati felülete, 30 fokos hőmérséklet-különbség esetén (kívül -10 °C, belül 20 °C), az egyszerűség kedvéért 1,0 W/m2K U-értékkel számolva 1,0 * 3000 * 30 = 90.000 Watt teljesítménnyel "fűti az utcát". Ez megfelel 1500 db 60W-os izzólámpa egyidejű működtetésével.
Általános szabály, hogy amennyiben a fal "U" értékét a felére csökken, vagyis nő a hőszigetelési tulajdonsága, akkor a falon mérhető hőveszteség, illetve a fűtési energia-veszteség is a felére csökken, hiszen definíció szerint a "U" érték és a szerkezeten keresztül távozó hőmennyiség közt egyenes arányosság áll fenn.
Egy épület hőveszteségének mintegy 30-40 százaléka a falakon keresztül távozik. A tetőn további 20-30 százalék, az ablakokon átlagosan 12-25 százalék, a padlón, a födémen 10-15 százalék és a maradék pedig a kéményen át tiszta hőkibocsátás formájában. Ebből az is látszik, hogy teljes körű felújítás esetén nem elég csak a homlokzatot szigetelni, hanem a tetőt illetve a födémeket is, a nyílászárókat pedig ki kell cserélni. Csak így érhető el látványos energia-megtakarítás.
A megtakarítás viszonylag egyszerűen megbecsülhető: egy átlagos panelépület homlokzatának hőátbocsátása 8-10 cm vastag szigeteléssel kb. a negyedére csökkenthető. Ez azt jelenti, hogy az előző példában szereplő épület 90.000 Wattos homlokzati hőkibocsátási teljesítménye a negyedére csökkenthető. Hogy ez forintban mennyit jelent, azt a mindenkori energiaárak határozzák meg, de biztosak lehetünk abban, hogy a megtérülés évről-évre látványosabb lesz.
Általában elmondható, hogy a viszonylag rosszul hőszigetelő falazatok esetében (ahol az U-érték nagyobb, mint 1,0-1,2 W/m2K) az utólagos hőszigetelés hat-nyolc év alatt megtérül. Az anyagi megtakarításon túl még a homlokzatképzés ideje is lerövidül homlokzati hőszigetelő rendszer alkalmazásával. Még egy hagyományos felépítésű homlokzati vakolatrendszer esetén, amely előfröcskölőből, alapvakolatból és fedővakolatból áll, az egyes rétegek közötti várakozási idő a vakolatvastagságtól és a vakolat típustól függően akár három hét is lehet, addig hőszigetelő rendszer esetén az egyetlen jelentős várakozási idő a tapaszolás, és a fedővakolat felhordása között szükséges egy hét.
Hozzászólások