Az 1988-ban alakult szervezet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) feladata, hogy értékelje a klímaváltozás szempontjából fontos tudományos, technikai, gazdasági és társadalmi tendenciákat és azok lehetséges hatásait. Ennek eszközeként a neves tudósok munkáját összefogó testület egyrészt értékeli és rendszerezi a globális felmelegedést kiváltó okokról rendelkezésére álló információkat, másrészt elemzi az éghajlatváltozás következményeit, valamint számba veszi és értékeli a szükséges és lehetséges megoldási stratégiákat.

{image.alt_attr} -

A három -különböző területtel foglalkozó- munkacsoport rendszeres időközönként helyzetértékelő jelentést ad ki. Mint arról már korábban szóltunk, eddig négy ilyen jelentés készült: az első 1990-ben, míg a második 1996-ban, a harmadik 2001-ben, a negyedik pedig 2007-ben. Most ez utóbbi eredményeiről számolunk be. Az IPCC I. munkacsoport IV. jelentése egyértelműen megállapította, hogy a XX. század közepe óta tartó hőmérséklet-emelkedés a légköri üvegházgázok koncentrációjában bekövetkezett növekedésből ered. 

A megfigyelések alátámasztják, hogy a legtöbb természetes szervezetre hatással van a regionális éghajlatváltozás. 75 tanulmányból származó több mint 29.000 megfigyelés adatai jelentős változást mutatnak számos biológiai szervezetben. Ezek a változások több, mint 89%-a a felmelegedéssel hozható összefüggésbe. Az IPCC IV: Értékelő Jelentése szerint az átmeneti gazdaságokban, így hazánkban is az összes energia-végfelhasználói szektor közül döntően a lakossági szektorban (főleg épületenergetika, építészet terén) van a legnagyobb kibocsátás csökkentési potenciál, de nem elhanyagolható a kommunális szféra sem. 

Az éghajlatváltozás jövőbeni hatásai

A fajok körülbelül 20-30%-a lesz a felmelegedés következtében kitéve fokozott veszélynek. A közép és a magas szélességi fokok mentén az élelmiszer termelékenység várhatóan nőni fog, míg az alacsony szélességi fokú területeken a termelékenység csökken a felmelegedés következtében. A század közepére az éves vízhozam várhatóan 10-40% között emelkedik majd a magas szélességi fokú és egyes tropikus területeken, míg a szárazabb, a középső szélességeken fekvő, illetve a szárazabb trópusi területeken a vízhozam 10-30%-kal csökken majd. (A szárazság várhatóan egyre több területen üti fel a fejét, míg a hirtelen kialakuló heves esőzések száma megemelkedik.)

A század folyamán a gleccserek és a hóval borított területek kiterjedtsége csökkeni fog, csökkentve a számos terület vízellátottságát a magasabb fekvésű hegyvidéki területeken. A tengerparti területek fokozott veszélynek lesznek kitéve a felmelegedés következtében, a tengerszint növekedés valamint az emberi tevékenység miatt. A 2080-as években évente több millió ember lesz kitéve tengeri áradásoknak a tengerszint növekedés következtében. Ez a veszély különösen az ázsiai deltatorkolatok vidékét illetve az egyes afrikai területeket érinti. A hőhullámoknak, áradásoknak, szárazságoknak köszönhetően nő a járványok és az elhalálozások száma. Az éghajlatváltozás minden bizonnyal emberek millióinak egészségi állapotára lesz hatással. Ez különösen a szegény országokat érinti. Az éghajlatváltozás tehát különböző mértékű lesz az egyes régiókban.

Az Európát súlytó következmények

Európában számtalan környezeti változásra lehet számítani: visszahúzódó gleccserek, egyre hosszabban tartó nyári időszakok, változás a fajok összetételében. A változások szinte minden régióban negatívan érintik majd a környezetet, mely jelentős kihívások elé állítja Európa gazdaságát, annál is inkább, mivel az éghajlatváltozás felerősíti az egyes régiók közötti természeti különbségeket. Fel kell készülni a növekvő mértékű tengerparti és folyó menti áradásra, valamint a fokozódó erózióra. A természetes szervezetek jelentős részének nehézséget okoz majd a környezeti változásokhoz való alkalmazkodás. A növekvő számú hőhullámok jelentősen veszélyeztetik az elöregedő népesség egészségét.

Lehetséges válaszok az éghajlatváltozásra

Az emberi alkalmazkodás lehetőségei viszonylag szélesek, a technológiai változtatásoktól kezdve a fogyasztói szokások megváltoztatásán át a szervezési átalakításokig az átfogó politikai megoldásokkal bezárólag. Azonban az alkalmazkodás nem képes kompenzálni az éghajlatváltozás hatásait, melyek eltérő mértékben érintik majd az egyes terülteket az eltérő fejlettségi és demográfiai viszonyok miatt. A jelentés többféle módszer együttes alkalmazását, így a környezetvédelmi beruházások és technológiai fejlesztés mellett a mitigációt (a hatások enyhítését) és az adaptációt (kialakuló klímához való alkalmazkodást) javasolja. Mindezek tudatos kormányzati beavatkozást igényelnek. A szükséges intézkedéseknek át kell fogniuk a társadalom minden szegmensét az állampolgároktól kezdve a nemzetközi együttműködésig. Az ENSZ és a WMO által 1988-ban létrehozott IPCC már néhány esztendő alatt olyan eredményekre jutott, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy az ember által okozott üvegházgáz-koncentráció változások komoly fenyegetést jelentenek éghajlatunk stabilitására. A jelentéseket komoly politikai tettek, és egyezségek követték, melyek azonban máig nem hoztak radikális változásokat. „Hiába életbe vágó, a világ nehézkesen kezd a globális felmelegedés elleni küzdelembe.” 

A szerző a CEU professzora, a Nobel-békedíjas IPCC szakértője