A technikai szint lehetővé teszi az alacsony energiafelhasználású házaknál is jobb épületek létrehozását. A passzív házak fogalmát többféleképpen szokták definiálni, a legegyszerűbb az, mely a német szabályozásnak is az alapja: ha egy épület éves fűtési energiafelhasználása 15 kWh/m2év alatt van, akkor jogosult a passzív ház besorolásra (Ausztria egyes tartományaiban 10 kWh/m2év). Hogy elhelyezhessük ezt az értéket, gondoljunk arra, hogy lakóépületeink többségében ez 150-250 kWh/m2év közé esik és még új építésű házak esetén is ritka a 80-100  kWh/m2év-nél jobb érték. De az is figyelemre méltó, hogy a 15 kWh/m2év 1 liter fűtőolaj felhasználásnak felel meg négyzetméterenként. A passzív házak fűtési hőszükséglete 10 W/m2, amiből az is következik, hogy egy 10 m2-es szoba kifűtéséhez elegendő egy 100 W-os villanykörte.

Bár kísérletek már korábban is voltak, igazából a 80-as években kezdtek építeni alacsony energiafelhasználású házakat elsősorban Kanadában és a Skandináv országokban. A svéd hővédelmi szabvány már 30 éve szigorúbb volt, mint a mai magyar, ott a könnyűszerkezetes homlokzati falak hőszigetelésénél bevett gyakorlat a 30 cm-es vastagság. 

Az első valóban passzív ház 1991-ben Darmstadt Kranichsteinban épült és Wolfgang Feist nevéhez fűződik, aki a későbbi német passzívház szabvány (Passivhaus Standard) megalkotója is. A kilencvenes évek során számos demo-épület létesült először a németországi Hessen tartományban, majd szerte Németországban. A kétezres évek elején, a passzívház szabvány bevezetésével a folyamat felgyorsult, melyhez a német állam jelentős mértékű anyagi támogatása is hozzájárult. Ennek köszönhető az is, hogy ott a ma létesülő új épületek kb. 10 %-a passzív- vagy alacsony energiafelhasználású ház. 

Németországgal párhuzamosan Ausztriában, Svájcban és a skandináv országokban is elterjedtek a passzív házak. Az új tagállamok közül Csehországban és Szlovákiában is már számos épület létesült. Sajnos Magyarországon a 80-as években több alacsony energiafelhasználású épület létesült, mint ma. Ennek ellenére már itt is vannak megvalósult passzív ház példák, elsősorban családi házak, bár ezek egyike sem tudhat magáénak passzívház minősítést. ennek valószínű oka, hogy a darmstadt-i Passzívház Intézet 1500 eurót kér egy tanúsítványért, igaz ezért tanácsokat is ad. 

A passzívházakra jellemző magas energetikai minőség természetesen speciális műszaki követelményeket támaszt. Általában kompakt épületforma, alacsony hűlő felület – fűtött térfogat arány a kedvező, a tagolások mind többletveszteséget okoznak. A tájolás is nagy jelentőséggel bír, törekedni kell a déli nagyobb üvegfelületekre, és északon kompaktabb elrendezés, kisebb nyílászárók elhelyezése célszerű. De keleti és nyugati tájolású ablakokkal is lehet passzív házat létrehozni. Egy rossz építészeti alapkoncepción alapuló geometria elég lehet ahhoz, hogy ne lehessen elérnia passzívház szintet. 

Az épületekre jellemző a vastag, szokásos szigetelőanyagokkal 20-30 cm hőszigetelés, de ennél vastagabb is előfordul. Természetesen előfordulhatnak olyan épületrészletek, ahol ilyen vastagság nem engedhető meg (például egy terasz alatti fűtött tér esetén a terasz hőszigetelése miatt egy lépcsőt kéne beiktatni a teraszra kilépéskor), de erre is van megoldás. A hőszigetelt buroknak folytonosnak kell lenni, különben a hőhídveszteségek miatt még nagyságrendileg sem teljesíthető a 15 kWh/m2év érték. Ez különösen a lábazatnál okoz nehézséget, de az is megoldható nagy teherbíró képességű üveghab hőszigetelő téglák alkalmazásával. 

A nyílászárókkal szemben is szigorúak az elvárások. Jellemző a háromrétegű, nemesgáz töltetű nyílászáró, jó szigetelésű fa vagy PVC (esetleg PP) keretekkel. Alapvető fontossággal bír a csomópontok légtömör kialakítása. A passzívház minősítés elnyerésének feltétele az ún. fúvóajtós (blower-door) mérés, és a követelmény 15-ször szigorúbb, mint az átlagépületekre jellemző érték. 

A hőellátó rendszer is speciális. Még a legjobban szigetelt épületburok sem tudja akármeddig csökkenteni a veszteségeket, mert a szellőzéshez szükséges friss levegőt fel kell melegíteni. Kiegyenlített hővisszanyerős szellőzés nélkül a 15 kWh/m2év érték nem érhető el, ezért a hővisszanyerős szellőzés minden passzív házban alaptartozék. Viszont minimális légfűtés elegendő ahhoz, hogy a hagyományos fűtési rendszert elhagyjuk. Ezért a passzívházak gyakran olcsóbban kivitelezhetők, mint az alacsony energiafelhasználású házak. 

A passzívházak hőellátásában gyakran alkalmaznak megújuló energiaforrásokat, hiszen ha kicsi a hőigény, akkor a megújulókkal fedezhető részarány jelentős lehet. Jellemző továbbá az ökologikus szemlélet általában: nem ritka az ökologikus anyagválasztás, a zöld tető, a házi szennyvízkezelő vagy a házi komposztáló alkalmazása. 

A speciális épület a (német viszonyok között jellemzően 10-20%-os) többlet beruházási költségen kívül speciális tervezési módszereket, gondosabb kivitelezést és minőségellenőrzést, energiatudatos felhasználói magatartást is megkövetel, de cserébe az elenyésző energiaszámlák mellett lényegesen jobb téli és nyári hőkomfortot is nyújt.