Dudi, avagy Vojczek István eredeti szakmáját tekintve tapétázó, festő és mázoló, 1980 óta dolgozik a Kesztölci Tapétagyárban, ahol az egyik legfontosabb munkafolyamatért felel: színkeverő. Nélküle megállna a tapétagyárban az élet, ahhoz ugyanis, hogy ugyanazokat a színkombinációkat ezredik alkalommal is tökéletesen kikeverjék, az ő szemeire, különleges adottságára van szükség. Próbálkoztak már milliós színkeverő gépekkel, de csúcstechnika ide vagy oda, a tökéletes eredményhez harminc év múltán is Vojczek István kivételes szemeire van szükség.
Színes birodalma egy ötven négyzetméteres kis helyiség, ahol festékes hordók, a falakon, a munkaasztalon és a padlón elfolyt festékcseppek árulkodnak arról, hogy itt bizony őrült vegyészkedés folyik. Mesterségét nem tanította neki senki, egy színkeverő mestertől leste el a keverés fortélyait, - ahogy ő fogalmaz, az ilyet elmagyarázni, tanulni nem lehet, a színeket egyszerűen érezni kell.
Vojczek István nem hord olvasószemüveget, és távollátással sincs problémája, ami meglepő, mivel elégtelen fényviszonyok között dolgozik, szemei mégis ragyognak, ahogy munkájáról mesél – az a fajta munkásember ő, aki tiszteli és szereti az anyagot, amivel dolgozik, kezei közül csak tökéletes eredményt enged tovább.
Harminc éve, minden nap
A napi munkamenet harminc év után is, mindig ugyanaz, a művezetőtől megkapja a tapétamintákat, melyeknek színeit aznap ki kell kevernie; ehhez előkeresi a tapéta kódját, ami tartalmazza, hány és milyen színű festékből kell kiverni a színeket. Megkapja a tapéta papírjának paramétereit is, a papír minősége, színe ugyanis jelentősen befolyásolja a színárnyalatokat. Minél fehérebb egy papír, annál tökéletesebb lesz az eredmény, de ahány papír, annyiféle árnyalat – avat be a fortélyokba a színvegyész.
Következő lépésben rutinszerűen kinyitja a keveréshez szükséges festékes hordók tetejét, és felkeveri a bennük lévő anyagokat; előbb az alapszíneket veszi sorra, majd a színező festékekhez és a fehér festékhez nyúl, amikkel a legbonyolultabb árnyalatokat tudja elővarázsolni. A papírján kipróbálja az egyes színeket, ha nem jó az eredmény újat kever és vegyít, egészen addig, míg kilencven százalékos biztonsággal meg nem találta a megfelelő kombinációt. A maradék tíz százalékot a gyártósoron hozza be.
Csak kevesen tudják, a tapéta minden egyes színét több színből kell kiverni. Egy gyerektapétán látható kismackó kék nadrágja, orra hegye és hálósapkája például meglepően bonyolult színkombinációkat rejt. Sztenderd receptre nem támaszkodhat, a festékek és a papír minősége naponta változik, a megfelelő keverékeket újra és újra el kell készítenie. Ezek kikeverése után a gyártósorra viszi a színeket, ott meghatározott sorrendben feltölti az egyes állomások színtartályait, amikből szivattyúk segítségével kerül a gépbe a festék, majd onnan a hengerekre. (A gyártósoron összesen hét színállomást találunk, vagyis Vojczek úrnak hét különböző színt kell kikevernie). Ha ez megvan, indulhat a próbanyomás.
Tapéta a gyártósoron
A mintanyomtatás és színezés a tapétagyártás lényegi mozzanata. Az üres – több száz méteres - tapétatekercset felhelyezik a gyártósor egyik végére, és meghatározott méter/perc sebességgel, a gépbe adagolják, ahol a tapéta meghatározott számú mintás henger között szalad át – ezekre a hengerekre kerülnek az egyes színek. A kismackós tapéta példájánál maradva, előbb a mackó arcát megfestő henger nyomtat, aztán az egy fokkal sötétebb pólócskát nyomtató henger következik és így tovább. A folyamatban fontos a sorrendiség, vagyis az, hogy az egyes színek mikor kerülnek fel egymás után a papírra.
A próbanyomás során körülbelül száz-kétszáz méter tapéta szalad végig a gyártósoron, amíg a gépész és a színmester tökéletesre hangolja a nyomóberendezést és a színeket. A gépész beállítja a hengerek feszességét, Vojczek úr pedig varázsol még néhány csepp színező festéket a tartályokba, hogy a végeredmény hibátlan legyen.
Ugyanazt a színkombinációt előre, sok ezer literben nem lehet kikeverni, a vizes bázisú festékek tulajdonságai – a pigmentek kicsapódása, a párolgás – ezt nem teszik lehetővé, ugyanazt a keveréket csupán maximum 24 óráig lehet felhasználni. De ha a színkeverés nem volna önmagában is elég bonyolult, Vojczek úr a már kikevert, de megmaradt festékeket is felhasználja, kárba nála nem veszik semmi.
A gyárban naponta 2000-2500 tekercs tapétát tudnak legyártani, és ha szükséges, a színmester akár három-négyféle mintát is kikever, ha a gyár kapacitása bírná, menne ennél több is, az ő szemei soha nem fáradnak el.
Fotók: Glódi Balázs
Hozzászólások