Ha megfigyeljük a hideg égövben élő emlős állatokat: szinte mindig felfedezhetjük bennük azt a közös vonást, hogy hosszú szőrük, kis fülük és farkuk van. A természetes kiválasztódás során azon géneket hordó egyedek maradtak ugyanis csak életben, melyek a kis felület révén a kis hőleadás-, a nagy szőr révén pedig a kisugárzott hőmennyiség minimalizálásának kódját hordozták.

Ez a cikksorozat erről a hosszú szőrről szól, melyet már egy ideje nem is annyira közvetlenül magunkra, mint inkább épületeink külsejére rögzítünk, de kétségtelenül évezredek óra használunk: a hőszigetelésekről. (Az előbb említett „kis felület” témakörét ez a a másik cikksorozat tárgyalja.)
A állati szőrzettel való hasonlat kétségtelenül gyermekien banális, hűen tükrözi azonban a hőszigetelések egyik legalapvetőbb jellemzőjét, hogy ugyanis a kinézetüket, színüket, tapintásukat és formájukat meghatározó „szerkezetben” (szőrszálak sokasága) szinte mindig levegőt tárolnak. Ez a levegő az, ami tulajdonképpen a hőszigetelést végzi: gátolja a meleg közegből a hideg közeg felé tartó hőáramok terjedését, és közvetve hozzájárul az alacsonyabb fűtés-számlánkhoz is.

Az épületek hőszigetelésének kérdése a 90-es évektől – az energiatudatosság fogalmának kialakulásával egyidejűleg – az energiaárak fokozatos növekedése okán vált egyre fontosabbá. Ennek társadalmi jelentőségét a világszerte szigorodó építésügyi szabályok jelzik. Ezek az egyes rétegrendekre (tető, külső falak, pincefödémek stb.) jellemző maxiálisan definiált ún. hőátbocsátási tényezőn keresztül tulajdonképpen közvetlenül is ösztönzik hőszigetelő anyagok külső szerkezetekbe való integrálását. 

-

Nem kell fizikusnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: az alumínium jobban vezeti a hőt, mint a vas. Ha ugyanis mindkettőt láng fölé tartjuk, akkor az alumíniumot szinte biztosan hamarabb engedjük majd el. Ez a hővezető-képesség - illetve ennak reciproka a hőellenállás - az, ami a hőszigetelő anyagok legfontosabb megkülönböztetője. Ezen kívül osztályozhatjuk a hőszigetelő-anyagokat a szigetelés helye-, a hőszigetelés anyaga-, valamint egy formálódóban lévő új jellemző: egységnyi anyag előállításához szükséges energia szerint. 

Hazánkban hosszú évszázados hagyományai vannak a falazott szerkezeteknek. Ezek – kevés kivételtől eltekintve - azonban nem felelnek meg önmagukban a mai magyar energetikai szabványnak. Egy külső oldalán hőszigetelt, mindkét oldalon vakolt hagyományos fal téli hőmérsékleti esés-görbéjét ábrázolja az alábbi rajz. Az ábra jól szemlélteti a szerkezetben lévő eltérő anyagok különböző hővezetési képességeit: bár a hőszigetelés vastagsága töredéke a tartószerkezetnek, az előbbiben lévő hőmérséklet-változás sokszorosa az utóbbiban lévőnek.

-

Végezetül álljon itt egy rövid felsorolás a hőszigetelések osztályozásáról - jelezvén azt is, hogy e cikksorozat mely témákkal kíván foglalkozni.

Hol hőszigetelhetünk?
Hol hőszigetelhetünk?
Külső hőszigetelés (hagyományos szerkezetek szigetelése)
Maghőszigetelés (pl. panelház)
Belső oldali hőszigetelés (párazárásról gondoskodni kell!)
Milyen anyagokkal hőszigetelünk?
Ásványi eredetű szálas hőszigetelő anyagok (kőzetgyapot, üveggyapot)
Természetes alapú szigetelők (faforgácslap, fagyapot, cellulóz, kender, nád, kókusz)
Műanyag habok (polyethylén, polystyrol, neopor, polyuretan)
Ásványi habok (pórusbeton, perlit, kálciumszilikátok, üveghab)
Önthető anyagok /adalékanyagok (cellulózrostok, parafa, ceralith)