Úgy látszik, manapság a fű lett oly divatos a tervezők körében, mint egykor a bőr vagy a szőrme voltak. Környezettudatosság, újrahasznosított anyagok, más köntösben megjelenő új arculatot kapó tárgyak, zöld design – a laikus szemlélő számára többnyire ezek a vezérmotívumok jelennek meg a huszonegyedik század formatervezői világában.
De ki gondolt volna arra, hogy a virágcserép is feleslegessé válik egy idő után? Egy biztos: praktikusnak praktikus megoldás Emily Wettstein fűvel beültetett kávézóasztalkája. Így biztos nem kell attól tartanunk, hogy az éj leple alatt kedvenc háziállatunk leveri az asztalról a születésnapi virágokkal teli üvegvázát. Sőt, a macskák egyenesen megvesznek majd az asztalért, hisz ha kedvük tartja, az egész füvet lelegelhetik az asztalról, és nem kell külön macskafüvet venni nekik.
De azok számára is remek darab ez a diófából készült bútor, akik egy kis zöldre vágynak a lakásban. Ha nincs terasz vagy kert, akkor is friss, üde fűillatra ébredhetünk reggelente, akár szűk panellakásunkban is! És ez nem pénzkérdés. Könnyen le is modellálhatjuk az ötletet elhasználódott asztalunkon. Elég hozzá egy fűrész, egy széles üvegtál, némi jó minőségű fekete föld és persze fűmag. Ne várjuk meg, hogy idő előtt kitavaszodjon!
Hozzászólások