Májusban elkezdődött az építkezések, lakásfelújítások korszerűsítések idei szezonja. Némiképpen normalizálódott a válság keltette helyzet, s akik nagyobb önerős beruházásra vállalkoznak, lassan kiismerik, idén milyen feltételek, és legfőképpen milyen árak mellett vihető végbe az eltervezett munka. A szezon előzetes kilátásai alapján tudható, hogy az energiahatékonyságot növelő beruházások meghatározóak lesznek ebben az évben, mindazonáltal a piac lassulása nyomán van idő arra is, hogy a gyors, rutin megoldások helyett igazán körültekintően, hosszú távra tervezve, a minőséget is figyelembe véve válassza ki az építkező az igényeinek leginkább megfelelő megoldást.
Visszatérve az energiahatékonyság kérdésére, jól érzékelhető az a tendencia, hogy míg a szigetelés, a nyílászáró csere, és a megújuló energia hasznosítása sokat hangoztatott, már-már sulykolt témájává vált ennek a területnek, addig bizonyos, apróságnak tűnő részletekről kevesebb szó esik. Építészektől, belsőépítészektől tudjuk, hogy időnként az egysíkú, pusztán egyetlen problémakörre koncentráló gondolkodás, hogyan tesz teljességgel élhetetlenné, használhatatlanná lakótereket. Ha egyetlen témakör uralja az építkezés körüli közbeszédet, és nem egyfajta összetett rendszer részeként jelennek meg az igények és megoldások, hanem valamiféle kizárólagossággal, akkor az sok baj forrása lehet. A legjobb, hosszú távon is megfelelő megoldás megtalálása előtt tehát jó sokrétűen informálódni, és az információkat egy rendszer összetevőjeként analizálni. Mert lehet, hogy megfizethető és takarékos valami, ám ha a lakótér esztétikai egységét teszi tönkre, magyarul bűn ronda, akkor az életminőség hosszabb távon ugyanúgy sérül, a lakás, a ház szerethetetlen, belakhatatlan, élhetetlen lesz.
Ennek a tételnek az igazolására kerestünk egy példát, ami talán jól szemlélteti azt, hogy miről is van szó. Fűtési rendszer, gépészeti korszerűsítés kapcsán a szigetelés hatékonyságáról, illetve a kazán, esetleg megújuló rendszerekről beszél mindenki, míg magáról a hőt leadó rendszerről, annak korszerűbb kialakításáról kevés szó esik. Két nagy iskola van ebben a témában. Egyfelől vannak a padlófűtés hívei, illetve a lapradiátor hívők. Az építkezők is ezzel a két megoldással, ezzel a dilemmával találkoznak elsősorban. Legyen-e láthatatlan, esztétikus, de igazából csak kővel burkolható, bokamagasságban időnként bántóan meleg, drágán kivitelezhető, a szálló port állandó mozgásban tartó padlófűtés, vagy az enteriőrben csúnya, de olcsó, könnyen kivitelezhető, szerelhető lapradiátor, aminek azonban a tartóssága, szabályozhatósága gyakori bosszúság forrása. A falba épített hűtés-fűtési rendszerek jelenleg még annyira drágák, hogy ez valódi opcióként nem szokott felmerülni. Mindkét rendszer közös hátránya a rugalmatlanság, vagyis a rendszerben keringetett relatív nagy mennyiségű víz miatt a hőmérséklet átállítására csak nagy késéssel történik érezhető változás, ami a napi életritmushoz nem igazodik igazán.
Az előnyök és hátrányok analízise olyan hibrid megoldások felé kellene, hogy mutassanak, amelyeket már direkt a két rendszer évtizedes tapasztalatai alapján fejlesztettek ki. Ez volna az innováció valódi logikája, ám eddig mindenki gyors és ismert megoldást akart, - a részletek, alternatívák hidegen hagyták. A fűtési rendszerek és az energiahatékonyság kapcsán a végső fázist, vagyis a hőleadást elemezve jutottunk el az igen innovatív szegélyfűtéshez, illetve a már ismert, ám ritkán használt padlókonvektorok köréhez. A két rendszer igen jó alternatívát képes kínálni, ha a két hagyományos rendszer hátrányait és előnyeit is egyaránt figyelembe vesszük. Tulajdonképpen a kettő ötvözete, ami a kiépítésében, szerelésében, karbantartásában semmiféle új kihívást nem jelet az építkezők számára és ár - érték arányt nézve is versenyképes lehet.
