Építkezés » Falazat

A hagyományos falszerkezetekkel és hagyományos nyílászárókkal épült épületeknél nem jelentett gondot a helyiségekben keletkező nedvesség eltávolítása a belső levegőből. A nedvesség természetes szellőzéssel távozott a nyílászárók résein keresztül, a maradék rész pedig a falszerkezeteken át.  A fokozottan légtömör nyílászárók alkalmazása miatt azonban a természetes légcsere igen jelentősen lecsökkent, a falszerkezetek pedig nem tudják átvenni a szerepét, nem tudják megoldani a rájuk háruló, nagyságrendileg megnövekedett szellőzési-páraelvezetési feladatot. Ennek jól ismert következménye a páralecsapódás majd törvényszerűen a penészesedés.

Annak érdekében, hogy a nagy légtömörségű nyílászárók mellett is elkerülhető lehessen a páralecsapódás és annak következményeként a penészesedés, valamint az egészségügyileg szükséges friss levegő bejuttatását is biztosítsák az épületekbe, több ismert megoldást dolgoztak ki és alkalmaznak is. Ezek közé tartozik Csiha András találmánya, a falazatba integrált szellőző rendszer, aminek alapját a tégla lyukacsos szerkezete adja.

Nyugat-Európában már jó évtizede használják, Magyarországon pedig éppen most vezetik be az úgynevezett „csiszolt” téglát (pl. Wienerberger Porotherm N+F Profi, Porotherm HS Profi). Csiszolt téglánál falazáskor csupán egy 1 mm-es vízszintes ragasztóhabarcs réteget terítenek a téglákra, ami csak azok kerületén és belső bordáin biztosít kötést közöttük, a függőleges légjáratokat azonban nem zárja le. Így eleve, a „normál” falazás során kialakulnak az egymással párhuzamos függőleges légcsatornácskákból álló kürtők a falazatban akár a helyiség teljes belmagasságában padlótól födémig – anélkül, hogy bármilyen különleges megoldásra volna szükség ezek létrehozásához.

Ha az épület külső falazatában így kialakuló függőleges légjáratokat például alul a külső tér felé, felül pedig a belső tér felé nyitjuk meg, rendelkezésünkre áll egy olyan szellőző kürtő, amibe ventilátort, légrácsokat és szükség szerint szűrőt beépítve rendkívül egyszerűen jutunk egy hővisszanyerős szellőző egységhez. Ennek hőtároló-hőcserélő elemét maguk a bordák, a falazat saját anyaga szolgáltatja olcsón és egyszerűen kivitelezhetően, a falazással egy műveletben, egyidejűleg elkészülően – ráadásul teljesen rejtetten, sem külön helyet, sem külön szerelési anyagot, sem külön munkát nem igényelve.

A szellőző berendezés két együttműködő szellőző kürtőt tartalmaz, amelyekben szabályozott üzemű ventilátorok biztosítják a megfelelő légáramlást. Az egyik szellőző kürtő elszívóként, a másik pedig befúvóként üzemel – ezek a funkciók bizonyos időközönként váltogatók. Az első fázisban az egyik elszívja és kidobja a helyiség meleg levegőjét, miközben az abból elvont „hulladékhővel” felfűti a hőcserélő-hőtároló funkciót is ellátó szellőző kürtő anyagát, a téglabordákat. Bizonyos idő elteltével, a második fázisban – megváltoztatva a légáramlás irányát – a külső hideg levegőt fújja keresztül az előzőleg felmelegített szellőző kürtőn, az a kürtőt lehűtve felmelegszik s így jut a helyiségbe. A másik szellőző kürtőegységnél ugyanezek a folyamatok pontosan ellenfázisban történnek. A szellőztető berendezés nyári időszakban alkalmas az úgynevezett „free cooling” (ingyen hűtés) üzemmódra is, ez azt jelenti, hogy az éjszaka folyamán a helyiség belső levegőjénél hidegebb külső levegőt fel tudja használni a helyiség hűtésére.