A tapéták újra reneszánszukat élik, számtalan minta és alapanyag közül válogathatnak a lakásfelújítók, és sokan most is maguk fognak hozzá. A tapéta helyes megválasztása, a falfelület megfelelő előkészítése, az alapozás és megannyi praktikus fogás után most a falfelület legkritikusabb pontjait szedtük össze: szakértő segítségével sorra vettük, hogyan kell tapétázni a boltíveket, a sarkokat, a villanykapcsoló körüli területeket.

Radiátor mögött - Csak a legritkább esetben szokták tapétázáskor a radiátorokat leszerelni a falakról. Ehhez egyrészt le kell engedni a rendszerből a vizet, másrészt pedig a testes fűtőtesteket kell szakszerűen leszerelni. Aki nem szeretne ezzel bajlódni, két praktikus megoldás közül választhat: vagy 10-20 cm-re tapétáz a radiátor mögött (egy kis festőhenger segítségével ez könnyen kivitelezhető), vagy a tapéta színvilágához illeszkedő színre festi a radiátor mögött a falat.
Vezetékek - A gáz-és fűtésvezetékek esetében a rögzítőbilincs okoz igazi kihívást. Ezeknél a kritikus pontoknál akkor járunk el helyesen, ha előbb a bilincsig felhelyezzük a tapétát, a bilincs vonalában függőlegesen felvágjuk, majd közvetlenül a bilincs helyén kivágunk egy, a bilincs átmérőjének megfelelő lyukat, a kettéhasított részt pedig összeillesztjük.
Villanykapcsoló, konnektor - A kapcsolók, konnektorok körüli tapétázásakor előbb le kell szerelni azok műanyag keretét. Mielőtt azonban ezt bárki megtenné, fontos, hogy lekapcsolja az áramot, a csavarozást pedig szigetelt csavarhúzóval végezze – egy fázisceruza segítségével könnyen leellenőrizhető, hogy valóban nincs-e áram alatt a rendszer. Következő lépésben nem kell egyebet tenni, mint a konnektorra, kapcsolóra rátapétázni, a mélyedés ujjal óvatosan kitapogatni, majd egy fafaragó késsel körbevágni.
Boltívezés - A boltíves falfelület tapétázásakor egyszerűen végig kell tapétázni a függőleges falat a boltívig úgy, hogy a felragasztott tapétalapok széle 1,5-2 cm-re belógjon a nyílásba. Ezt a 1,5-2 cm-es ráhagyást - a nyílás körvonalára merőlegesen - be kell vagdosni, a kis csíkokat pedig a boltív belső részére kell hajtogatni, illetve felragasztani. A boltív belső felületét egy méretre szabott tapétacsíkkal tudjuk lefedni – amennyiben ezt egy lapból nem lehet megoldani, úgy a két-két tapétalap a boltív közepéről, vagyis annak legmagasabb pontjáról induljon.

Kiálló akadályok - Falfelületünket jellemzően számtalan akadály tarkítja, ott van például a gázóra, néhány gerenda, vagy a szellőzőnyílás. Ezeknél úgy járunk el a legegyszerűbben, ha felülről tapétázunk, majd előbb az akadályunk felső élénél vágjuk ki a tapétát, majd pontos méréssel, vonalzó mentén szabjuk ki a többi oldalt.
Belső sarok, külső sarok - A függőleges falak belső sarkainak tapétázásakor fontos, hogy a szomszédos falra csak 1-2 cm széles tapéta kerüljön át, az új falfelületen mindig új tekercs tapétával kell kezdeni. Fontos, hogy a tapétalap függőlegesen kerüljön a falra, amihez ehhez érdemes szintezőt használni. Külső sarok esetén, ha teljesen derékszögű és egyenletes a falsarok, egyszerűen csak át kell hajtani a tapétát, és a túloldalon folytatni, a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, áthajtás után nem lesz függőleges a tapéta. Ennek elkerülése érdekében az áthajtás ne legyen több tíz centiméternél, illetve a vágás mindenképp oda kerüljön, ahol a tapéta mintája ezt megengedi; a vágástól pedig egy új lappal kell folytatni a ragasztást.













Hozzászólások