Hazánkban sok helyen presztízskérdésnek számít (még), hogy valakinek van-e légkondicionáló berendezése. A klímaváltozás tudatosítása és az ezzel kapcsolatban divatossá váló zöld-szemlélet okán azonban egyre általánosabb az a nézet, hogy egy épületnek a nyári hőterhelés ideje alatt is biztosítania kell egy elfogadható belső hőmérsékletet plusz energia felhasználása nélkül is. Ennek a szemléletnek a testet öltéséhez adhatnak segítséget többek között az úgynevezett fázisváltó anyagok is.
A német BINE Információs Szolgálat és Der Solarserver 2001 nyarán összefoglaló cikket jelentettek meg a többszörösen díjazott freiburgi Fraunhofer Szoláris Energiarendszerek Intézetének új épületéről (Fraunhofer-Institut für Solare Energiesysteme ISE ). Az új szárny természetesen hű az intézet elnevezéséhez. A ház nem számít olyan látványosságnak, mint az ugyancsak freuburgi "Heliotrop"-ház, tervezése során hangsúlyozottan a tárgyilagosság és a funkcionalitás számítottak vezérelvnek. Egy év alatt a szoláris építészet teljes garmadáját felvonultató házzal – az intézet, elmondása szerint – évi 1 millió eurót takarít meg. Ennek egyik sarkalatos pontja az, hogy a nyári belső hőmérsékletet passzív klimatizálással biztosítják: Gondos tervezéssel minimalizálták a világításhoz szükséges energia-szükségletet és fázisváltó (angolul: phase-change-materials – PCM) anyaggal – a gyertyákból jól ismert viasszal – növelték a betonszerkezetek révén amúgy is viszonylag nagy belső hőtehetetlenséget. Éjszaka egy automata szellőzés gondoskodik a belső melegebb levegő elszállításáról.
Egy kis fizika. Mindannyian csodálkoztunk már (legalább) egyszer azon, hogy egyetlen jégkocka is képes tetemesen csökkenteni egy pohár ital hőmérsékletét. Ennek oka az, hogy halmazállapot-változás során az anyagok mindaddig megtartják hőmérsékletüket, amíg az átváltozáshoz szükséges energiát – esetünkben az olvadáshőt – fel nem veszik, vagy le nem adják környezetüknek. Nem kellett tehát mást tenni, mint beállított hőmérsékleten (24-26 °C) olvadó viaszt juttatni az épületszerkezetekbe. Ennek kémiai háttere többéves kutatómunka eredménye.
Alábbi grafikon egy PCM-es álmennyezet beépítése után készült egy felúíjtott irodában, ahol a meglévő álmennyezetet cserélték fázisváltó anyagot tartalmazóra. Jól látszik az új szerkezet csillapító hatása.
A PCM-alapú építőanyagok első sikerei után egyre-másra jelentek meg a hasonló elven hűtött épületek. A technológia létjogosultságát igazolja, hogy a fejlesztők a PCM-tartalmú termékeik ismertetésénél a 2006-os példaépületeik listájának összeállításánál már megengedhették maguknak, hogy válogassanak. Alábbi kép elektromos mikroszkóp alatt ábrázolja a polymerburokba zárt viaszcseppecskéket.
A vegyi úton előállított PCM port a legkülönfélébb építőanyagokba integrálva árulják: PCM-gipszkartonlapok, PCM-pórusbetontégla, PCM-vakolatok stb. Hazánkban egyenlőre 30*60cm-es alumíniumtasakokba csomagolt PCM kapható, amelyet azonban nem paraffinból, hanem sóhidrátokból állítanak össze. Ennek olvadáshője magasabb a viasznál, tárolása azonban egyenlőre még csak ilyen tasakos formában megoldott. A tasakokat leginkább álmennyezetek felső síkjára szánják.
Hozzászólások