Lássuk először a szegélyfűtést, ami valódi relevációként hatott vizsgálatunk során. Miről is van tulajdonképpen szó? A szegélyradiátor a padló és falfelület találkozásánál fut, rendkívül csekély helyigényű, és sokféle színben kapható, szinte mindenféle belsőépítészeti kompromisszumtól mentes megoldás. Két méter hosszú panelekből kiépítve, a faltól mindössze 2,5 centiméterre kiálló, 11,5 centiméteres szélességű fűtőtest tulajdonképpen a fal síkjában, egyenletes hőleadással fejti ki hatását, igen ideális. A szegélyfűtés méterenként 0,75 m2 hőleadó felülettel rendelkezik, víztartalma egynegyede a radiátoros rendszernek, így rövid reakció ideje van a hőfokszabályozás terén. Egyes tesztek szerint már 2-3 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is biztosítja a hagyományos fűtésnél tapasztalt hőérzetet, ezáltal 15-25%-os energiamegtakarítást eredményezhet. A falak alján történő, térben is elosztott felület a falak menti páralecsapódás elkerülésére és a poráramlásra is előnyösen hat. A technológiai előnyök mellett igen fontos, hogy a lakás szinte minden pontján diszkréten kiépíthető, legyen szó akár beépített bútorok lábazatáról, de a referenciák között galériák, egyéb szerkezeti elemek felületén is látható. Belsőépítészeti, lakberendezési szempontból tehát igen előnyös, természetesen a bútorok elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy a légteret és ne a bútort fűtse vele a felhasználó. A kazántól a fűtőtestig egyébként ugyanúgy történik a kiállás megépítése, mint hagyományos esetben.
A szegélyfűtés rendszer jól kombinálható az úgynevezett padlókonvektorokkal, amiket elsősorban, úgynevezett hőfüggöny létrehozásakor lehet igen jól, gazdaságosan és esztétikusan alkalmazni. Ez alatt azt kell érteni, hogy a többféle anyagú és kiosztású rácsos felülettel fedett, padlóba süllyesztett fűtőtest kiépítése ott különösen praktikus és előnyös, ahol üveg függönyfal, üveg teraszajtó határolja a lakást, ami elé lehetetlen hagyományos fűtőtestet telepíteni. A padlóba, de akár a parapet tetejébe is süllyeszthető fűtő, olyan áramlási viszonyt, hőleadást eredményez, ami a modern építészetben használt nagy üvegfelületek problémáját oldja meg, vagyis a nagy üvegfelületen történő hőveszteséget minimalizálja.A padlókonvektor és a szegélyfűtés egyébként tetőtérbeépítéseknél, a tetősík záródásai miatt kialakult szűk helyeknél lehet még előnyös, hiszen ide lapradiátort szerelni időnként fizikailag is lehetetlen.
A süllyesztés kőműves munkáján túl a rendszer kiépítése, a kiállások kialakítása ugyancsak a hagyományoshoz hasonlít, míg esztétikai szempontból diszkrét, rugalmas alkalmazásról van szó. A közhiedelemmel szemben a padlócsatorna tisztítása, takarítása egy porszívózással kiválóan megoldható. A fűtő felületek, bordák és lamellák elrendezése a padlókonvektor esetében hasonlít a szegélyfűtésnél alkalmazotthoz, lényegi különbség a telepítésnél, a felületek egymáshoz képest történő elhelyezésénél van. A rendszerek mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, tehát hangtalanul működnek.
A szegélyfűtés és a padlókonvektor tehát két olyan alkalmazás, ami a hagyományos rendszerek előnyeit és hátrányait analizálva, értelmezve jött létre. Esztétikai értelemben, a lakberendezés, belsőépítészet, a lakótér használhatósága szempontjából a két hagyományos sokkal előnyösebb. Ár – érték arányban pedig szintén az egyik legjobb alternatívának tűnik, ami ma a piacon beszerezhető.
Hozzászólások