A Szent István parkra néző Dunapark Kávéház szervesen illeszkedik az újlipótvárosi környezetbe, egy kávézó, ami folytatja a történelem viharai során letűnt nagykávéházi kultúrát.
A kávéház története 1938-ban kezdődik, a Domány Ferenc és Hofstätter Béla által épített hely ekkor nyitotta meg kapuit először a nagyközönség számára, a kor legmodernebbnek számító kialakítással. 1949-ben bezárt; hányattatott sorsára jó példa, hogy bútorüzletként is funkcionált. 1968-ban egy ideig kávézóként működött, de a kor divatja szerint lambériával, kék PVC burkolattal és szürke tapétával ékesítve. 2004-ben nyílt meg újra kávézóként, de hamarosan megint lakat került rá. Legutóbbi, 2006-os felújításához az új tulajdonos nem vette igénybe külső szakember segítségét, a Dunapark Café Kft. végezte az átalakításokat. Az eredményről beszédesen árulkodik, hogy a 2006-os Kávéházak Versenyét a Dunapark nyerte. A felújítás során a koncepció a hagyománytisztelet, az eredeti atmoszféra felidézése volt, mindezt megfűszerezve az ezredvég stíluselemeivel.
A 600 négyzetméteres vendégterű alaprajz L alakú, amelynek eredeti funkciója - a XIX. századi előírások értelmében – a dohányzó rész elkülönítése volt. A dohányzók jelenleg a körbefutó galérián hódolhatnak szenvedélyüknek, ahonnan az egész kávézót szemügyre vehetjük. Az emeleten kapott helyet a kártyaterem is, szintén a klasszikus hagyományok felelevenítésének gesztusáról árulkodik. Az előtérből nyílik a márványborítású cukrászda, míg az L alak belső részén helyezkedik el a parkettázott étterem.
A kávéház bútorzata – amelyet a Dublino Kft. szolgáltatott – ugyancsak a modernizált hagyományőrzés tesz tanúbizonyságot. Sötétbarna bőrborítású székekkel és kanapékkal találkozhatunk, az üveglappal borított faasztalok szintén sötét színűek. A dél-amerikai mahagóni parketta- és a világos homokszín márványburkolat árnyalatai kiválóan harmonizálnak a bútorzat sötétebb tónusaival; a fal visszafogott krémszíne pedig keretbe foglalja a látványt. A matt és fényes burkolat kombinálása izgalmas képet eredményez. Az art decót idéző, elegáns berendezés, a belső rész korhű csillárjai és az előtér diszkrét, kör alakú mennyezeti lámpái mind erősítik az egységes összképet, amely a berendezők kifinomult stílusáról és a Pesten legendás kávéházi kultúra feltámasztásának igényéről árulkodik.
Legbelül találni a Molnár Steel Design nevéhez köthető bárpultot, amely a hely klasszikus eleganciáját kiegészítő modernizmus egyik legeklatánsabb példája. A hűvös króm a korlátokon is visszaköszön, amelyek az előző tulajdonostól örökölt sárgaréz elemeket váltották fel.
Az atmoszféra megteremtésében nem csekély szerepet vállalnak a nyílászárók. Az eredeti, háború előtt kialakított megoldást újították fel gépészetileg, amely lehetővé tette, hogy a hatalmas panorámaablakokat a föld alá süllyesszék, és a belső egy gombnyomásra teljesen nyitott, átriumos, teraszos térré változzék. Így, miközben a kényelmes bőrfotelekben ücsörögve fogyasztjuk kávénkat, élvezhetjük a Duna felől érkező szellőt. A hatalmas ablakok pedig napfényessé, levegőssé teszik a belső teret is.
A kávéház közepén egy fekete zongora trónol, amely nem csupán dekorációs elem - estéről estére szolgáltatnak rajta zenét a vendégeknek. A galéria falán pedig kis arcképcsarnok hirdeti a ház híres lakóit és törzsvendégeit Heltay Jenőtől Karinthy Frigyesig.
Hozzászólások