Zöldebb » Környezet és Politika

A szén-dioxid kereskedelem a Kiotói Jegyzőkönyv óta fontos szempontja az energiagazdálkodásnak és az ezzel összefüggő környezetvédelemnek, mivel jelentősen elősegítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

A Kiotói egyezmény tartalmazza az úgynevezett „rugalmas mechanizmust”, ami a tagállamoknak megengedi a kibocsátási kvóták kereskedelmét. Az Egyezmény tartalmának megfelelően három „kvótakereskedelmi eszköz” alkalmazásáról beszélhetünk: a Közös Alkalmazásról (Együttes Megvalósítás), a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusról, valamint az egyes országok közti kereskedelemről. Az együttes megvalósítás lényege, hogy két, gazdasági szempontból fejlett ország megállapodást köthet egymással, hogy ott hajtsanak végre ennek érdekében beruházásokat, ahol az kevesebb kiadással és nagyobb mértékű kibocsátás-csökkenéssel jár. A két ország pedig megosztja a megtakarított kibocsátási egységeket. Hasonlóan működik a „tiszta fejlesztési mechanizmus” is, ám ez ebben a formában egy fejlett és egy fejlődő ország között jöhet létre. A harmadik eszköz a nemzetközi kvótakereskedelem, melynek keretében az államok állapodnak meg egymással – magáncégeket vagy nemzetközi pénzügyi intézményeket is bevonva – az adásvételről. Ez esetben lényeges, hogy az eladó a bevételt maradéktalanul kibocsátás-csökkentési fejlesztésekbe forgassa vissza.

Ezek piaci alapú mechanizmusok lehetővé teszik, hogy az ipari országok a kitűzött célt (Az EU-országok azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2008–2012 között nyolc százalékkal mérséklik az európai szén-dioxid-kibocsátási szintet, ezt az 1990-es évhez viszonyítva kell megvalósítani. (Mivel a kyotói megállapodás megengedi, hogy indokolt esetben egy ország az 1990-es évtől eltérő bázisévet válasszon, Magyarország az 1985– 1987-es évek átlagát tekinti alapnak. Nekünk – a bázisidőszakhoz mérten – 2012-ig hat százalékkal kell mérsékelnünk a levegőbe jutó káros gáz mennyiségét. Ez a vállalás egyelőre teljesíthetőnek tűnik, mivel itthon az 1990 előtti évi több mint 110 millió tonnáról – az elmúlt évtizedben – megközelítőleg 80 millió tonnára mérséklődött a veszélyes gázkibocsátás, ami 20 százalékot meghaladó csökkenést jelent.) költséghatékony, egymás közötti emisszió-kereskedelem segítségével érjék el, és hiteleket kaphassanak az emisszió-csökkentő külföldi projektekhez. Mindezen mechanizmusok mögött az a megfontolás áll, hogy az üvegházhatás globális probléma, nem számít, hogy a csökkentést hol érik el. Ezért ott kell csökkenteni a kibocsátást, ahol az a legolcsóbban megoldható. Részletesen kidolgozott szabályok és ellenőrző intézkedések biztosítják, hogy ne lehessen ezekkel a mechanizmusokkal visszaélni.

Az Európai Unión belüli szén-dioxid kvótákkal való kereskedelemről a Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv rendelkezik. Ez a 2005-től bevezetett „belső” kvótagazdálkodási mechanizmus azonban egyelőre csak a szén-dioxid-kibocsátás kérdéskörét szabályozza (míg a kyotói megállapodás hatféle káros gáz levegőbe jutásának korlátozására vonatkozik). Az ingyenesen megszabott, illetve a megtakarított európai kvótákat csak az EU-n belül lehet értékesíteni. Az adásvétel egyaránt folyhat az egyes tagállamok és a kvótákkal rendelkező cégek között. Az egységes informatikai rendszeren alapuló kereskedelem próbaidőszaka 2005 és 2007 között zajlott, a következő periódus ez év elejétől 2013-ig tart.

Stabil kvótaárak várhatók

Az első ciklusban (2005-2007) a szükségesnél több kvótát osztottak ki a hatóságok, így többlet alakult ki az EU-s kvótakereskedelmi piacon, s ez egyre lejjebb nyomta az árakat, amit csak fokozott, hogy a 2007 végén véget érő első EU-s kereskedelmi periódusból a megmaradt kvótákat nem „hozhatták át” sem a cégek, sem a kormányok az idén induló második kereskedelmi periódusra (2008-2013). (Jelenleg az első periódus egységeinek árfolyama kvótánként 0,01 euro körül mozog, ami hatalmas visszaesés, hiszen a kereskedés 2005-ös elindulásakor a 30 eurót is elérte az egységek ára.)

Manapság a kvóták 25 eurót érnek, így az ötéves periódus alatt – jelen árakon számolva – a magyar kormányzat mintegy 800 milliárd forint értékű készlettel rendelkezik. A második periódusban ráadásul már nem várható az elsőhöz hasonló csökkenésre számítani, mert a tulajdonosok átvihetik a következő, a 2013-tól induló újabb kereskedési időszakra a kvótáikat.

/A Gazdasági Tükörkép Magazin adatai alapján/

Magyarország CO2 kvótái

Magyarország első kereskedési időszakra vonatkozóan összesen 93,8 millió tonnányi (egységnyi) kibocsátási jogot kapott, melyet az Európai Bizottság a 2008-tól 2012-ig terjedő kereskedelmi periódusra lecsökkentett, így az évente ingyen kiosztható összmennyiség 26,9 millió tonna lett. [Ha a kibocsátási kereskedelemben részt vevő létesítmények összességére a kereskedő-szektor meghatározott kvóta mennyisége 100 %, abból az ország legalább 95 %-ot köteles (a második kereskedési időszakban már csak 90 %-ot) ingyen kiosztani. A fennmaradó 5 (illetve 10)%-al a tagállam kereskedhet. Magyarországon az első kereskedési időszakban a teljes kvótamennyiségből: 97,5% került ingyenesen kiosztásra és 2,5%-ot az állam értékesíteni kívánt. (Az ingyenesen kiosztásra kerülő mennyiség, ugyanakkor már tartalmazza az új belépők tartalékát (2 %) és további tartalékot a korai beruházások, illetve tiszta technológiák támogatására (0,6%), tehát Magyarország 94,9 % kvótamennyiséget oszt ki ingyenesen a meglévő létesítmények között.)]

Magyarországon az egységek kiosztásában 228 hazai ipari üzem csaknem 250 telephelye érintett. A kvóták döntő többségét a 20 megawattnál nagyobb kapacitású tüzelőberendezések, erőművek, az olajfinomítók, a kokszolók, a vaskohászat és az acéltermelés, valamint a cement-, az üveg-, az építőanyag-gyártás és a papíripar létesítményei között osztja szét a kormányzat.