Panelházak esetén a falakon keresztül fellépő hőveszteség akár 75-80%-a is megtakarítható a homlokzat hőszigetelésével. Magyarországon pedig minden ötödik otthon lakótelepen található, a panelépületekben lévő lakások száma csaknem félmillió. Ezek felújítása folyamatosan zajlik, bár inkább az építéskor kispórolt anyagokat pótolják ilyenkor.
A házgyári és a paneles épületek rossz hőszigetelése általában nem tervezési, hanem konstrukciós, kivitelezési és gyártási problémákból ered. Jó tudni, hogy ha felújításkor rossz minőségű anyagokat építenek be, a garanciális kötelezettségek a kivitelezőt terhelik.
A hetvenes évektől a falpanelek hőátbocsátási tényezője, az úgynevezett U-érték, papíron 0,45-0,66 W/m2K közé esett. Ez természetesen csak elméletben volt igaz, hiszen a beépített szigetelés erősen hőhidas volt, a hőszigetelő réteg károsodott, idővel elöregedett, sőt sokszor be sem került a panelba.
2006-ban született rendelet a kötelező U-értékekről, amely az új épületek esetében a külső falak hőátbocsátási tényezőjét maximum 0,45 W/m2K-ben szabja meg. Az energetikai követelmények szigorodása miatt a házgyári épületeknél is egyre sürgetőbb a felújítás.
Az épületek teljes hőveszteségének körülbelül 35-40%-ért a falak a felelősek, s ennek a falakon keresztül fellépő hőveszteségnek akár 75-80%-a is megtakarítható a homlokzat hőszigetelésével. A legelterjedtebb megoldás a polisztirol alapú homlokzati hőszigetelő rendszerek használata. A manapság sokat emlegetett páratechnikai problémáktól nem kell félni, a javarészt vasbetonból készült falpanelek páraellenállása jóval magasabb a polisztirolénál. A meglévő panelek valós hőátbocsátását a legtöbb esetben csak megbecsülni lehet, de általános tapasztalat, hogy legalább nyolc centiméteres szigetelés-vastagsággal biztosítható a megfelelő fűtési-energia megtakarítás.
Rossz tapasztalat, hogy az eddigi panelfelújítások során sokszor nem egy komplett hőszigetelő rendszert építettek be, hanem a hozzáférhető legolcsóbb és sokszor rossz minőségű rendszerelemeket használták. Ebben az esetben mindenféle garanciális kötelezettség a kivitelezőt terhel, hiszen a gyártók a törvényben előírt minőségi garanciákat csak a teljes rendszerre vállalják.
A költségek csökkentése a legfőbb ok, ami miatt nem a célnak megfelelő, gyenge minőségű anyagokat építenek be. A szigetelés mechanikai rögzítését biztosító dübelek esetén különösen veszélyes a gyenge minőségű anyagok használata, ugyanis, ha a teljes homlokzati szigetelés leszakad, nemcsak jelentős anyagi kár, de emberélet is veszélybe kerül.
Persze nem elég csak a homlokzatot szigetelni, teljeskörű munkálatokat célszerű végeztetni: a tetőt, illetve a födémeket is szigetelni kell, a nyílászárókat pedig ki kell cserélni. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy ha csak a rendszer egyik elemét cserélik ki, az még problémákat is okozhat. Például, ha csak a nyílászárókat cserélik ki, penészesedhetnek a falak, hiszen a korábbi rosszabb nyílászárók biztosította szellőzés megszűnik.
A Dunaújvárosi Solanova-projekt, amelyet a BME oktatóival közösen valósítottak meg, példaértékű, hiszen a 42 lakásos panelépület teljeskörű felújításával az egy negyzetméterre eső 220 kWh energiafogyasztást 30-45 kWh-ra csökkentették.
Ha az előírásoknak megfelelően, rendszerszemlélettel és megfelelő minőségben készül, akkor a teljes körű felújítás összességében olcsóbb és ház sokkal kedvezőbb energiafogyasztási szintet ér el, ezzel csökken a fűtésszámla is.
Köszönjük a Baumit munkatársainak a cikk elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségét!
A témával kapcsolatban felmerült kérdéseivel forduljon bátran szakértőnkhöz!
Hozzászólások